Mikola István és az egészségügyi biznisz: Kézrátétel

Belpol

a Magyar Honvédség Központi Honvédkórháza és a H-Med Diagnosztikai Kft. Az FPEP felperesek által vitatott lépése szakmai körök szerint nem független Mikola István azon márciusi kijelentésétől, amelyben az egészségügyi miniszter "sanda
a Magyar Honvédség Központi Honvédkórháza és a H-Med Diagnosztikai Kft. Az FPEP felperesek által vitatott lépése szakmai körök szerint nem független Mikola István azon márciusi kijelentésétől, amelyben az egészségügyi miniszter "sanda vállalkozások" leleplezését ígérte. Az alábbiakban nemcsak erről lesz szó, hanem egy furcsa közbeszerzési eljárásról is, melynek során a még Mikola István által vezetett Országos Vérellátó Központ (OVSZ) egy szakmai képtelenséget is bevállalt annak érdekében, hogy a testvérét foglalkoztató cég jól járhasson.AH-Med Kft. és a Honvédkórház kártérítési pert indított az FPEP ellen, mivel álláspontjuk szerint az egészségbiztosító jogszabályellenesen, egyoldalúan módosította a kórházzal kötött alapszerződését. E változtatás következtében a Honvédkórházban a H-Med által működtetett PCR-labor (amely mikrobiológiai módszerekkel határozta meg az emberi szervezetben lévő kórokozókat) működése megszűnt. A H-Med ezért 892,5 millió, a kórház pedig 26,35 millió forint kártérítést követel az FPEP-től.

Az egészségbiztosító idén április végén közölte döntését a Honvédkórházzal, miszerint a laborvizsgálatok után járó finanszírozást visszamenőlegesen, április 1-jével megszünteti. Az FPEP illetékes főosztályvezetője indoklásában az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) április 2-i határozatára is hivatkozik, amelyben a fővárosi tiszti főorvos töröltette a kórház működési engedélyéből a PCR-labor tevékenységét. A tisztiorvosi végzést azonban a H-Med megfellebbezte, s így az egyelőre nem végrehajtható - az ÁNTSZ állásfoglalására tehát nem alapozhatott volna az egészségbiztosító, érvelnek a felperesek. Hozzáteszik azonban azt is, hogy szerintük az FPEP lépése ettől függetlenül is jogellenes.

Az ÁNTSZ április 2-i döntésével a H-Med képviselői szerint más baj is van: mint lapunknak elmondták, az eredeti dokumentum egy nem "alakszerű" elsőfokú határozat volt (például nem tartalmazott sem indoklást, sem rendelkező részt). A döntést megtámadták, mire a tisztiorvos egy immár formailag megfelelő végzést hozott; a kft. az Országos Tiszti Főorvosi Hivatalhoz fordult jogorvoslatért, ám az helybenhagyta az elsőfokú határozatot. A cég végül a Fővárosi Bíróságtól ez utóbbi határozat felülvizsgálatát kérte augusztusban; a kft. képviselői ezért állítják azt, hogy - mint említettük - jelenleg nincs jogerős és végrehajtható közigazgatási határozat a H-Meddel szemben. (A közigazgatási per tárgyalását még nem tűzték ki, a kártérítési peré 2002 januárjában kezdődik.)

A dolog érdekessége, hogy az első, formailag szabálytalan "rapid" végzést fővárosi tiszti főorvosként az a Lun Katalin jegyezte, aki hasonló minőségében még egy évvel ezelőtt is támogatta a vállalkozás kórházbeli működését. Tavaly nyár óta nem történtek drámai változások a cég működésében; olyanok semmiképpen sem, amik indokolták volna azt, hogy a tiszti főorvos asszony véleménye gyökeresen megváltozzék - állította a Narancsnak a H-Med ügyvezetője, Szellem Zoltán.

Ami viszont tény: a H-Med kénytelen volt felfüggeszteni tevékenységét a Honvédkórházban, munkatársainak jó része az időközben beindult konkurenciához igazolt át.

Kérdések

Hogy a kft.-t miért nullázták le, arra senki nem tudott egyértelmű magyarázatot adni. Az általunk megkérdezett kormánypárti és ellenzéki politikusok, illetve szakértők sem tudtak válaszolni e kérdésre. Abban is meglepően egybehangzó volt a véleményük, hogy a vállalkozás politikailag "tiszta", amennyiben a H-Med tisztségviselői és tulajdonosai egyetlen párthoz sem kötődnek. Néhányan arra tippelnek, hogy a cég dinamikus árbevétel-növekedése szúrhatott szemet a szakminiszternek: a H-Med tavaly 1,7 milliárd forint értékben végzett laboratóriumi vizsgálatokat.

