Országos gyűlés előtt az MDF: Helyosztó meccsek

szerző
Bundula István
publikálva
2001/4. (01. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

a 2002-es választásokra. Utóbbi helyességét a parlamenti frakció jó néhány tagja vitatja: szerintük hiba nem komolyan venni a Fidesz tavaly év végi ajánlatát, amely, állítják, jó esetben 20-25 helyet hozhatna az MDF-nek.

Ami biztos: szombaton nemigen várható vita ez ügyben, már csak azért sem, mert egyrészt limitálták a felszólalók számát és a beszédek időtartamát, másrészt lényegében előre kijelölték azt is, hogy ki mondhatja el a véleményét."Félek, hogy eluralkodik a párton az a fajta pátosz, hogy >>önálló indulást mindenáron, s ha kell, állva halunk meg!Véleményüket ők ketten vállalták csak névvel. - B. I.) Dávid Ibolya pártelnök egy múlt pénteki interjújában (Népszabadság) szintén arról beszélt, hogy idő előttinek tartja a tárgyalást a konkrét választási együttműködésről. A Fidesszel való megegyezésnek persze nincs alternatívája: ezt mindannyian így látják az MDF-ben, függetlenül attól, hogy per pillanat ki hogyan vélekedik a Kövér László által jegyzett levélről.

Kövér a Fidesz elnöksége nevében a karácsonyi ünnepek előtt vázolta pártja elgondolásait. A levél - amelynek főbb pontjait a Magyar Nemzet január elején nyilvánosságra hozta - polarizálta az MDF felső köreit. Balsai István szerint az ajánlatot a frakció túlnyomó része komolynak tartja, míg Herényi Károly a Narancsnak úgy fogalmazott: a fórumos parlamenti képviselők többsége úgy véli, korai lenne egy ilyesfajta megállapodás. Egy névtelenséget kérő frakciótag szerint a Fidesz "veszedelmesen ügyes": ajánlatával ugyanis elsősorban az országgyűlési képviselőcsoportot vette célba, annak egységét próbálja "lazítani". Erre egyébként többen is utaltak, mint ahogyan arra is emlékeztették lapunkat, hogy az előző országos gyűlés előtt szipkázta el a Nagy Testvér Manninger Jenőt és Demeter Ervint. Akiket volt párttársaik legott le is megélhetésipolitikusoztak; lett tehát egy kis családi perpatvar, amit MDF-es vélemények szerint a Fideszben nem bántak: hadd lássa a jobboldali választó, hol lesz 2002-ben a legbiztosabb helyen a voksa.

A Fidesz ajánlata, illetve az ajánlat MDF-es értelmezése persze két külön dolog: nézzük, mit kínált hat pontba szedve Kövér László pártelnök.

Ezt nektek

A Fidesz közös egyéni és listás jelöltek indítását javasolja. A párt feltétel nélkül támogatja a jelenlegi MDF-képviselők (16) indulását választókörzetükben. Biztosít húsz olyan helyet listáin (területiek és országos), amelyeken 1998-ban a Fidesz mandátumokat szerzett: a 3. pont szerint a listás helyek sorszámai kifejeznék az MDF egyenjogú partneri státusát.

A húsz listás helyből 16 az egyéniben is közösen indítandó MDF-képviselőké; vagyis a listák négy újabb fórumos politikus számára kínálnának esélyt. A Fidesz fölsorakozik további 14 egyéni MDF-es jelölt mögé; Kövér pontosan közli is, mely választókerületekről van szó. Cserébe a Fidesz azt várja el az MDF-től, hogy támogassa az egyéniben mandátumot szerzett fideszes és MKDSZ-es indulókat (MKDSZ: Magyar Kereszténydemokrata Szövetség, platform a legnagyobb kormánypárt frakciójában).

