Nincs szerencséje a Magyar Nemzeti Banknak a közérdekűadat-igénylésekkel, sorra és néha látványosan bukják ilyesfajta pereiket. A sorozatos fiaskók arról árulkodnak, a jegybank vezetése nincs tisztában a tevékenységük nyilvánosságával kapcsolatos alkotmányos kötelezettségekkel – vagy, ami talán rosszabb, magasról tesznek ezekre. (A harmadik lehetőséget, hogy ti. jóhiszeműen azt gondolják, a kért adatok nem közérdekűek, az eddigi tapasztalatok fényében nyugodtan elvethetjük.)
A legutóbbi buktát a jegybank az MKB Bank értékesítése körüli adatok kiadása iránti perben könyvelhette el. A 2014-ben állami tulajdonba került egyik legnagyobb hazai pénzintézetet a jegybank idén júniusban értékesítette szanálási eljárásban, ám máig nem szűnő spekulációk tárgya, hogy a nyertesként kihozott cégek – a Blue Robin Investments, a Minerva Tőkealap-kezelő és a Pannónia Nyugdíjpénztár – mögött valójában milyen tulajdonosi kör áll, magyarán: kik a valódi tulajdonosok. (A részletekről lásd korábbi írásainkat: Titkok és remények, Magyar Narancs, 2016. április 7., illetve Fedezékben, 2016. július 7.) Kérdéssel fordultunk hát a jegybankhoz azt tudakolva, hogy a szanálási eljárás bizonyos időpontjaiban a megjelölt vevők milyen tulajdonosi szerkezettel rendelkeztek. Minthogy az Alaptörvény szerint közvagyon „átruházására vonatkozó szerződés csak olyan szervezettel köthető, amelynek tulajdonosi szerkezete átlátható”, a szanálási hatóságnak (az MNB-nek) a folyamat során azt is ellenőriznie kellett, hogy a fent nevezett nyertesek mögött milyen befektetői kör áll, azaz hogy kinek a megbízásából és érdekében tesznek vételi ajánlatot – azaz: honnan jön a pénz? A jegybank ily módon adatokat kezel a valódi haszonhúzók, a tényleges tulajdonosok személyére vonatkozóan is, mert ezt igényli az átláthatóság kívánalma. Mivel az MNB megtagadta az adatok kiadását, a Transparency International támogatásával és a Karsai Dániel Ügyvédi Iroda közreműködésével pert indítottunk, amit első fokon megnyertünk.
Miért közérdekű?
Az ügyben eljáró Uzsoky Ágnes, a Fővárosi Törvényszék bírája egyrészt azt vizsgálta, hogy az MKB köztulajdonban állt-e az értékesítésekor, másrészt azt, hogy az értékesítési folyamat közfeladat-ellátás keretében valósult-e meg. Mindkettő – a köztulajdonlás és a közfeladat-ellátás is – a közérdekű adat kiadását alapozza meg, s a bíróság tiszta és logikus érveléssel, a szanálási eljárás nyilvánossága szempontjából lényegi megállapításokat téve jutott arra a következtetésre, hogy az MNB-nek – nem lévén egyéb olyan tényező, ami ez alól mentesítené – az adatokat ki kell adnia.
Az ítélet alapvető fontosságú kérdésekben tett precedensértékű megállapításokat. A bírónő arra az alaptörvényi passzusra hivatkozással, mely szerint „a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok”, megállapította, hogy „a köztulajdonlás ténye ab ovo megalapozza a közérdekű adat kiadásának kötelezettségét”. Az ítélet szerint „a közérdekű adat vonatkozásában maga az Alaptörvény tartalmaz normatív szabályokat, az Alaptörvényből közvetlenül levezethető a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű minősége, és az, hogy annak megismerésére mindenkinek joga van.” Az Alkotmánybíróság korábbi határozatait alapul véve azt is rögzítette, hogy a közérdekű adatok megismeréséhez való jog feltétlenül alapjog, ami csak akkor korlátozható, ha azt más alapjog érvényesülése kényszerítően szükségessé és elkerülhetetlenné teszi.