A cégnél idén februárban és márciusban a Mikola-éra alatt felálló "OEP-kommandó" végzett ellenőrzést, melynek során 7000 eset dokumentációját vizsgálták meg. Szellem Zoltán megjegyezte: csupán negyvenegy esetben találtak adminisztrációs hiányosságokat, de később ezekről is kiderült, hogy számítógépes adathordozókon fellelhetők a nem létezőnek hitt adatok. Az ügyvezető ekkor még semmi rosszra nem számított. Nyugtalan akkor lett, amikor - közvetve - arról értesült, hogy Mikola István egy március közepi konferencián "sanda vállalkozásokról" beszélt, amelyek lényegében csapra verik az Országos Egészségbiztosító Pénztárat (OEP), s a miniszter ezzel összefüggésben félreérthetetlenül utalt a H-Medre. A vállalkozás teljes ellehetetlenítésére Szellem Zoltán azonban még ekkor sem gondolt - ez derül ki a HVG-nek március végén adott nyilatkozatából is.

Pedig már az ellenőrzés sem volt véletlen; bár látványos eredményt nem hozott, Mikola István március 27-én ezt írta az OEP főigazgató-helyettesének: "A H-Med finanszírozásáról Öntől kapott tájékoztatásból megállapítható, hogy közpénz több száz milliós nagyságrendben indokolatlanul és ellenőrizetlenül folyik ki a PCR-vizsgálatokra. Felszólítom ezért, hogy haladéktalanul tegyék meg a szükséges és jogilag lehetséges legszigorúbb intézkedéseket azokkal a beutaló orvosokkal, illetve egészségügyi intézményekkel szemben, akik, illetve amelyeknek alkalmazottai szabálytalanul vagy indokolatlanul kezdeményeztek ilyen vizsgálatokat. A szankciók alkalmazásához esetleg szükséges jogi segítséget az Egészségügyi Minisztérium Jogi Főosztálya megadja. A feltárt, nem az OEP hatáskörében szankcionálható viszszásságokat az ÁNTSZ illetékes szerve részére azonnal jelentsék."

A már említett "kommandósok" jelentésük végén leszögezték: "Az ellenőrzés az OEP-finanszírozás kérdésével nem foglalkozott." Az egészségbiztosítónak a H-Med-labor működését felfüggesztő határozata mindenesetre azzal érvel, hogy a cég jogszerűtlenül vette át a Honvédkórháztól a PCR-vizsgálatokat, amit a finanszírozás "kuszasága" is mutat: az OEP nem közvetlenül, hanem a honvédelmi tárcán és a Honvédkórházon keresztül támogatta a H-Med mikrobiológiai tevékenységét. E fura helyzetért azonban mindenekelőtt a terület sokszor nem egészen egyértelmű jogi szabályozásai - például az egyes feladatokat kódszámmal jelölő szisztéma anomáliái - a felelősek, állították lapunknak egészségügyi szakértők.

Örökösök

A nagy profittal kecsegtető piacra a H-Med összeomlása után a Genodia Kft. próbál betörni. A cég által működtetett mikrobiológiai labor munkatársai javát a H-Med munka nélkül maradt alkalmazottaiból toborozta. A cég ügyvezetője és kisebbségi tulajdonosa, Holló Zsolt például a H-Med-labor genetikai részlegvezetője volt.

A H-Medet április végén "kaszálta el" az FPEP, a Genodiát június közepén alapította Holló Zsolt és az egészségügy e szegmensében is jártas Prodia Rt. (előbbi 49, az rt. 51 százalékban tulajdonosa a cégnek). A nyilvános cégbírósági adatok szerint a fő tevékenységet (például laboratóriumi és egyéb diagnosztikai jellegű szolgáltatások) engedélyező ÁNTSZ-határozat augusztusban még biztosan nem volt meg. Hogy azóta sikerült-e beszerezni, nem tudtuk meg: Holló Zsolt elhárította érdeklődésünket.

