Ha az uniós fejlesztési pénzek szabályos felhasználásának felülvizsgálatáról van szó, a magyar állam nem tárja szélesre kapuit az ellenőrző hatóságok, így az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) munkatársai előtt sem. Pedig az együttműködésre szükség lenne, hiszen sorra bukkannak fel a sajtóban azok az ügyek, amelyekben vizsgálatot kezdeményezett a szervezet. Ilyenkor a hazai közvélemény egy része arra gondol, hogy az EU végre rendet tesz, de ez közel sincs így. Az Európai Bizottsághoz tartozó hivatalt komolyan kell venni, de nem rendelkezik akkora hatáskörrel, amellyel érdemben korlátozhatja azt a mechanizmust, amelyben a Fideszhez közeli vállalkozások oly látványosan részesülnek az EU-s pénzekből finanszírozott állami megrendelésekből. Ez a magyar hatóságok hibája, amelyek az eddigi tapasztalatok alapján nem törik magukat még akkor sem, ha ténylegesen felmerül a korrupció gyanúja. Így lehet, hogy eddig – többek között – a felcsúti milliárdos polgármester, Mészáros Lőrinc, Orbán Viktor veje, Tiborcz István és a volt jó barát, Simicska Lajos érdekeltségei – és az a rendszer, amely asszisztált az ő felemelkedésükhöz – megúszták nemhogy a felelősségre vonást, de a komoly vizsgálatokat is. Igaz, a Közgép-tulajdonos Simicskának mostanság lehetnek nehéz napjai, de ez sokkal inkább Orbán Viktor bosszúhadjáratának, mint a magyar hivatalok állhatatos munkájának a következménye.
Az állam nem jelent
A már 1999 óta működő Európai Csalás Elleni Hivatal elsődleges célja az, hogy az uniós pénzek felhasználásának utólagos ellenőrzésével csökkentse a korrupciós veszteséget. A hivatal egyrészt védi az uniós intézmények pénzügyi érdekeit, vagyis minden, uniós költségvetésből finanszírozott szervnél belső vizsgálatokkal derítheti fel az egyes szabálytalanságokat. A visszaéléseket jelenti az Európai Bizottságnak, amely aztán belátása szerint intézkedik. Ennél jóval bonyolultabb, amikor az egyes tagállamokban találnak szabálytalanságokat, a hivatal ugyanis nem járhat el nyomozó hatóságként, nem hallgathatnak le telefonbeszélgetéseket, az adatgyűjtésen túl nem szállhatnak meg cégeket vagy közigazgatási egységeket OLAF feliratú mellényben, nyomozók kíséretében. A szankcionálás pedig az Európai Bizottság feladata: kezdeményezheti egyes források felfüggesztését, megvonását vagy visszafizetését – de ez is jóval ritkábban fordul elő annál, ahány észrevételt tesz az OLAF. Magyarországgal szemben a legutóbbi ilyen intézkedés a Gazdaságfejlesztési Operatív Programot (GOP) érintette, amikor idén egy időre megszakították a kifizetéseket, egyebek közt azért, mert a bizottság szerint a pályázati kiválasztási rendszer nem volt szabályos. Az április óta tartó vita során a magyar kormány végül meggyőzte az uniós szerveket, és a programból 2015 végéig elkölthető több mint 100 milliárd forint ismét Magyarország rendelkezésére áll. Rendszerszintű hibák esetén általában szankciókkal él az Európai Bizottság; a GOP-nál a 700 milliárd forintos támogatás két százalékát bukhatja az ország, de még erről is alkudozik a kormány.