Kövér a levél végén arra emlékezteti koalíciós partnerét, hogy 1998-ban a "polgári oldalra" leadott szavazatok 14 százaléka elveszett az ötszázalékos küszöböt el nem érő pártok miatt; 2002-ben ennek elkerülésére koncentrálni kell a jobboldali szavazatokat. Végül megemlíti: a Fidesz ajánlata legrosszabb esetben is annyi mandátumot biztosít az MDF-nek, amennyit a Fidesz 1994-ben hétszázalékos eredménnyel ért el, s hogy a MIÉP 1998-ban 5,47 százalékkal 14 parlamenti helyet szerzett csupán.

A Fidesz ajánlata vitán felül kedvező az MDF 16 országgyűlési képviselőjének; aligha véletlen, hogy a fórum frakciójában többen is "nagyon komolynak" minősítik Kövér levelét. Az ezen felül javasolt 18 helyből (négy listás plusz 14 egyéni) is bejöhet néhány a dolgok jelenlegi állása szerint. Ezek persze csak lehetőségek: "garantált mandátum" kevés van - az országos lista tíz-egynéhány helye és a területi listák egyes sorszáma tekinthető csak ilyennek -, egyéni körzet megnyerésére senki sem vehet mérget. Ami viszont tény: MDF-lista 1998-ban csupán egy megyében (Bács-Kiskun) kapott négy százaléknál többet (egyébként pedig jórészt 2-3 százalék között mozgott), s a párt támogatottsága a közvélemény-kutatások szerint az 5 százalékot azóta sem haladta meg.

A levél már említett 3. pontjában Kövér arról ír, hogy a közös listás helyek megállapításakor a feleknek tekintettel kell lenniük a Fidesz egyéb szövetségesi elkötelezettségeire. E kitétel arra utal, hogy a Fidesz-vezérkarnak egyszerre kell jó ajánlatot tennie az MDF-nek, az MKDSZ-nek és a Fidelitasnak, s közben a párt megszaporodott tisztségviselőit is illik parlamenti mandátumokkal kecsegtetni: a potenciális szövetségeseknek felkínált 80-90 hely idővel akár komoly feszültségforrás is lehetne a Fideszben. (Hasonló volt a helyzet 1996 táján, amikor a Fidesz a később elvetélt Polgári Szövetség tető alá hozása érdekében azt nyomatta: meg kell egyezni a KDNP-vel és az MDF-fel, hogy 1/3-1/3 arányban állítsanak közös jelölteket. A fiataldemokraták közül akkortájt sokan nem rajongtak a kvóták korai megállapításának ötletéért; szerencséjükre a partnerek még idejében lenullázták magukat.) Mindezeket figyelembe véve állítják a minél előbbi megegyezést támogató MDF-esek azt, hogy a Fidesz gesztusa nagyvonalú.

A Kövér-levelet tisztességes tárgyalási alapnak tartó fórumos politikusok is úgy látják azonban, hogy az ajánlaton van még mit masszírozni: a Fidesz elképzelése szerint öt megyében eleve nem lenne MDF-es jelölt. A pártban általános az a vélekedés, hogy ez semmiképpen sem maradhatna így. A Fidesz által megajánlott plusz tizennégy egyéni körzet megítélése ugyancsak vita tárgya a pártban. A jelenleg ellenzéki mandátumú helyek többségében - mondjuk Tatabányán vagy Kazincbarcikán - az önálló felkészülés mellett érvelők szerint nem sok babér teremne az MDF-es jelöltnek. A másik oldal viszont azt hangoztatja, hogy például Miskolcon vagy a főváros XI. kerületében egy jó kampány után nagy valószínűséggel összejöhet a cucc. (A 14 körzetről lásd keretes írásunkat.)