Az MNB éppen azt vitatta, hogy az MKB állami tulajdonban lett volna az értékesítésekor: a bank részvényei ugyanis 2015. december 23-án a Szanálási Alap kizárólagos tulajdonában álló Magyar Szanálási Vagyonkezelő Zrt.-hez (MSZVK) kerültek. A bíróság a szanálásra vonatkozó törvényi rendelkezések és a szanálásban részt vevő szereplők jogállása alapján azonban arra a következtetésre jutott, hogy bár a cégnyilvántartás szerint a részvények „technikai” tulajdonosa valóban az MSZVK lett, ez nem változtat azon a tényen, hogy az MKB továbbra is köztulajdonban maradt. A bíróság értékelése szerint ugyanis az MSZVK pusztán a szanálási törvény alapján létrehozott áthidaló intézmény, amelynek feladata „a tényleges tulajdonosváltás elősegítéséhez, előkészítéséhez szükséges ügyletek realizálása” – s ez indokolja az átmeneti részvénytulajdonlást. A bíróság hangsúlyozta, hogy az MSZVK nem polgári úton, hanem a szanálási hatóságként eljáró MNB közigazgatási határozatával szerezte meg az MKB részvényeit, s az MNB ugyanígy, hatósági határozattal kötelezte a vagyonkezelőt „tulajdonjogot keletkeztető kötelem megkötésére”, a határozatban rendelkezve a vevők személyéről, a vételárról és egyéb feltételekről. A bíróság konklúziója szerint „azzal, hogy az MSZVK lett az MKB részvényese, a részvények köztulajdonban állása nem szűnt meg, mert ez tartalmilag, és nem a névleges tulajdonlás alapján megítélendő jogkérdés, márpedig abból, hogy a tulajdoni jogok gyakorlója továbbra is az MNB maradt, következik a részvények köztulajdoni jellegének fennmaradása”, az MKB értékesítése így „köztulajdont érintő ügyletnek minősül”. Ebből következően a közérdekű adatok kiadására vonatkozó kötelezettségek is megmaradtak az MNB-nél, annak ellenére, hogy technikailag más – akár nem közfeladatot ellátó – szerv(ezet) jelenik meg a közvagyon közvetlen értékesítőjeként.
Ki kell adni
Az ítélet szerint a perbeli jogkérdés megítélése szempontjából sem az nem volt releváns, hogy a Szanálási Alap (vagy az MSZVK) a nemzeti vagyon körébe tartozik-e, sem az, hogy ezek a szervezetek közfeladatot látnak-e el. Az azonban igen, hogy az MNB szanálási hatóságként közfeladatot lát-e el, ez utóbbi ugyanis „önmagában megalapozza a közérdekű adat kiadásának kötelezettségét”. A bíróság szerint a szanálás egyértelműen közfeladat, a szanálási tevékenység végzésére a törvény az MNB-t jelöli meg, mely e feladatát közigazgatási eljárás keretében hatóságként látja el, márpedig „a hatósági eljárás szükségképpen közfeladat-ellátásnak minősül, következésképpen abból a tényből, hogy az MNB hatósági jogkörben eljárva végzi a szanálási feladatköréből adódó tevékenységét, önmagából is következik eljárásának ezen minősítése”. A bíróság tehát mind a köztulajdonlás, mint a közfeladat-ellátás felől vizsgálva meg a helyzetet ugyanoda jutott el: a kért adatok közérdekű adatok, melyeket az MNB kezel, amely „a közérdekű adat kiadására köteles”. A bíróság nem talált olyan mentesítő körülményt sem, amely az adatkiadást jogszerűen és alkotmányosan korlátozhatná: az értékpapírtitok megőrzésének jegybanki kötelezettségét ugyanis nem tekintette valamely alapjog érvényesülése érdekében fennálló kötelezettségnek.
Jogerőre emelkedés esetén az ítéletnek és az ítéletben kifejtett érvelésnek minden bizonnyal messze ható következményei lesznek. Legelőször is a szanálás mint közfeladat transzparens folyamat kell, hogy legyen, amennyiben pedig a jegybank szanálási hatóságként tulajdonosi jogokat is gyakorol, ez a köztulajdonlás miatt tovább szélesíti az eljárás alá vont intézmény adatainak nyilvánosságát. A fentieket alapul véve fordultunk újabb adatigénnyel a jegybankhoz az MKB szanálásával, értékesítésével kapcsolatban, kérve többek között az ajánlattevők személyére, ajánlatuk összegére, vállalásaikra, szakmai és pénzügyi átvilágításukra vonatkozó – máig titkolt – adatok kiadását. Bár aligha lehetnek kétségeink: az MNB, jó hagyományait követve, ismét elmegy a falig és fellebbezni fog.
(Az ítélet teljes terjedelemben a magyarnarancs.hu-n olvasható.)
