„Orbán Viktor magyarrá tett minket, de mi hálátlanok vagyunk, árulók”

Belpol

A népszavazás bojkottjára buzdítanak Erdélyben. Beszéltünk a kampány egyik ötletgazdájával.

Hajrájához közeledik a kormány népszavazáskampánya, határon túli aktivisták buzdítanak részvételre és NEM szavazatra Pécsen, Erdélyben pedig Tőkés László, a Fidesz EP-képviselője, az Erdélyi Magyar Néppárt, továbbá Kövér László kampányeseményei után szerdán Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke fejtette ki álláspontját az MTI-nek: élni kell a szavazati joggal, „de nem kell szájba rágni, hogy miként szavazzanak az emberek”.

Mindeközben az erdélyi magyar hírportál, a Transindex híre szerint Kolozsvár közterületein is megjelentek a Kétfarkú Kutya Párt ellenkampányplakátjai, ezek érvénytelen szavazat leadására buzdítanak. Emellett viszont egy erdélyi kezdeményezésű kampány is elindult, elsősorban a Facebookon, ők arra buzdítják a Romániában élő, magyar állampolgársággal is rendelkezőket, maradjanak távol ettől a hazug népszavazástól. „Nem fogjuk ölbe tett kézzel nézni és hallgatni azt a gyalázatot, ami Magyarországról ömlik felénk. Nem fogjuk tovább tűrni, hogy hónapok óta hamis információk keringenek, és félretájékoztatás történik a menekültekkel kapcsolatban” – írták közleményükben.

false

 

Fotó: Ne népszavazz/Facebook

A kampány mögött nincs semmilyen politikai párt vagy csoportérdek, önerőből, erőforrások nélkül, saját kreativitásukra és erőfeszítéseikre támaszkodnak csak, állítják az ötletgazdák. „Vannak köztünk jobboldaliak és baloldaliak, liberálisok és konzervatívok, olyanok, akik két éve Orbán Viktorra szavaztak és olyanok is, akik még sohasem voksoltak. A felháborodás, a tenni akarás, az emberségért való kiállás az, ami közös bennünk.”

A Narancs elérte a kampányt kitaláló három magánember egyikét, aki azt kérte, hogy nevét ne közöljük a nyilvánossággal, mert „nem az a fontos, hogy ki áll a kezdeményezés mögött, hanem az üzenet”. Hozzátette: „annak, hogy nem állunk a nevünkkel a teljesen magán- és civil kezdeményezés mögé, nem politikai, hanem személyes, szakmai oka van.” A HVG információi szerint az ötletgazdák mögött „RMDSZ-esek is vannak”, ezért látták jobbnak, ha nem derül ki a nevük, azonban ezt az értesülést nekünk egyértelműen cáfolták: „ez téves információ, a kampányt nem az RMDSZ vagy annak aktivistái csinálják.”

A kampányt tehát három barát találta ki és rövid idő alatt, több ismerős hathatós segítségével össze is hozták, legfőképp azért, mert megunták, hogy csöndben morgolódnak: „tennünk kellett valamit, egyértelműen állást akartunk foglalni. Ha a magyar ellenzék Erdélybe eljutó üzeneteit nézzük, az látszik, hogy nincs egységes kiállás, másra buzdítanak a különböző erők, és ez megzavarja az embereket. Tisztázni kell: ez egy rossz, értelmetlen és cél nélküli népszavazás, amit nem szabad legitimálni, nem kell részt venni rajta.”

false

 

Fotó: Ne népszavazz/Facebook

Amikor azt kérdezem, hogy Magyarországról pontosan milyen csatornákon ömlik a gyalázat az erdélyi magyarok felé, így válaszol: „Magyarországon túl nagy a zaj, Erdélyben túl nagy a csend. Ide is eljut

a háborús propaganda minden ismérvét kimerítő

kampány, itt pedig azt csendben megeszik vacsorára. Elhanyagolható a disszonáns hang, az ellenvélemény, mi ezen akartunk változtatni.”

A visszajelzések enyhén szólva is vegyesek. Az elismerő hangok mellett a kezdeményezés Facebook-oldalán sok a gyűlölködő komment. „Három csoportba lehet ezeket sorolni: van, aki gyűlöli az idegeneket, ők a propagandának megfelelően összemossák a menekülteket a terroristákkal. Aztán van, aki gyűlöl mindenkit, aki másképp gondolkodik, mint ő – voltunk mi már gyurcsányisták és Soros-bérencek, ezeken mindig jót mosolygok. A kedvencem a »liberálfasisztoid posztkommunista«, ebből már eszmetörténeti dolgozatot is lehetne írni. A harmadik csoport az erdélyi magyarokat gyűlöli, ők azt olvassák a fejünkre, hogy miközben Orbán Viktor magyarrá tett minket, mi hálátlanok vagyunk, árulók. Ez utóbbi a legszomorúbb. Amúgy ilyen mértékű és ehhez hasonló gyűlölet az erdélyi közbeszédben nincs.”

A kezdeményezés szervezői nemrég kiírták Facebook-oldalukra, hogy megkezdik a hozzászólások moderálását. „A gyűlöletbeszédnek és az erőszakra való felbujtásnak viszont nem adunk teret. Lehet, hogy ez ott, nálatok, Magyarországon megszokott és elfogadott, de itt, mi,

Erdélyben sem megszokni, sem elfogadni

nem akarjuk” – írják egy bejegyzésben. Amikor felvetem beszélgetőpartneremnek, hogy ez az erős megfogalmazás akár sértő is lehet a Magyarországon élőkre nézve, nem esik zavarba: „Lehetséges, és sajnálom, ha ezzel valakit megbántottunk. De mi innen ezt tapasztaljuk. Magyarországon elszabadult a gyűlölködés, az erőszakra való felbujtás, és csak nagyon kevesen emelnek szót ellene, a mi Facebook-oldalunkra meg szinte csak ez jön. Elsősorban nekik szólt ez a bejegyzés. A népszavazás tétje számunkra az emberség, mert ez az egyetlen válasz a butaságra – az értelmetlen népszavazásra – és a gyűlöletre, amelyet az elmúlt hónapok kampánya szított.”

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.