| ||
Az OLAF-nak különösen nehéz a dolga Magyarországgal, ahol az eljárásainak sokszor nincs érdemi eredményük azon kívül, hogy a kiszivárogtatott információk bejárják a sajtót. Az OLAF a vizsgálat végén jogi ajánlásokat tesz a tagállamnak, amelynek saját hatáskörben kell elindítania a nyomozást vagy az ügy részletesebb kivizsgálását. Ám ebben néhány ország, köztük hazánk nem mindig partner, az ajánlásnak pedig nincs kényszerítő ereje, a csalás elleni hivatal nem kötelezheti a tagországot arra, hogy a vizsgálati jelentésben foglaltakat miként hajtsa végre. A magyar állam hozzáállásáról sokat elárul, hogy a jelek szerint a kormány és az általa felügyelt szerveknél nincs igazi szándék arra, hogy hivatalos keretek között is együttműködjenek a csalás elleni hivatallal, még ha a Miniszterelnökség ennek rendre az ellenkezőjét állítja is. Pedig az OLAF-hoz a tagállamok hivatalos szervei is fordulhatnak, ha csalás vagy korrupció gyanúját észlelik, ám Magyarországról 2014-ben semmilyen jelzés nem érkezett kormányzati forrástól – minden a legnagyobb rendben ment, nyilván. Ezzel szemben Németországból 10, Belgiumból 28, de Olaszországból is 7 esetet is jelentettek hivatalos szervek az OLAF-nak. A magánszemélyek és a közszférán túli szektor jóval aktívabbak voltak itthon: ezekből a forrásokból 28 észrevételt kapott az OLAF 2014-ben, amely saját hatáskörben dönt arról, hogy mely ügyben kezdi el az adatgyűjtést.
A csalás elleni hivatal 2014-es évre vonatkozó jelentése szerint – Románia kivételével – az összes EU-tagállam előtt járunk, ha a tavaly lezárt OLAF-vizsgálatok számát nézzük. Magyarországon az előző évben 13 eljárást fejeztek be, de arról nem szól az összegzés, hogy ezek végül milyen fórumon folytatódtak, mit léptek a magyar bűnügyi hatóságok. Pontos információkat nem ad ki az OLAF arról, hogy jelenleg hány ügyben kutakodnak Magyarországon, de Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség államtitkára március legvégén azt közölte, hogy a csalás elleni uniós hivatal összesen 50 magyarországi beruházás kapcsán jár el majd’ 500 milliárd forint összértékben.
Csak semmi együttműködés!
Aligha véletlen, hogy információink szerint a hivatal magyarországi ügyekkel foglalkozó részlege az egyik legnépesebb a szervezeten belül: négy olyan állandó munkatársa van, aki csak Magyarországra fókuszál, miközben a nagyobb tagállamokat is egyenként legfeljebb két-három ember felügyeli. Az egy-egy országra szakosodott részlegeken kívül számos háttérszakértő is segíti a hivatal munkáját. „Giovanni Kessler, az OLAF főigazgatója több háttérbeszélgetés során is finoman jelezte, hogy a szokásosnál jóval nagyobb figyelem hárul a szervezeten belül Magyarországra, ahol az ő meglátása szerint is elég nagy a korrupciós veszély” – mondta lapunknak a csalás elleni hivatal ügyeit ismerő brüsszeli forrásunk, aki szerint viszonylag ritka, hogy a főigazgató személyesen menjen el dossziékkal az adott állam főügyészségére – és Kessler nemrég Magyarország esetében ezt megtette. Az OLAF-vezér júniusban látogatta meg Budapesten Polt Péter legfőbb ügyészt, és néhány folyamatban lévő vizsgálaton túl külön felhívta a figyelmét három ügyre: úgy tudjuk, hogy ezek közül az egyik a korábban a miniszterelnök veje, Tiborcz István érdekeltségébe tartozó Elios Zrt. feltűnően sikeres szereplése a közvilágítási projekteken, a másik a Budapest Szíve program során tapasztalt visszaélések, míg a harmadik a Közgép korábbi térnyerése volt. (E három programról lásd keretes írásunkat.) Giovanni Kessler információink szerint a Polt Péternél tett látogatással azt kívánta jelezni: nem nézi jó szemmel, hogy nem történik semmi érdemleges a fontosabb, az Unió korrupcióellenes harcában is súlyosnak tartott ügyekben – hangsúlyozta az OLAF működésére rálátó forrásunk. A hivatal a tavaly indított 13 vizsgálat után idén – nem hivatalos értesüléseink szerint – csak az első fél évben már több mint 20 új ügyben kezdett kutakodni. A magyarországi visszaélések iránti figyelem tovább nőtt.
