Magyar Narancs: Pár hete még egy független képviselőtől kértem interjút, most pedig egy LMP-ssel beszélgetek. A belépése az LMP-frakcióba azért is volt váratlan, mert még a nyáron is azt mondta: nem úgy képzeli el a jövőjét, hogy átül egy másik frakcióba.
Demeter Márta: Amikor januárban kiléptem az MSZP-ből, nem azt számolgattam, hogy mikor ülhetek át egy másik frakcióba. Nem akartam olyan pártban maradni, amely bármikor kész együttműködni a Fidesszel, és ezzel hatalomban tartani Orbán Viktort. Az elmúlt hét hónapban azonban nagyon sokat tapasztaltam független képviselőként. Rengeteg civil szervezettel, több párttal és társadalmi szervezettel vettem fel a kapcsolatot, többekkel együtt is dolgoztam különböző ügyekben. Sokat beszélgettem velük arról, hogy mi lehet a valós alternatíva az Orbán-kormánnyal szemben. Az egybehangzó tapasztalat pedig az volt, hogy a választók teljesen új megoldásra vágynak, nem a 2014-es összefogás újrajátszására. Ezek alapján pedig az LMP volt a számomra szimpatikus politikai közösség.
A másik, hasonlóan fontos szempont az értékrend. Azokat a baloldali ügyeket, amelyekben én is hiszek, az LMP is képviseli. Az elmúlt hónapokban sokat dolgoztam együtt az LMP politikusaival, és ezalatt azt is láttam, hogy mennyire professzionálisan működik a frakciójuk. Nem csupán hangosan és élesen kritizálják a kormányzati döntéseket, de mélységében sikerült feltárniuk több botrányos ügyet is.
MN: Pontosan mi az az új alternatíva, amire meglátása szerint vágynak a választók?
DM: Az utóbbi években nagyon megváltozott a politikai tér, a jobb- és baloldal hagyományos pártjai már nem képviselik a választók érdekeit. Keletkezett egy űr: ma Magyarországon a társadalom többsége a számára hiteles képviseletet keresi. Ezt az űrt az LMP, illetve a körülötte létrejövő új politikai keret lehet képes betölteni. Ez egy új logikájú együttműködés, és nem a 2014-es összefogás újrajátszása.
MN: Ez lenne az Új Pólus?
DM: Ez jó elnevezés, de csak akkor tud működni, ha tényleg új és tényleg pólus. Hamarosan kiderül, kik tudnak részt venni benne. De ha akár hallgatólagosan is együttműködünk olyanokkal, akik maguk is a rendszer részei, akkor nem lehet leváltani az Orbán-kormányt.
MN: Azaz az LMP–Együtt–Párbeszéd–Momentum tömb lenne az alternatíva?
DM: A Medián júliusi felmérése volt az első alkalom, amikor erről megkérdezték a választókat. Ez a kutatás is azt támasztja alá, hogy milyen nagy támogatottsága van ennek az új logikának. Most 30 és 40 százalék között mozog a bizonytalan szavazók aránya, sokan csalódottak az ellenzéki politikában is. Az ő megszólításukra alkalmas lehet egy ilyen, LMP-központú politikai közösség.
MN: Zajlanak már konkrét tárgyalások is ezekkel a pártokkal? Alig több mint fél év van a választásokig.
DM: Az LMP sokkal nyitottabbá vált ilyen téren az elmúlt egy évben. A Gémesi György vezette Új Kezdet párttal folynak tárgyalások, de ezek még nem zárultak le. Más társadalmi szervezetekkel is intenzív kapcsolatban vagyunk, folyamatosan tárgyalunk azokkal a friss szereplőkkel, akik hiteles politikát szeretnének látni, és valóban le akarják váltani az Orbán-kormányt. Ha fél év van hátra, akkor ennyi idő alatt kell érdemi politikai megoldást találni.
MN: Akkor jól értem, az LMP nyitottabbá válása a más pártokkal való együttműködés iránti nyitottságot jelenti?
DM: Igen, egyre inkább látszik, hogy egy új logikájú együttműködést meg lehet valósítani, és ennek az előkészületei zajlanak most. Hamarosan eredményeket is fel tudunk majd mutatni.
