A HVG március elején írt arról, hogy az MKB Bank 1991 óta épített műtárgygyűjteményét titkos aukción értékesítette a Magyar Nemzeti Bank (MNB) által szanált MKB – az MNB alapítványainak. Az MKB még a lap utcára kerülésének napján – március 3-án – vehemensen cáfolt: „Teljes mértékben hamis és félrevezető a HVG ma megjelent cikke, mivel az MKB Bank nem adta el gyűjteményének kiemelt darabjait, mi több: egyetlen műalkotástól sem vált meg.”
Nos, a Pallas Athéné alapítványok pénteken közzétett kuratóriumi jegyzőkönyveiből kiderül, nem a HVG cikke, hanem az MKB közleménye volt „teljes mértékben hamis és félrevezető”. A 2016. február utolsó napjaiban megtartott kuratóriumi üléseiken ugyanis a jegybank alapítványai – idézzük szöveghűen! – „a Nagyházi Galéria által szervezett MKB Bank Zrt. Képzőművészeti Gyűjteményéből rendezendő zártkörű aukcióján való részvételről és a gyűjtemény vásárlási feltételeiről” döntöttek. Valamennyi kuratórium elektronikus szavazással hozta meg döntését – a hat alapítvány közül öt úgy, hogy a február 26-án pénteken kezdeményezett szavazást 29-én a déli órákig kellett lebonyolítani, az aukciót ugyanis aznap, február 29-én tartották az MKB székházában.
Az MKB-gyűjtemény kalapács alá kerülő részét érdekes módon éppen hat, nagyjából egyenlő nagyságú – 36-39 képet tartalmazó – tételre osztották szét, s a kuratóriumok egy-egy ilyen részgyűjtemény megvásárlására adtak képviselőiknek felhatalmazást, mégpedig úgy, hogy a licitálás során a leütési ár nem haladhatta meg a 300 millió forintos keretösszeget. Az alapítványok emellett engedélyezték a 5 százalékos jutalék, a szerzői jogdíj (tudomásunk szerint szintén 5 százalék) és a kapcsolódó ÁFA kifizetését. Így az MKB-gyűjtemény felvásárlására elkülönített teljes keret már 2,5 milliárdra rúgott.
A HVG információi szerint a zártkörű aukcióra kizárólag a hat jegybanki alapítványt hívták meg. Hat alapítvány – hat részre osztott műgyűjtemény. Minden egybevág. És minő véletlen, mind a hat alapítvány meg is nyerte, amit akart. Azt, hogy a licit pontosan hogyan zárult, nem tudjuk; nehéz azonban elképzelni, hogy az alapítványok egymás ellen licitáltak volna (bár azért nem kizárt), s az is, hogy ne tudták volna előre, csak ők lesznek jelen az árverésen. Így még annak is van esélye, hogy a 300 milliós keretösszeg valójában a tényleges árat fedi, s a járulékos költségekkel a végszámla is 2,5 milliárd körül lehetett.
Forró krumpli
A jegyzőkönyvek tanúsága szerint az üzlet kétséget kizáróan létrejött – igaz, nem volt hosszú életű. Az MKB néhány nap alatt – minden bizonnyal a tranzakció kiszivárgása miatt – meggondolta magát, „elállt eladási szándékától” – fogalmaznak az egy héttel későbbi kuratóriumi jegyzőkönyvek. Hogy az alapítványok vételi szándéka mennyire komoly és előkészített volt, bizonyítja, hogy legalább két alapítvány a befektetési szabályzatát éppen ugyanekkor éppen úgy módosította, hogy műtárgyba is fektethessen.
Az alapítványok az MKB visszalépését zokszó nélkül tudomásul vették. A Domus Scientiae (PADS) és a Domus Mentis (PADMA) irataiból azonban az is egyértelmű, hogy azt követően hiúsult meg az üzlet, hogy a felek már kezet ráztak rá, hiszen már a számlát is kiállították és át is adták. A PADS (és a PADMA) jegyzőkönyve szerint a kuratórium „felhatalmazta [a név törölve], hogy a kialakult helyzetre tekintettel a vételárat ne fizesse meg, a számlát pedig, a mellékelt levél kíséretében küldje vissza”. (Kiemelés – B. J.)
| ||
Az MKB közleménye szerint: „A hivatkozott versenytárgyaláson egyetlen műtárgy értékesítésére sem került sor.” De akkor milyen vételárról kiállított számlát kellett hirtelen visszaküldeni?
A történet több sebből is vérzik. A HVG idézett cikke szerint még az MKB korábbi bajor tulajdonosa, a Bayerische Landesbank készíttetett értékbecslést, s a szakértők egymilliárd forint körüli összegre tették a gyűjtemény értékét. Az alapítványok ennek ellenére csak a kollekció egy részére (igaz, az értékesebb részére) 1,8 milliárd plusz áfát dobtak be a kalapba, vagyis a becsült érték közel dupláját. A potenciális túlárazás az MKB feltőkésítését is szolgálhatta (volna). A Domus Concordiae jegyzőkönyvéből továbbá az is kiderül, hogy a kuratóriumi elnökök – köztük Matolcsy György MNB-elnök, Balog Ádám MKB-elnök, Nagy Róza volt MNB-főigazgató és Csizmadia Norbert jegybanki ügyvezető igazgató – előzetes egyeztetésén „fogalmazódott meg az alapítványi vagyon diverzifikálása érdekében történő műtárgyvásárlás igénye”. Ez nem csak azt a gyanút táplálja, hogy az alapítványi elnökök, Matolcsyval az élen, rendszeresen egyeztetnek, hanem azt is, hogy a konkrét esetben megbeszélhették a teendőket. Képzeljük el ezt a megbeszélést: az MKB elnöke az MKB-t szanáló központi bank elnökével műkincsek megvásárlásáról diskurál, miközben az MKB gyűjteményét éppen aukción tervezi értékesíteni az MKB.
A legrázósabb az ügyben éppen az, hogy az egyik ajánlattevő alapítvány, a PADS kuratóriumi elnöke az a Balog Ádám, aki az MKB Bank elnök-vezérigazgatója, s ugyanennek a kuratóriumnak tagja még az MKB vezérigazgató-helyettese, Hetényi Márk is. (Nota bene: a felügyelőbizottság elnöke a legfőbb ügyész felesége, Polt-Palásthy Marianna.) Az összeférhetetlenség egyértelmű: Balog és Hetényi nem képviselhetik egyszerre az eladó (MKB) és a vevő (PADS) érdekeit is. Értelmetlen ezért az MKB azon közlése, hogy az aukcióra azért került sor, hogy a bank „hiteles információt kapjon gyűjteményének piaci értékéről”. Hogyan adhatna erről „hiteles információt” Balog Ádám Balog Ádámnak?
Hacsak nem volt eleve lezsírozva minden.