Az ügyvezetővel azt sem sikerült tisztázni, hogy a laborukban végzett vizsgálatokat valóban a Prodia megfelelő engedéllyel rendelkező intézményeiben (Kistarcsán, Veszprémben, Nyíregyházán) hitelesítik-e. Ha ugyanis ez az információ helytálló, akkor a volt csepeli autógyár területén működtetett mikrobiológiai laboratórium ténykedésének a jogszerűsége megkérdőjelezhető. (Holló Zsolt gondolkodási időt kért, de lapzártánkig nem jelentkezett.)

Cégmustra

A Genodiát alapító Prodia Rt. két "frontembere" társtulajdonosa annak a HospInvest Kft.-nek is, amelybe az induláskor Mádai Szilvia is beszállt egymillió forinttal (idén augusztusban aztán kilépett a cégből). Mádai Szilvia az egészségügyi miniszter régi társa (volt férje révén rokonságba is került Mikola Istvánnal): 1992-ben együtt alapítottak betéti társaságot, és Mikola éveken át - 2000 elejéig - elnöke volt az 1998-ig Mádai igazgatta, s mindmáig a Mádai Szilvia cége résztulajdonában lévő MaMMa Klinika Rt. felügyelőbizottságának. 2000 novemberéig a jelenlegi miniszter tulajdonosa volt annak a cégnek, amely kisebbségi részvényese a MaMMa Klinikának. (Erről részletesen lásd: Önsegélyalap, Magyar Narancs, 2001. január 11.)

A MaMMa egyre meghatározóbb szerepet tölt be a rákszűrésben (a más módszerekkel dolgozó H-Med részben ugyanúgy konkurense e cégnek, mint a Prodia Rt.-nek). 2000 áprilisáig egyébként a MaMMa Klinika felügyelőbizottságának a tagja volt a H-Med-labor ÁNTSZ-engedélyét fővárosi tiszti főorvosként visszavonó Lun Katalin is (ő ma már országos tiszti főorvos).

Nem állítjuk, hogy e tényekkel magyarázható a H-Med vesszőfutása. Lehet, hogy megannyi fura, véletlen egybeesésről van szó csupán.

(Cikkünk készítésekor igyekeztünk megszólaltatni az OEP illetékesét és Lun Katalint is; az egészségbiztosító sajtóosztálya, illetve a főorvos aszszony titkársága jegyezte is kérésünket, ám az érintettek lapzártánkig nem találtak módot a visszahívásra.)

Egy baráti társaság

Míg a H-Med tönkretétele előtt - politikai hovatartozástól függetlenül - értetlenül állnak a megfigyelők, a Biosan Kft. sikerének a titka nem ismeretlen előttük.

Múltkori írásunkban (Decemberbe´ kéne menni, 2001. október 25.) már előkerült a cég: Mikola István főigazgatósága alatt a Szent László Kórház 14 millió forintért vásárolt egy haematológiai gépet (plusz hárommillió a reagensekért), amely hamarosan tönkrement. Egy független bizottság jelentése szerint a szerkezet a beszerzésekor a kifizetett ár felét sem érte; az ügyben a főváros bizottsága is vizsgálódott, elmarasztaló megállapításokat is tettek, következménye mégsem lett a "fejlesztésnek".

A gép beszállítója a Biosan Kft. volt. Egyes források szerint a cégben ezután tűnt föl a cégtulajdonosokkal régóta jó viszonyban lévő Mikola József, István testvére. Ezt ellenőrizni nemigen lehet: Mikola József ugyanis nem szerepel a kft. cégbírósági irataiban, noha a Biosan honlapján személyét ügyvezetőként tüntetik föl, és van olyan szerződés is, amit a Biosan nevében ő jegyez.

A Biosan az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ) egyik jelentős beszállítója. A céggel kapcsolatos egyik legabszurdabb történet az a közbeszerzési pályázat, amelynek során a Mikola István vezette vérellátó 2000 végén nettó 70,5 millió forint értékben rendelt a kft.-től reagenseket. (A nyertes pályázók közül a Biosan kasszírozhatott legtöbbet.)

Az OVSZ-nek a Közbeszerzési Értesítő 2000. december 20-i számában közölt "termékleírásai" szakmai képtelenségek - állítják a terület szakértői. A vérellátó ugyanis ugyanolyan reagenseket vásárolt két- vagy többféle anyagként feltüntetve, aszerint, hogy például terheseknek vagy betegeknek szánják-e. Ám ilyen nincs; a terhes és a beteg páciens vizsgálatakor egyazon AHG polyspecifikus keveréket vagy Rh-fenotípust használják. (A vérellátó egyébként feltalált más forradalmian új "kategóriákat" is, hozzáértők szerint nem kevésbé elképesztőeket.)

