„Óvatosan optimistának” nevezte magát a múlt héten Navracsics Tibor az Európai Bizottság által Magyarországgal szemben indított kötelezettségszegési eljárások ügyében. A kijelentés annak kapcsán hangzott el, hogy a kormány március 30-án elküldte az Európai Bizottságnak a három eddig indult ügyben: a jegybank és az adatvédelmi biztos függetlensége, illetve a bírák idő előtti nyugdíjazása ügyében a bizottság megállapításaira adott válaszát. (Közben az EB megnyitott egy negyedik dossziét is: ez az igazságszolgáltatás függetlenségét érinti, de ebben az ügyben hivatalosan még csak a tájékozódás stádiumában tart az eljárás.) A kormányszóvivői iroda még ennél is messzebb ment: az MTI híre szerint a Brüsszelbe küldött válaszok nyomán „már nem lehet akadálya annak, hogy belátható időn belül megkezdődjenek a hiteltárgyalások az unióval és a Nemzetközi Valutaalappal”.
A közigazgatási és igazságügyi miniszter itthon ugyan azt közölte, hogy „a bírák nyugdíjazásának átmeneti idejével kapcsolatban nincs módosítás” – vagyis a kormány továbbra is fenntartja azt a kompromisszumnak szánt javaslatot, mely szerint egyedi kérelmek alapján döntenének a nyugdíjkorhatárt elért bírák valamiféle tanácsadóként való továbbfoglalkoztatásáról –, de ennek az állításnak ellentmond a Velencei Bizottság számára március közepén megküldött kormányzati javaslat. (Ezt az anyagot viszont nyilvánvalóan nem a hazai közönségnek szánták: nemhogy említés sincs róla, de le sem fordították magyarra.) A dokumentum a kormány megoldási javaslatait tartalmazza a Velencei Bizottságnak a bírói igazgatás rendszerét és a bírók jogállását érintő, százhúsz pontban taglalt kritikus észrevételeire. E pontok egyike – egybehangzóan az EB kötelezettségszegési eljárásával – éppen a 62 évnél idősebb bírók szolgálati jogviszonyának váratlan és átmenet nélküli megszüntetését kifogásolja, és a bírói függetlenséget érintő kérdésnek tekinti. (E rendelkezés értelmében szűnik meg június 30-án közel kétszáz, zömmel vezető beosztású bíró szolgálati jogviszonya: többek között a Kúriára átkeresztelt volt Legfelsőbb Bíróság bíráinak közel negyedét érinti az intézkedés.) Ezt a bizottság vonatkozó dokumentuma is egyértelművé teszi: a harmincoldalas anyagban külön fejezet foglalkozik a bírák idő előtti nyugdíjazásának kérdésével. Az is egyértelmű, hogy sem az EB, sem a VB nem fogadja el azt a kormányzati szofisztikát, mely szerint nem az igazságszolgáltatást, hanem pusztán a nyugdíjszabályokat érintő ügyről volna szó. Számos nyilatkozatból tudható az is, hogy a problémát nem önmagában, hanem például a bírói kinevezések új szabályaival együtt, vagyis az igazságszolgáltatás egészének függetlenségével összefüggésben vizsgálják a nemzetközi szervezetek.
A kormány megoldási javaslatait tartalmazó dokumentum egyetlen, igen megengedőnek tűnő mondattal válaszol a Velencei Bizottságnak a témában megfogalmazott észrevételeire: ebben a szolgálati jogviszony felső korhatárát meghatározó rendelkezéseknek (Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezéseiről szóló törvény) az Európai Bizottsággal történő konzultáció nyomán történő módosítását helyezi kilátásba („Modification of the Transitional Provisions in consultation with the European Commission”).
Ehhez képest Schmitt Pál gyakorlatilag a lemondása előtti utolsó percben, március 29-én aláírta azt az előterjesztést, amely kimondja az érintett 194 bíró szolgálati jogviszonyának június 30-val történő megszűnését. Így immár nem pusztán a fent emlegetett törvény 12. cikkelyének 1. pontja, hanem konkrét köztársasági elnöki „személyi határozat” is rögzíti a bírói kar lefejezését.
Az előterjesztés ugyan Handó Tündétől, az Országos Bírósági Hivatal elnökétől származik – az ő kötelessége jogszabály szerint a korhatárt elért bírók felmentésére javaslatot tenni –, de információink szerint az már jó ideje ott volt a Köztársasági Elnöki Hivatalban. Mivel a hivatal Schmitt lemondásával lényegében megszűnt, nem jutottunk információhoz arra vonatkozóan, miért tartotta fontosnak az elnök, hogy épp az EB-vel folyó tárgyalások e kényes szakaszában írjon alá. Az aláírásnak jogi értelemben nincs különösebb jelentősége, mivel az érintett bírák szolgálati jogviszonya a törvény erejénél fogva június 30-val mindenképp megszűnik, mégiscsak kérdés, hogy ki és mit akar Schmitt utolsó aláírásával üzenni.