Elnökségi források szerint arról nem esik szó, hogy Kövér levele részben válaszként is értelmezhető: a puhatolózások egy korábbi szakaszában ugyanis Dávid Ibolya azt javasolta, hogy az 59 ellenzéki választókörzetből húsz helyen (hallottunk 25-ről is) MDF-színekben induljon a közös támogatású jobboldali jelölt. A Fidesz által megnevezett 14 körzet mindössze öt esetben kvadrál az MDF listájával: a Kövér-levelet fenntartásokkal fogadó egyik frakciótag többek között erre hivatkozva érvel a kivárás mellett.

Állókép

Ahhoz, hogy az MDF-vezetést manapság foglalkoztató dilemmát - önálló felkészülés vagy indulásból közösködni a Fidesszel - a maga helyén kezeljük, vizsgáljuk meg, mi változott a párt körül 1998 óta. Egyáltalán: történt-e lényegi változás?

2000 elejéig a párt jószerivel nem osztott, nem szorzott a koalícióban: az akkor még felhőtlenül überkedő kisgazdák nem is voltak hajlandók partnerszámba venni az MDF-et, s nem egy fideszes politikustól is hallhattuk ez idő tájt a "Fidesz-FKGP-kormányzás" hangsort. Az MDF társadalmi megítélése nem javult, koalíciós lojalitását (s ebből fakadó csendességét) mind szövetségesei, mind a közvélemény a Fideszbe omlás csalhatatlan jelének tekintették. Az események a tavalyi időközi választások körüli villongásokkal (miért indul az MDF önállóan vs. az MDF véleményét illett volna kikérni jelöltügyben), és a Békejobb-mozgalom meghirdetésével pörögtek föl. Kövér László informálisan és nyilvánosan is bírálta az MDF különutas próbálkozásait, a fórum politikusai pedig olykor leplezetlen iróniával kommentálták "fideszes barátaik" idegességét. (Jó példa erre Balsai István MaNcs-beli interjúja: Taps nélkül, 2000. január 27.) Az MDF önállóságának szükségességét a "más stílus" hangoztatásával igazolta; önmeghatározása szerint a Fideszből kiábrándult kormánypárti szavazóknak kívánnak alternatívát nyújtani. E felfogás mára az önálló indulás híveinek egyik axiómája: az MDF eltűnése szerintük szűkítené a mérsékelt jobboldal potenciális szavazóbázisát. A Fidesz stratégái ellenben úgy látják, hogy az MDF erőlködése legrosszabb (és egyáltalán nem elképzelhetetlen) esetben százezres nagyságrendű szavazat elvesztését is jelentheti: Kövérék rémálmaiban alighanem gyakran előjön egy 3,5-4 százalékos listás eredményt produkáló MDF.

A Fidesz mindenesetre melléfogott, amikor 1999-ben lefutottnak vélte az MDF-ügyet; ráadásul ebbéli tévedésével éppen akkor kellett szembesülnie, amikor különböző okok miatt (kizárások, elvesztett időközi választások) a kormánytöbbség biztosításához elengedhetetlenné vált az MDF. Ez utóbbi mozzanat igen lényeges: nem az MDF társadalmi elfogadottsága nőtt tehát látványosan, hanem a 16 parlamenti képviselő lett rendkívül fontos a Fidesz számára.

Ezzel párhuzamosan - meglepő hirtelenséggel - számos, az MDF-et korábban mindenestül elutasító publicista fedezte fel magának a pártot. Az MDF és az SZDSZ összeborulását vizionáló kombinációktól kezdve a Békejobb érthetetlen túlértékeléséig volt itt minden; ám nemcsak a Lendvay utcából, de innen Kőbányáról is úgy tűnik, hogy e népszerűség oka elsősorban a Fidesszel való fórumos dacoskodás volt.

Miért az MDF-re?

Mit tud felmutatni az MDF?

Egy valóban rokonszenves és megnyerő pártelnök-miniszter asszonyt, aki miközben a kurrens népszerűségi lista élén áll, egy a parlamenti küszöböt a ciklus felén túl is átlépni képtelen pártot vezet. A pártépítésbe ölt rengeteg energiát, aminek egyelőre semmi látszata. És nem túl meggyőző válaszokat arra a kérdésre, hogy mire alapozzák a parlamenti bejutást jelentő eredmény lehetőségét.

