4K!-pártprogram

Államosítás rizsával

  • M. B.
  • 2011. december 16.

Belpol

Javában zajlik a 4K! – Negyedik Köztársaság mozgalom párttá alakítása, melynek egyik állomásaként elkészült a program. A leendő tagság ezen majd még változtathat. Nem is ártana.

A programban leírtak szerint a párt megalakulásának alapvető oka, hogy az 1989-ben kikiáltott harmadik köztársaság megbukott, jöjjön hát a negyedik. A harmadik úgy bukott meg, hogy az „eredeti ígéreteiből vajmi keveset teljesített”. A hosszú fejtegetés ellenére amúgy egyáltalán nem világos, hogy ennek miért maga a „köztársaság” volt az oka, és nem az azt működtető személyek. A továbbiakból ráadásul az is kiderül, hogy a jelenlegi közjogi berendezkedést annyira azért nem alakítanák át, hogy új köztársaságot kellene kikiáltani – úgy tűnik tehát, hogy az eszmefuttatás leginkább a névválasztást hivatott alátámasztani.

 

Még ingoványosabb talajra lépnek a programadók, amikor közlik, hogy az állampolgári részvétel a mai berendezkedésben nem biztosított. „Az, hogy 2006 és 2010 között a választók többségének nyilvánvaló akarata ellenére nem volt lehetőség a hatalmon lévő kormány elmozdítására, aláásta az államba, a politikai hatalom birtokosaiba vetett bizalmat” – ezen állítás képtelenségét mutatja, hogy ebben az időszakban olyannyira volt lehetőség a kormány elmozdítására, hogy ez meg is történt – talán a kormányt összekeverik a parlamenttel, ami nem jó jel. Ennél is aggasztóbb, hogy a 4K! szerint azért kellett volna a kormányt elmozdítani, mert a választók többségének akarata 2006–2010 között nyilvánvaló volt. Jóllehet, a választók akaratáról a választások adnak bizonyítékot, aki ezt az aktust valamilyen közérzületre hivatkozással helyettesítené, az, ha nem is mondja ki, de nem hisz a parlamenti demokráciában, vagy a legmegengedőbb esetben is a képviselői visszahívhatóságot pártolja a parlamenti ciklusok helyett. Az ilyen malőrökért azért kár, mert amúgy a 4K! vállalja a párttá alakulás felelősségét, és nem áltatja magát azzal, hogy a politika befolyásolása hosszú távon megoldható kívülről. A szöveg a későbbiekben megbízható közhelyességgel sorolja a követendő demokratikus normákat: népszavazással jóváhagyott demokratikus alkotmányozási folyamat, hatalmi ágak szétválasztása, helyi közösségek önrendelkezése.

 

 

Istvánffy András és Nagy András


Istvánffy András és Nagy András

Fotó: MTI

 

A második rész, a valódi cselekvési terv már jóval több érdekességet tartogat az új pártokra éhes közvélemény számára. Az tudható, hogy a 4K! magát szociáldemokrataként határozza meg, az ismertetett célok ezt eleinte alá is támasztják. Elsődlegesnek tartják a szociális feszültségek enyhítését, a társadalmi csoportok és az egyes állampolgárok közötti szolidaritást és együttműködést. Külön fejezetet szentelnek a cigányság integrációjának, amellyel a mobilitást elősegítő szegénypolitika is együtt járna, illetve pártolják az integrációval körülbástyázott bevándorlást is. A határon túli magyaroknak adott állampolgársággal egyetértenek, de választójogot nem adnának nekik – furcsa, hogy még mindig nem értik: politikailag a kettő nem választható szét. De összességében idáig a hozzáállás éppúgy klasszikusan baloldali, mint amennyire semmitmondó.

 

Hanem ekkor szabadul el a pokol. Már az elég gyanús, ahogy a tőke mindinkább átcsúszik a gonosz szerepébe, de ez ekkor még a munkavállalói jogok védelmére van kifuttatva. Majd egyre többször emlékeznek meg meleg szívvel a szocializmus vívmányairól is. Kihagyhatatlan, hogy a „neoliberális világgazdasági modell megbukott”. Az államnak sokkal komolyabban kell vennie a szabályozói szerepét. Lassan eljutunk a lényegig: a külföldi működő tőke csak rosszat szül, ellenben a magyar államnak a jelenleginél aktívabb szerepet kell vállalnia. A sikeres gazdaságfejlesztéshez bizony hatékonyan működő állami vállalatok kellenek. Az államadósságot sem megszorításokkal, pláne privatizációval kell csökkenteni, hanem azzal, hogy az állami cégek növelik az állam bevételeit. Ezek után egyértelmű: ahol lehet, államosítani kell a cégeket, a közszolgáltatásokban pedig egyáltalán nincs helye a magánszférának. Illusztrálásképp álljon itt egy bekezdés, amelynek gondolati mélysége az egész pártprogramra jellemző:  "Ahhoz, hogy sikeres fejlesztő állam jöhessen létre, az államnak tulajdonosként a jelenleginél aktívabb szerepet kell vállalnia a gazdaság stratégiai ágazataiban. Egy sikeres gazdaságfejlesztési stratégiában szerepet kell vállalniuk az erős és hatékonyan működő állami vállalatoknak, amelyek növelik az állam bevételeit, és egy összehangolt fejlesztési irány keretében kapcsolódást nyújthatnak más hazai szereplőknek, így például a hazai szövetkezetek és KKV-k számára, pl. közös K+F-programok segítségével."

 

A 4K! további álma, hogy az egészségügyben az állam számolja fel a pazarlást és a hálapénzt, az oktatásban emelni kell a pedagógusbéreket, a nyugdíjrendszert pedig majd megmentik az állami vállalatok befizetései, és magántulajdon helyett állami bérlakások kellenek. A mezőgazdaságban nem egyszerűen állami, hanem állami és hazai tulajdonra van szükség. Ezek után nem annyira meglepő, hogy EU- és NATO-tagságunk csak passzív kötődést jelent, csatlósok vagyunk, Magyarországnak az az érdeke, hogy a világ többpólusúvá váljon. Európának és Amerikának nagyjából annyi, ám Kína és Latin-Amerika egyre jobb. Akinek ez nem világos, annak egy nettó hazugsággal is segítenek: „A mi integrációnk haszna Nyugaton csapódott le.”

 

A pártprogramon szerencsére a párthoz csatlakozók még változtathatnak. Sajnos csak

„az alapelvek által kijelölt kereteken belül”.

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.