MN: 2010 óta az MSZP-ben politizált, része volt az Összefogásnak, amelyről az imént igen rossz véleménnyel volt. Most átült az LMP frakciójába, tőlük egyből megkapta a költségvetési bizottság alelnöki posztját, egy fontos pozíciót. Nem voltak ellenérzések önnel szemben az LMP-ben?
DM: 2014-ben, MSZP-s politikusként az Orbán-kormány leváltására adtak nekem mandátumot a választók. Ez akkor nem sikerült, én azonban tartom magam ehhez a megbízáshoz. Markáns ellenzéki politikát képviselek, és igyekszem konstruktív javaslatokat is bemutatni. Ezt az LMP-ben is pontosan látják. Az elmúlt hónapokban, még a frakcióba belépésem előtt jó munkakapcsolat alakult ki köztem és az LMP politikusai között. A céljaink azonosak, jól tudunk együtt dolgozni, ezért semmilyen kérdés nem merült fel a személyemmel kapcsolatban az LMP-n belül.
MN: 2014 és 2016 között, még az MSZP tagjaként is aktív volt, de szűkebb területen. Az igazán kényes kérdéseket, a Pharaon-ügyet vagy a letelepedésikötvény-programot csak az MSZP elhagyása után kezdte feszegetni. Ennek mi az oka?
DM: Ezekkel az ügyekkel korábban elkezdtem foglalkozni, de az igaz, hogy ez a munka sokkal hatékonyabbá és látványosabbá vált, miután kiléptem az MSZP-ből. Egyrészt azóta már nem kell napi több órát azzal töltenem, hogy értelmetlen belharcokkal foglalkozzak, hanem érdemi ügyekre koncentrálhatok. Másrészt az ön által említett ügyekben az MSZP feltűnően hallgatag, én pedig határozottan szembemegyek ezekkel a kormányzati intézkedésekkel, ezért is lett látványosabb a munkám az elmúlt hónapokban. Hogy az MSZP miért nem aktív ezekben a témákban, azt tőlük lenne érdemes megkérdezni.
MN: Hogy kell ezt elképzelni? Jelzi mondjuk a frakcióvezetőnek, hogy meg szeretné kérdezni Rogán Antalt a letelepedési kötvényekről, de azt a választ kapja, hogy ezt most ne kérdezze meg, és foglalkozzon inkább mással?
DM: Ez is egy jó példa arra, hogyan lehet „lebeszélni” egy képviselőt egy ügyről. De az sem segít, ha egy kormányhoz kapcsolódó ügyben a sajtó egy ellenzéki párt egy tagjának személyes érintettségéről ír, és ez a párt nem tisztázza a helyzetet. Ha egy közösség markánsan akar képviselni valamit, akkor ahhoz nem elég egyetlen ember munkája, a többieknek is ugyanazt kell képviselniük a nyilvánosság felé. A határozott ellenzéki politikát váró választók azt látják, hogy az MSZP megmagyarázhatatlanul hallgat, vagy akár együtt is működik a Fidesszel olyan ügyekben – például a plakáttörvény kapcsán –, amelyek különösen fontosak a Fidesznek a hatalma megtartása szempontjából. Ennél konkrétabb eseteket mondani vagy kifejteni, hogy ez pontosan hogyan működött belülről, nem szeretnék.
MN: A választók azért nem látják ezeket a folyamatokat, mert akik belülről ismerik, azok hallgatnak róla. Nem lenne jobb az országnak, ha kiderülne, kik azok a „kollaboránsok”, akikre már többen is utaltak a pártból?
DM: Konkrét neveket nem mondok, az MSZP politikusai és vezetői pontosan tudják, kikről van szó, ha akarnák, akkor meg tudnák oldani ezt a problémát. Arra, hogy ez miért nem történik meg, hogy ennek hatalomtechnikai, személyes vagy más oka van, ugyancsak nekik kell magyarázatot adniuk. Nekem az a feladatom, hogy a munkámmal és a személyes döntésemmel is megmutassam, hogy hol találják meg helyüket azok a baloldali szavazók, akik joggal csalódtak a 2014-es összefogásban.
MN: Ha neveket nem is mond, azt elárulja, mennyire fertőzött az MSZP? Vezető pozícióban vannak? A frakció mekkora része érintett?
DM: Politikai cselekvésükből, illetve nem cselekvésükből pontosan lehet látni, mekkora a probléma, és kikről van szó. Róluk és az általuk folytatott politikáról pedig a választók fognak véleményt mondani 2018-ban.
MN: Kilépése után szocialista politikusok azt mondták, hogy erre korábban soha nem panaszkodott.
DM: Ez nem igaz, minden lehetséges fórumon jeleztem ezt a problémát, de nem történt semmi.
MN: Az egyik ügy, amivel intenzíven foglalkozik, az Ghaith Pharaoné. Az ő szerepe mi lehetett Magyarországon?
DM: Nem Ghaith Pharaon tevékenységét vizsgálom, vele számtalan újságcikk foglalkozik, a személye és tevékenysége pedig jól ismert. Amikor a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalban (BÁH) arról érdeklődtem, hogy Pharaon honosítási kérelméhez miért nincsen bankszámlakivonat csatolva, amikor az kötelező lenne, a hivatal főigazgatója azt válaszolta, hogy azért nincs, mert köztudomású, hogy egy rendkívül gazdag emberről beszélünk. Visszakérdeztem, hogy az is köztudomású volt, hogy Pharaont körözi az Interpol és az FBI, ez hogyhogy nem tűnt fel – de erre már nem kaptam választ. Engem nem is az érdekel, hogy ki volt ő, hanem az, hogy a hazai nemzetbiztonsági és rendvédelmi szervek megtettek-e mindent annak érdekében, hogy ez a nemzetközileg körözött bűnöző ne jöhessen be Magyarországra. Mit csinált a Belügyminisztérium, a külügyminisztérium, a BÁH? Az illetékes szervek miért nem ellenőrizték az Interpol rendszerében, milyen információkat tudtak róla? Miért nem léptek, miután megismerték a Pharaonra vonatkozó információkat? Őket kérem számon a rendelkezésemre álló eszközökkel.
Az adatokból az tűnik ki, hogy az állami intézményrendszer szó nélkül végrehajtotta a Pharonra vonatkozó politikai megrendelést. Kiderült például, hogy a külügy a saját rendszerében rögzítette, hogy Zaid Naffa, Jordánia itteni tiszteletbeli konzulja jelezte, hogy Pharaon Orbán Viktorral közös vacsorára érkezik az országba. Egy nemzetközileg körözött bűnöző csak úgy bejöhet az országba, vacsorázhat a miniszterelnökkel és üzletelhet Orbán Viktor családtagjaival és barátaival. Nemcsak az oktatást vagy az egészségügyi rendszert rombolta le az Orbán-kormány, de a nemzetbiztonsági rendszeren is óriási lyukak tátonganak. Ezért is mondom, hogy rendszerszintű változásra van szükség, és az országnak nincs még négy éve ezt megvárni. Négy év alatt nagyon sok minden történhet egy társadalomban.
MN: Mik ezek a nemzetbiztonsági kockázatok?
DM: Pharaon jelenléte mellett ilyen a letelepedési kötvények ügye. Ezzel a konstrukcióval már 20 ezer embert engedtek be Magyarországra, akik szabadon járhatnak és üzletelhetnek az egész schengeni övezetben. Az ő nemzetbiztonsági átvilágításukra adott húsz nap nagyon kevés, nem is sikerült mindenkit érdemben ellenőrizni. Többször is kiderült, hogy bűnözők érkeztek a magyar kötvényekkel Európába – őket külföldi hatóságok buktatták le. Ez hatalmas kockázat, ahogyan a moszkvai vízumügy is az. A moszkvai magyar nagykövetségen agrárattaséként dolgozó Kiss Szilárd „nemzetgazdasági indokra” hivatkozva intézte el, hogy érdemi ellenőrzés nélkül kapjanak schengeni vízumot orosz állampolgárok, méghozzá tízezres nagyságrendben. Itt is előfordult, hogy más uniós ország jelezte a magyar hatóságoknak, hogy bűnözők jutottak vízumhoz. A legutóbbi biztonsági kérdéseket felvető ügy az üzbegisztáni magyar nagykövetség esete. Taskentben egészen elképesztő körülmények között működtették a követséget. A nagykövetség ingatlanait üzbég magánszemélyek alakították át, a teljes magyar tervezési dokumentáció birtokában. Így mindenhez, a nagykövetség helyiségeinek alaprajzához és más információkhoz hozzáfértek, ami teljesen megmagyarázhatatlan.