E válaszok általában a következők: az embereknek elegük van a konfrontatív stílusból, és az MDF a mérsékelt politizálás híve (erre épített az MDNP is 1998-ban, és mire ment vele); az időközi választásokon a párt jelöltjei 10 százalék fölötti eredményt produkáltak (az MDNP 1998-ban "nagyszerű" időközi önkormányzati százalékaival kampányolt, és mire ment vele); az embereket érdeklő kérdéseket állítják programjuk középpontjába (egészségügy, tiszta közélet stb. - csodálkoznánk, ha a többi párt nem ezt tenné).

Az ideával amúgy semmi gond, az nagyon is racionális: a kormányzás minden ciklusban koptatja a vezető kormánypártot, ezért szükség van egy erőre, amelyik összeszedheti az elbitangolni kész polgárok voksait. MDF-es vélemények szerint ha ők nincsnek (vagy nem lesznek), a Fidesztől elvándorló szavazatok jó része a MIÉP-nél köt ki.

A kérdés csak az, hogy e feladatra képes lesz-e az MDF?

A tavalyi országos gyűlésen Dávid Ibolya a párt és saját munkássága egyik nagy eredményének tartotta az aradi emlékmű kiszabadítását a várfogságból, és a vereckei emlékmű felavatásának lehetősége is nagy súllyal esett latba. Úgyhogy szombaton azért körbenéznénk, van-e azóta más; ha nincs, az MDF helyében mi komolyan elgondolkodnánk Kövér László levelén.

Bundula István

Beszéljük meg!

Az MDF XVI. országos gyűlése szombaton elnököt és öt elnökségi tagot választ. A 15 fős elnökség tíz tagja - a régiók nyolc jelöltje, a parlamenti frakció vezetője és a minden bizonnyal újraválasztandó Dávid Ibolya - már megvan.

A felszólalók számát és a rendelkezésre álló időkeretet limitálták. Megyénként egy küldött mondhatja el a magáét; ez vélhetően minden esetben a megyei elnök lesz.

A tervek szerint a meghívott pártelnökök is pusztán két percet kóstálnak, kivéve az egészségügyi minisztert: Mikola István húsz percig fejtheti ki nézeteit. Az MDF-hez semmilyen formában nem kötődő miniszter "sztárolását" a párt azzal indokolja, hogy készülő programjában az egészségügy kiemelt szerepet kap. Többen viszont úgy vélik, hogy a személyzeti politikája miatt a Fidesz-elnökség által a múlt héten kérdőre vont Mikola szerepeltetése szerencsétlen dolog.

Nesztek, ez is

A Fidesz hat budapesti, két-két baranyai és BAZ megyei, továbbá egy-egy békési, Fejér, Jász-Nagykun-Szolnok és Komárom-Esztergom megyei egyéni választókörzetben is támogatná az MDF jelöltjét. Az 1998-as eredmények alapján jobboldali szempontból jónak a fővárosi 16-os (XI. kerület; igaz, ehhez a MIÉP-pel is meg kellene egyezni), a Fejér megyei 6-os (Sárbogárd) és a miskolci 4-es körzet mondható. A négy évvel ezelőtt történtek ismeretében reménytelennek tűnik a koalíció helyzete Tatabányán, Kazincbarcikán, Kunszentmártonban, Újpesten és Angyalföldön. Kövér László egyébként egy úri (polgári) gesztussal lemondott XXI. kerületi körzetéről, ámbár ezt könnyű szívvel tehette: Avarkeszi Dezső (MSZP) 1998-ban az első fordulóban 15, a másodikban 14 százalékot vert a Fidesz jelenlegi elnökére.

szerző
Bundula István
publikálva
2001/4. (01. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra