Újabb akadémikus borult ki a nyilvánosság előtt: Pléh Csaba szerint a kormány elüldözi a kutatókat

  • narancs.hu
  • 2018. július 8.

Belpol

Hát, nem ez a cél?

Az akadémiai intézetek alapellátását kérdőjelezik meg a kormány tervei – mondta Pléh Csaba akadémikus, pszichológus-nyelvész az RTL Klubnak nyilatkozva. Ezen felül az egész intézkedés módja bizonytalanságot hoz, megrendíti a kutatók elszántságát. Ennek eredménye pedig az lehet, hogy a kutatók egy része inkább külföldön folytatja majd a munkát.

PLÉH CSABA: „Kutatóhelyek szűnhetnek meg"

Az interjúból kiderült, hogy Pléh meglepődött a kormány azon lépésén, hogy az alkalmazott kutatások felé próbálja tolni a hatalom azt MTA-t az alapkutatások helyett.

Pléh Csaba Bolyai nem-euklideszi geometriájával illusztrálta az alapkutatás értelmét, mondván, az sem hozott azonnal hasznot, később viszont felbecsülhetetlen értékűnek bizonyult.

Pléh Lánczi András nyilatkozatára reagálva, mely szerint számos társadalomtudományi kutatás nem érdemes a finanszírozásra, azt mondta, hogy az efféle szemezgetés a több ezer közleményből nem ad megfelelő képet a kutatásokról. Ugyanakkor példaként említette az MTA-nak a magyar oktatási rendszert elemző munkáját.

(RTL Klub)

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.