4K!-pártprogram

Államosítás rizsával

  • M. B.
  • 2011. december 16.

Belpol

Javában zajlik a 4K! – Negyedik Köztársaság mozgalom párttá alakítása, melynek egyik állomásaként elkészült a program. A leendő tagság ezen majd még változtathat. Nem is ártana.

A programban leírtak szerint a párt megalakulásának alapvető oka, hogy az 1989-ben kikiáltott harmadik köztársaság megbukott, jöjjön hát a negyedik. A harmadik úgy bukott meg, hogy az „eredeti ígéreteiből vajmi keveset teljesített”. A hosszú fejtegetés ellenére amúgy egyáltalán nem világos, hogy ennek miért maga a „köztársaság” volt az oka, és nem az azt működtető személyek. A továbbiakból ráadásul az is kiderül, hogy a jelenlegi közjogi berendezkedést annyira azért nem alakítanák át, hogy új köztársaságot kellene kikiáltani – úgy tűnik tehát, hogy az eszmefuttatás leginkább a névválasztást hivatott alátámasztani.

 

Még ingoványosabb talajra lépnek a programadók, amikor közlik, hogy az állampolgári részvétel a mai berendezkedésben nem biztosított. „Az, hogy 2006 és 2010 között a választók többségének nyilvánvaló akarata ellenére nem volt lehetőség a hatalmon lévő kormány elmozdítására, aláásta az államba, a politikai hatalom birtokosaiba vetett bizalmat” – ezen állítás képtelenségét mutatja, hogy ebben az időszakban olyannyira volt lehetőség a kormány elmozdítására, hogy ez meg is történt – talán a kormányt összekeverik a parlamenttel, ami nem jó jel. Ennél is aggasztóbb, hogy a 4K! szerint azért kellett volna a kormányt elmozdítani, mert a választók többségének akarata 2006–2010 között nyilvánvaló volt. Jóllehet, a választók akaratáról a választások adnak bizonyítékot, aki ezt az aktust valamilyen közérzületre hivatkozással helyettesítené, az, ha nem is mondja ki, de nem hisz a parlamenti demokráciában, vagy a legmegengedőbb esetben is a képviselői visszahívhatóságot pártolja a parlamenti ciklusok helyett. Az ilyen malőrökért azért kár, mert amúgy a 4K! vállalja a párttá alakulás felelősségét, és nem áltatja magát azzal, hogy a politika befolyásolása hosszú távon megoldható kívülről. A szöveg a későbbiekben megbízható közhelyességgel sorolja a követendő demokratikus normákat: népszavazással jóváhagyott demokratikus alkotmányozási folyamat, hatalmi ágak szétválasztása, helyi közösségek önrendelkezése.

 

 

Istvánffy András és Nagy András


Istvánffy András és Nagy András

Fotó: MTI

 

A második rész, a valódi cselekvési terv már jóval több érdekességet tartogat az új pártokra éhes közvélemény számára. Az tudható, hogy a 4K! magát szociáldemokrataként határozza meg, az ismertetett célok ezt eleinte alá is támasztják. Elsődlegesnek tartják a szociális feszültségek enyhítését, a társadalmi csoportok és az egyes állampolgárok közötti szolidaritást és együttműködést. Külön fejezetet szentelnek a cigányság integrációjának, amellyel a mobilitást elősegítő szegénypolitika is együtt járna, illetve pártolják az integrációval körülbástyázott bevándorlást is. A határon túli magyaroknak adott állampolgársággal egyetértenek, de választójogot nem adnának nekik – furcsa, hogy még mindig nem értik: politikailag a kettő nem választható szét. De összességében idáig a hozzáállás éppúgy klasszikusan baloldali, mint amennyire semmitmondó.

 

Hanem ekkor szabadul el a pokol. Már az elég gyanús, ahogy a tőke mindinkább átcsúszik a gonosz szerepébe, de ez ekkor még a munkavállalói jogok védelmére van kifuttatva. Majd egyre többször emlékeznek meg meleg szívvel a szocializmus vívmányairól is. Kihagyhatatlan, hogy a „neoliberális világgazdasági modell megbukott”. Az államnak sokkal komolyabban kell vennie a szabályozói szerepét. Lassan eljutunk a lényegig: a külföldi működő tőke csak rosszat szül, ellenben a magyar államnak a jelenleginél aktívabb szerepet kell vállalnia. A sikeres gazdaságfejlesztéshez bizony hatékonyan működő állami vállalatok kellenek. Az államadósságot sem megszorításokkal, pláne privatizációval kell csökkenteni, hanem azzal, hogy az állami cégek növelik az állam bevételeit. Ezek után egyértelmű: ahol lehet, államosítani kell a cégeket, a közszolgáltatásokban pedig egyáltalán nincs helye a magánszférának. Illusztrálásképp álljon itt egy bekezdés, amelynek gondolati mélysége az egész pártprogramra jellemző:  "Ahhoz, hogy sikeres fejlesztő állam jöhessen létre, az államnak tulajdonosként a jelenleginél aktívabb szerepet kell vállalnia a gazdaság stratégiai ágazataiban. Egy sikeres gazdaságfejlesztési stratégiában szerepet kell vállalniuk az erős és hatékonyan működő állami vállalatoknak, amelyek növelik az állam bevételeit, és egy összehangolt fejlesztési irány keretében kapcsolódást nyújthatnak más hazai szereplőknek, így például a hazai szövetkezetek és KKV-k számára, pl. közös K+F-programok segítségével."

 

A 4K! további álma, hogy az egészségügyben az állam számolja fel a pazarlást és a hálapénzt, az oktatásban emelni kell a pedagógusbéreket, a nyugdíjrendszert pedig majd megmentik az állami vállalatok befizetései, és magántulajdon helyett állami bérlakások kellenek. A mezőgazdaságban nem egyszerűen állami, hanem állami és hazai tulajdonra van szükség. Ezek után nem annyira meglepő, hogy EU- és NATO-tagságunk csak passzív kötődést jelent, csatlósok vagyunk, Magyarországnak az az érdeke, hogy a világ többpólusúvá váljon. Európának és Amerikának nagyjából annyi, ám Kína és Latin-Amerika egyre jobb. Akinek ez nem világos, annak egy nettó hazugsággal is segítenek: „A mi integrációnk haszna Nyugaton csapódott le.”

 

A pártprogramon szerencsére a párthoz csatlakozók még változtathatnak. Sajnos csak

„az alapelvek által kijelölt kereteken belül”.

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.