Diákok szerveztek tüntetést szombat délután a Szabadság térre, mondván, nem bírják tovább karba tett kézzel nézni azt a rombolást, ami az oktatásban megy végbe. A több mint kétórás demonstrációhoz számos szakmai szervezet csatlakozott – néhányan szolidaritásból –, így diákok, tanárok, szülők és szakszervezeti tagok körülbelül ötszázan emelték fel hangjukat a szabad oktatásért. A demonstrálók először meghallgattak egy-egy beszédet a Szabadság téren, majd a Sas utcán áthaladva a Szent István téren folytatódtak a felszólalások. Ezt követően a Bajcsy-Zsilinszky út–Alkotmány utca–Szemere utca útvonalon haladva érkezett meg a fáklyás menetté alakult demonstráció az Oktatási Hivatal elé, a Szalay utcába.
| ||
Ha az iskola nem működik, semmi sem működik!
A szervező diákok (Béres Bíborka, Gyetvai Viktor, Kovács Zsófia, Meleg András) lendületes és rövid köszöntője után egy platós autóról fel-le ugrálva néhány fontos tételre hívták fel a figyelmet.
„Tiltakozunk az elhamarkodott, átláthatatlan, sok szempontból káros »reformok« ellen, amik korlátozzák a szabad oktatást!”
További követeléseik:
- Legyen valódi és nyilvános szakmai konzultáció!
- Csak előre kidolgozott, megalapozott reformok léphessenek életbe!
- Ne erőszakoljanak a diákokra a társadalom csak egy része által elfogadható gondolkodásmódot!
- Vissza a forrásokat az oktatásba!
- Biztosítsák a szólás- és véleményszabadságon alapuló közoktatást!
- Legyen tanszabadság!
+ 1. A közalkalmazottak és a közszolgálati dolgozók bér- és munkakörülményeinek radikális javítása!
A diákok felszólalásai után egy szolidáris résztvevő vette át a szót, Boros Péterné, a Közszolgálati Szakszervezetek Demonstrációs és Sztrájkbizottságának (Közdemosz) képviselője a közszolgálati szférában dolgozók „rendkívül rossz helyzetéről” számolt be, illetve hangsúlyozta az ágazat munkakörülményeinek és bérrendezésének mielőbbi szükségességét.
| ||
Az oktatás nem játék
Gács Anna az Oktatói Hálózat képviseletében mondott remek beszédet – talán érdemes lett volna vele kezdeni a beszédek sorát, és a szolidaritási felszólalókat utána felvonultatni. Gács Anna a hidegben „didergő demokratáknak” arról beszélt, hogy csatatérré változott az oktatás, amely minden részét gyomorforgatóan igazságtalanul ellenőrzés alá vonták. Diplomagyárrá züllesztett egyetemekről szólt, amelyekben ugyanaz a kínálat, és ezzel azt üzenik, hogy: „középszerűt a középosztálynak”. De az is szóba került, hogy míg az oktatás különböző területei éppen hogy csak elvegetálnak, addig a kormány választott vagy netalántán frissen alapított kutatóintézeteiben csak úgy repkednek a milliók, pedig ezek az intézmények mást nem szolgálnak, mint a durva önigazolást és történelemhamisítást. Végezetül kijelentette: a szabad oktatás a demokratikus állam legfőbb bástyája, ezért is tesz meg mindent a kormány azért, hogy a maradékot is felszámolja.
A Szent István téren, a Bazilika előtt szólalt fel Szántó Judit a Hívatlanul Hálózat képviseletében; ő a magyar és a finn oktatási helyzetet hasonlította össze, mondhatjuk bátran, elrettentésképp. A beszédek sora Lauter Juditnak a Demokratikus Nevelésért és Tanulásért Közhasznú Egyesület nevében mondott felszólalásával, valamint egy középiskolás diáklány levelének felolvasásával zárult, amelyben arról ír, hogy semmi kifogása a kötelező társadalmi munka ellen, de azon a kis településen, ahol él, úgy valósul meg az érettségihez előírt kötelezettség, hogy ezzel a sokak számára egyetlen munkalehetőség vész el: „A jövő évtől 50 óra társadalmi munka elvégzése lesz az előírás az érettségihez. (…) Itt sokak számára az egyetlen munka és ezzel együtt bevételi lehetőség a közmunka volt. (…) Most 3 kereső fog kiesni a családból, én és osztálytársaim meg mehetünk – gyakorlatilag ingyenmunkára!"
A Szent István téren osztogatott fáklyával vagy anélkül vonult tovább az ekkorra közel ezerfősre duzzadt tüntető tömeg, amely a beszédek végeztével a Szalay utca felé vette az irányt, miközben kreatívnak nevezhető új lózungokat találtak ki a szervező diákok, vagy épp a Szózat parafrázisát énekelte az oktatás témájára hangolva egy igencsak fiatal srác.
| ||
A Szalay utcában Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének nevében elmondta, hogy a tanárokat a diákok hívták, akiknek ilyenkor itt a helye. De arról az abszurd oktatáspolitikáról is szólt, amely napjainkban megvalósul. Kollégáit arra biztatta, hogy bojkottálják a Nemzeti Pedagógus Karba való belépést. Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szövetségének elnöke felszólalásában azt hangsúlyozta: ott tartunk, hogy a kormány elérte, az oktatás ma már nem szolgáltatás, hanem szolgálás, a rendszer pedig, amit kialakítottak, nem termel mást, csak alattvalókat.
| ||