A Legfőbb Ügyészség sajtóközleményében furcsán emlékezett meg Giovanni Kessler és Polt Péter találkozójáról. „A tárgyaló felek tájékoztatták egymást egyes, náluk folyamatban lévő ügyek állásáról, és megtárgyalták az adott ügyekben szükséges intézkedéseket, illetve információcserét. A találkozó során az OLAF átadta az általa néhány jelentősebb ügyben folytatott vizsgálatának eredményeit. (…) A tárgyaláson kölcsönösen megállapították, hogy a magyar ügyészség és az OLAF közötti együttműködés kiválóan működik, amely már eddig is számos eredményt hozott” – olvasható a sajtóközleményükben. Az utóbbi kijelentés már csak azért is érdekes, mert – a tagállamok többségével ellentétben – Magyarország egyetlen hatósága sem kötött eddig együttműködési megállapodást az Európai Csalás Elleni Hivatallal. E megállapodások lényege, hogy az egyes kormányzati, közigazgatási és bűnüldöző szervek szorosan együttműködve minden lehetséges eszközzel segítik az OLAF munkáját.
| ||
Jávor Benedek, a Párbeszéd Magyarországért EP-képviselője szerint hatékonyabban működhetne az OLAF hazánkban, ha a munkáját nem akadályozná szándékosan a magyar kormány. Ahol komolyan veszik a korrupció elleni harcot, nincsenek különösebb problémák, a baj ott kezdődik, ha a magyarországihoz hasonló helyzet áll fenn, amelyet jelenleg csak az Európai Csalás Elleni Hivatal jogköreinek bővítése orvosolhat; ám ez a megoldás sértené a tagállami szuverenitással kapcsolatos nemzeti érzelmeket – hangsúlyozta Jávor. A szintén EP-képviselő Molnár Csaba (DK) arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar kormány korábban az egyik leghangosabb ellenzője volt az Európai Bizottság máig napirenden lévő felvetésének, miszerint jöjjön létre az ún. Európai Ügyészség, amely a tagállami társszervtől függetlenül olyan bűncselekmények ügyében nyomozhatna, melyek sérthetik az EU pénzügyi érdekeit. A DK politikusa úgy látja, az egyetlen esély a Fidesz-kormány korrupt intézkedéseinek tényleges feltárására csak az lenne, ha egy megfelelő jogkörrel rendelkező, független hatóság vizsgálhatná ki a bűncselekménygyanús ügyeket.
Az Európai Ügyészség létrehozása – már ha egyszer döntenének róla – az uniós döntéshozatali mechanizmust és a tagállami hozzáállást ismerve hosszú évekbe telne. Az Európai Csalás Elleni Hivatal sem lesz egyik pillanatról a másikra hatékonyabb. A képlet tehát változatlan marad: a kormány úgy tesz, mintha tényleg a csalás elleni hivatal miatt vizsgálna ki néhány olyan építőipari beruházást, amelyben fontos szerepe volt a Közgépnek.
