Szüret Nagydíj: Gajdics Ottó bekattan

  • narancs.hu
  • 2013. november 14.

Belpol

Gajdics Ottó nem akar szülni!! A Lánchíd Rádió főszerkesztője teljesen beindult a Narancs egyik címlapjától.

A Kölcsey bőrébe bújtatott SZDSZ

Karafiáth Orsolya magyar kortárs költőnő a magyar kultúra napjára időzítve Kölcseyvé maszkírozta magát. Az erről készült kép a múlt héten váratlanul megjelent az egyik hetilap címoldalán.

(...)

Sokkal érdekesebb az a kijelentés, ami a szerző nemének és a mű érvényességének összefüggéseire vonatkozik. Soha nem értettem, miért erőlteti a balliberális értelmiség azt a nyilvánvaló ostobaságot, miszerint mindenféle szempontból mindegy, hogy valaki férfi-e vagy nő. Egyáltalán nem mindegy ugyanis. Isten előtt természetesen egyenlők vagyunk, a jog előtt is leginkább, bár szerintem itt már különleges védelem illetné az anyákat. Mert bár nekem is vannak nőiesnek nevezhető vonásaim, vagy édesanyámnak férfiasak, hiszen bárki azonosítani tud egymásról bennünket, annyira hasonlítunk, de van egy óriási különbség: én nem tudok szülni, és nem is akarok megtanulni!

(...)

Mert ne legyenek kétségeink, ezzel a történet nem véget ért, csak magasabb fokozatra kapcsolt. Már látom, amint Heller Ágnes Konrád Györgynek maszkírozva Lukács György filozófiájának feminin jellege mellett érvel. Verítéktől iszamosan ébredek. Ideje van a védekezésnek.

(mno.hu)

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.