MN: Ennyire nem értenek hozzá, vagy valakinek az érdekében áll, hogy meglegyenek ezek a rések?
DM: A kettő kombinációjából alakult ki ez a helyzet. Az egyik a kormányzati körök puszta üzleti érdeke. Pharaon a kormányhoz közel álló körökkel üzletelt Magyarországon, a letelepedési kötvényeket áruló cégek több mint 180 milliárd forintot kerestek, elképesztő összegekről van tehát szó. A biztonsági kockázatok másik forrása az inkompetencia. A hozzá nem értés látszik az állami szervek és a nemzetbiztonsági szolgálatok működésében is. Az Orbán-kormány lecserélte az államapparátust, felszámolta az intézményi memóriát, és alapvető rendező elvvé tette a politikai lojalitást. Emiatt a szakmai hozzáértés mellett jelentősen meggyengült a biztonságtudatosság is. Ez az egyik legveszélyesebb helyzet, amikor a rendszer ahhoz van szoktatva, hogy szó nélkül végrehajtson politikai megrendeléseket. Ekkor ugyanis már a szokásos biztonsági protokollt sem képesek végrehajtani. Ha valami igazán nagy baj történne az országban, akkor sem lesznek képesek végrehajtani az ilyenkor szükséges ügymenetet, hiszen nem is ismerik azt. A nemzetbiztonsági szolgálatokat ellenőrző független szakmai fórum – számos európai országgal ellentétben – nálunk nem létezik. A szolgálatok ellenőrzésének egyetlen módja a parlamenti bizottság lenne, de ez nem működik, mert a fideszes képviselők elszabotálják az üléseket. Ezért a kormányváltást követően ezen a területen is komoly átalakításokra és ellenőrző testületek felállítására lesz szükség.
MN: A letelepedési kötvényeket áruló cégekről mit lehet tudni?
DM: Nyolc cég vett részt eddig ebben a programban, voltak, amelyektől időközben megvonták az értékesítési jogot. A nyolcból hármat emelnék ki: az egyik a ciprusi bejegyzésű Innozone Holdings Ltd., amely, miután felfüggesztették a kötvények értékesítését, rögtön kivonult a magyar piacról. Viszont szinte azonnal megtalálta a bolgár piacot, ott folytatja ugyanazt a tevékenységet, 512 ezer euróért árul olyan kötvényeket, amelyekkel be lehet jönni az EU-ba. Az egyetlen magyar cég, az Arton Capital budapesti irodájába tavasszal betörtek, ami rengeteg kérdést felvet. Máig rejtély, hogy ott mi történt, nem tudni, hogyan történhetett a betörés, ahogyan azt sem, hogy pontosan mi és miért tűnt el. Ráadásul az Arton tulajdonosi köre az utóbbi időben átalakult, egyre többen szállnak ki a cégből, nem tudni, miért. A harmadik pedig talán a legfontosabb cég, a kínai piacra dolgozó, Kajmán-szigeteken bejegyzett Hungary State Special Debt Fund (HSSDF). Ők értékesítették a legtöbb kötvényt, és a teljes 180 milliárd forintos bevételből 140 milliárd náluk landolt. Amikor a HSSDF megkapta az értékesítési jogot a Rogán Antal vezette gazdasági bizottságtól, egyből kiszervezte a tevékenységet egy nagyon hasonló nevű cégbe. Ennek a nagyon hasonló nevű cégnek négy kisebb offshore cég a tulajdonosa. Egészen véletlenül ezek a cégek pont akkor alakultak meg, mikor Rogán Antal benyújtotta a letelepedési kötvényekről szóló törvényjavaslatot. Az egyik cég egy nappal a törvény benyújtása előtt jött létre, három pedig az azt követő egy hétben. Ezen cégek mindegyike a Rogán Antallal jó kapcsolatban lévő Kosik Kristóf ügyvédi irodájával dolgozik, és az egyikük képviselője reptette helikopterrel Habony Árpádot Hongkongban. A szálak tehát a kormány legbelsőbb köreibe vezetnek, és bűncselekmények gyanúját is felvetik. Az egész konstrukciót úgy alkották meg, hogy a százmilliárdos bevételeket offshore cégeken keresztül elfolyassák. Rogánék most azzal védekeznek, hogy a gazdasági bizottság tagjaiként politikai döntést hoztak, amikor engedélyezték a cégek tevékenységét, de meg kell találni a módját, hogy felelősségre lehessen vonni a politikusokat is.