Hogy a vérellátó miért "bontotta meg" az egyébként megbonthatatlan anyagokat? A "jóindulatú" magyarázat szerint az OVSZ e "trükkel" igyekezett minél több cégnek megbízást adni. Csakhogy ez esetben felmerül a kérdés: a más megjelölésű, de nyilvánvalóan ugyanazon reagenst miért vásárolta az OVSZ eltérő áron? És e "megkülönböztetésből" miért éppen a Biosan Kft. jött ki jól? A Biosantól az OVSZ 120 000 ml "betegeknek való" AHG-t rendelt nettó 25,23 millió forintért, és 16 000 ml "betegeknek való" Rh-fenotípust nettó 45,25 millióért. A "terhes" AHG-t (40 000 ml) és Rh-t (4000 ml) a Biotest Kft. szállította nettó 6,9, illetve 6,45 millióért.

(Ha elfogadjuk e "jóindulatú" megközelítést - hogy ti. minél több cég megrendeléshez juttatása volt a célja a szakmailag megalapozatlan rendeléseknek -, akkor ennek kapcsán meg kell említenünk: az e pályázaton nyertes társaságok majd´ mindegyike jelentős hirdetője volt abban az időben a Kórház című szaklapnak, amelyet az akkor még Mikola István tulajdonolta Phonendoscop Kft. jelentetett meg.)

A "rosszindulatúbb" feltételezés szerint minderre azért volt szükség, hogy a Mikola Józsefet foglalkoztató Biosan drágábban szállíthasson. Az ezt vallók véleménye szerint az ugyanazon anyagok "megbontása" valójában cinikus visszaélés azzal a szakmai alapkövetelménnyel, miszerint egy laboreredmény akkor megnyugtató, ha a vizsgálatot két olyan anyaggal végzik el, amelyek egymástól független gyártók termékei.

Az eredményt egyébként egy a pályázattól végül visszalépő cég a közbeszerzési döntőbizottságon megtámadta; keresetét februárban azzal utasították el, hogy a kihirdetett eredményből - nem lévén pályázó - kára nem származott, így a bizottság szerint nincs jogalap keresetének érdembeni tárgyalására. Ily módon a fellebbező cég beadványában is szereplő szakmai nonszenszről szó sem esett.

A pereskedő társaság - a Cytotech Kft. - egyébként nem kis kockázatot vállalt: mivel a cég létét alapvetően befolyásolják az OVSZ-től kapott megrendelések, fellépésével végső soron saját egzisztenciáját veszélyeztette. Hasonló kiállásra más eddig nem vállalkozott a szakma környékéről: a cidrit jól jelzi az is, hogy az esetről senki nem kívánt névvel nyilatkozni. Az Országos Vérellátó Szolgálat sem volt hajlandó kommentálni a miniszteri rangra felvergődött korábbi főigazgató idején lezajlott közbeszerzést. Pedig nem is az eredmény értékelésére voltunk kíváncsiak, hanem mindössze arra, hogy mint a legilletékesebb szakmabelieknek mi a véleményük mondjuk a "terheseknek" meg a "betegeknek való" AHG-keverékről. "Csak a főigazgató asszony nyilatkozhat" - mondta a vérellátó általunk megkérdezett munkatársa. Eljutni azonban csak a szolgálat pr-felelőséig lehetett, aki úgy vélte, hogy ebben az ügyben a főigazgató asszony biztosan nem kíván megszólalni; és lapzártánkig nem is szólalt meg. Ha nem, hát nem.

Bundula István

Kupper András fővárosi önkormányzati képviselő (Fidesz) egy korábbi cikkünk egyik mondata kapcsán az alábbiak közlését kérte lapunktól:

"A Magyar Narancs október 25-i számában Decemberbe´ kéne menni címmel megjelent írásban a MaNcs hibájából, tévedésből jelent meg a Kupper Andrásra való hivatkozás."

Figyelmébe ajánljuk

Mit jelent számunkra az új uniós médiatörvény?

  • Polyák Gábor
Március 13-án az Európai Parlament is rábólintott, és így uniós jogszabállyá lett az európai mé­dia­szabadságról szóló törvény. A rendelet végleges szövegét hamarosan ki is hirdetik az európai közlönyben. Mit jelent ez az új szabályozás a magyarországi sajtóviszonyokra, és mit az európaiakra nézve?