| Orbánékat is sarokba lehet szorítani Az OLAF-vezér Giovanni Kessler nyári magyarországi látogatása során említett három, leginkább kifogásolt uniós projekt közül a Budapest Szíve Programnál történt meg az a nem túl gyakori eset, hogy a Legfőbb Ügyészség különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt feljelentést tett. Igaz, sok választása nem volt a magyar vádhatóságnak, mert az Európai Csalás Elleni Hivatal dossziéja igen súlyos szabálytalanságokra világított rá. A Budapest Szíve program keretein belül építették át az V. kerületben a Kálvin tér és a Szabadság tér közötti utcákat és köztereket, így a Károly körutat, valamint a Március 15. teret és környékét is. Az OLAF kifogásolta szabálytalanság nagyon átlátszó: úgy írták ki a beruházás közbeszerzéseit, hogy az ott megjelölt referenciáknak csak egyes cégek feleljenek meg. Így történhetett meg, hogy a pályázónak műemléki környezetben végzett kivitelezési és nagy értékben elvégzett díszburkolási referenciával kellett rendelkeznie, miközben a tényleges munkák inkább járdaépítésre és útburkolat felújítására vonatkoztak. A szigorú feltételek miatt csak egy konzorcium pályázott, amely nyert is, de az elfogadott ajánlata több mint 10 százalékkal magasabb volt a pályázati árnál. A csalás elleni szervezet nemcsak jogi, hanem pénzügyi ajánlást is tett, utóbbit az Európai Bizottság Regionális és Várospolitikai Főigazgatóságának; emiatt minden bizonnyal vissza kell fizetni valamennyit a 15 milliárdos, részben uniós finanszírozású projektből. Hogy mennyit, azt nem lehet tudni; évekkel ezelőtt – amikor Brüsszelből elkezdtek vizsgálódni – az Index.hu összesen 1,8 milliárd forintos visszafizetési kötelezettségről írt, de ez az összeg lehet magasabb is. Az Elios Zrt. ügyében is határozott fellépést követelt Giovanni Kessler. Manapság alig akad olyan lámpaoszlop Magyarországon, ahol ne a miniszterelnök vejének korábbi érdekeltsége cserélte volna energiatakarékosra az izzókat. Tiborcz István tavasszal ugyan kiszállt az Elios Innovatív Zrt.-ből, de az OLAF ettől függetlenül vizsgálja a cég közvilágítással kapcsolatos nyertes projektjeit. A Népszava összesítése szerint az Elios 2013-ban 653,8 millió, 2014-ben 4,687 milliárd forint összegben nyert el közbeszerzési pályázatokat. Idén nyár elejéig csaknem a 2014-es eredményüket is elérték, mára már minden bizonnyal túl is szárnyalták. Négy, összesen 1,2 milliárd forint értékű közbeszerzés ügyében a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda eljárást is indított „versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban” bűntett elkövetésének gyanújával. Itt minden bizonnyal az LMP feljelentése után lépett a hatóság. Az ellenzéki párt azt kifogásolta, hogy négy tender kiírásában a cégén keresztül szerepet kapott az a Hamar Endre, aki korábban Tiborcz István üzlettársa volt, ráadásul az Elios Zrt.-ben is volt némi érdekeltsége. (Az Eliosról és Tiborczról lásd: Fényből nyert milliárdok, Magyar Narancs, 2015. január 22.) A Népszabadság írt arról az OLAF-vizsgálatról, amelynek során a hivatal pénzügyi szabálytalanságokat tárt fel a Közgép és partnerei több nagy, uniós pénzeket is megmozgató építőipari beruházásánál. A pénzügyi javaslatokat tartalmazó vizsgálati eredményt már megkapta az Európai Bizottság, a jogi ajánlás pedig ott hever a legfőbb ügyésznél. A hírek szerint hat gigaberuházás lehet érintett, ezek összértéke 162 milliárd forint volt. A Miniszterelnökség nem is tétlenkedik, Lázár János csúcsminiszter október legelején bejelentette, hogy az OLAF felvetései nyomán elrendelte a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) soron kívüli vizsgálatát a hazai útépítésekkel kapcsolatban, miközben az Európai Bizottság és a kormány állítólag egyezkedik a visszafizetés mértékéről. A találgatásnak, hogy kinek és mennyit kell visszafizetni, egyelőre nem sok értelme lenne, a hivatal megállapításai még nem nyilvánosak; de ha valóban történtek szabálytalanságok, akkor azok döntő többségét a pályázat kiírójának róhatja fel az OLAF. Ha az állam időközben talál olyan visszaéléseket, amelyek arra utalnak, hogy az adott cég – például a Közgép – a közbeszerzés vagy a kivitelezés során törvényt sértett, akkor vele szemben elsősorban ő maga érvényesíthet kárigényt. Ez nem lenne túl egyszerű, hiszen ezeket a beruházásokat átvette az állam, és a kivitelezéssel kapcsolatban is mindent rendben talált. |