MN: Említette, hogy ebben az ügyben nagyon hallgat az MSZP. Az egyik kötvényes cégnél felbukkant Garamvölgyi Balázs, akiről azt mondják, korábban Mesterházy Attilának dolgozott.
DM: Erről őket kell megkérdezni.
MN: Ez a kapcsolat lenne a hallgatás oka?
DM: A válaszból ez is kiderülhet.
MN: Az utóbbi hónapokban többször is elutasították a fenti ügyekkel kapcsolatos kérdéseit, korábban nem nagyon volt ilyenre példa. A kormány egyre inkább titkolózik?
DM: Korábban lehetett kérdezni, és ha nem is minden részletre kiterjedően, de többnyire kaptunk válaszokat. Ez még akár egy évvel ezelőtt is így volt. Azóta viszont egyre jobban elzárkóznak az érdemi válaszadástól, a választásokhoz közeledve minden információt igyekeznek eltitkolni, sőt, az utóbbi időben már kérdezni sem engednek. A letelepedési kötvények miatt Rogán Antalt kérdeztem, de Kövér László visszautasította a kérdéseket, mondván, a letelepedésikötvény-program nem érinti a kormány feladatkörét. Ez egyébként nem igaz, ezért újra feltettem a kérdéseket, amelyeket ismét elutasított a házelnök. A Pharaonnal kapcsolatos kérdéseimet Pintér Sándor azzal utasította el, hogy a szaúdi üzletember januárban meghalt. Csakhogy én nem Pharaont, hanem a magyar szervek munkáját vizsgálom. Ezekből is látszik, hogy mennyire fontosak azok az eszközök, amelyekkel egy parlamenti képviselő rendelkezik. Most várom az időpontot a BÁH-tól, hogy meg tudjam nézni a Pharaon honosítási kérelméről szóló aktát, amelyet az előző három alkalommal „elfelejtettek” megmutatni. Vélhetően azért, mert abból is kiderülhet valami új információ. Egyre inkább titkolóznak a kormányban, mert féltik a hatalmukat. Félnek a botrányoktól, attól, hogy mi történik, ha bizonyítást nyer, milyen magasra vezetnek a szálak. Most már nem is egy-egy ügyről van szó, hanem rendszerszintű problémákról.
MN: Joggal félnek? A közvélemény-kutatások alapján nem.
DM: Joggal félnek, mert valójában törékeny az Orbán-rendszer. Ők is látják, hogy hatalmas igény van a változásra. Pontosan ezért kell felmutatni a választóknak azt az alternatívát, amelyik hiteles megoldás a Fidesszel szemben.
MN: A parlamenti folyosókon szokott fideszes politikusokkal beszélni? Ha nyilvánosan nem is kritizálják a kormányt, személyesen talán megnyílnak.
DM: Nincs személyes kapcsolatom fideszes politikusokkal. Hallottam már fideszes képviselőtől a kormányétól eltérő véleményt megfogalmazni, de aztán mégis megszavaznak és végrehajtanak mindent, amire utasítják őket. Innentől pedig nincs miről beszélni. Nem a folyosón vagy a büfében kell megosztani egymással a kritikákat, hanem a nyilvánosság előtt kell lefolytatni a vitákat. A fideszes képviselőknek is lenne választásuk. Ha valamelyikük elégedetlen a mostani rendszerrel, akkor megtehetne bizonyos lépéseket, hogy ezen változtasson, akár egyénileg is. Az, hogy ezt nem teszik meg, számomra sokatmondó.
