Drámai bejelentést tett Volner János, a Jobbik frakcióvezetője a múlt szerdán: kérdésessé vált, hogy a párt egyáltalán részt tud-e venni a 2018-as parlamenti választásokon. December 6-án kapták kézhez az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jelentéstervezetét, amely megállapította, hogy „politikai hirdetések kihelyezésére kötött szerződések alapján” 331 millió 660 ezer forint tiltott párttámogatást fogadtak el. A Jobbik 15 napos határidővel december 21-ig reagálhat a vádakra, és ha nem sikerül meggyőzniük az ÁSZ-t, újabb 15 napon belül be kell fizetniük a megállapított szabálytalan támogatás összegével megegyező bírságot.
A Magyar Államkincstár ráadásul ugyanennyi pénzt visszatart a Jobbiknak a választási eredménye alapján járó állami támogatásból, így a büntetés teljes összege 663 millió forint. A Jobbik évente 476 millió forintot kap a költségvetésből, tavaly az összes bevétele 575 millió volt, nem meglepő tehát, hogy az ÁSZ-döntés után egyből válságtanácskozást tartottak. A párt állítása szerint jelenleg nincs 331 millió a kasszájukban, ha viszont nem fizetnek, az állam adótartozásként hajtja be a hátralékot, inkasszálhatja a számláikat, lefoglalhatja a vagyontárgyaikat. Még ha váratlanul sikeres is lenne a minap elindított közösségi adománygyűjtés, az áprilisi választásokig a Jobbik maximum a vegetálásra lesz képes.
| ||
Az egyetlen menekülő útvonal az lehet, ha valahogy el tudják érni a büntetés felfüggesztését. Magyar György ügyvéd, az ügyben nagy valószínűséggel érintett Mahir Cityposter Kft. jogi képviselője szerint bár klasszikus közigazgatási jogorvoslat nincs az ÁSZ döntésével szemben, ha a bírság behajthatóvá válik, a Jobbik kezdeményezhet egy úgynevezett „végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránti pert”. „Mivel meggyőződésem szerint az ÁSZ eljárását megalapozó jogszabály éppen a rendes jogorvoslathoz való jog korlátozása miatt alkotmányellenes, egy ilyen perben a bírónak az Alkotmánybírósághoz kellene fordulnia, az AB döntéséig így mind az alapügy, mind a végrehajtás szünetelne” – mondta lapunknak Magyar György.
Előhúzták a kalapból
Minthogy az ÁSZ jelentéstervezete nem nyilvános (csak a végleges jelentés lesz majd az), és a Jobbik is kevés konkrétumot emelt ki belőle, az egész botrányban egyelőre sok a homályos pont. Az biztosnak tűnik, hogy a Számvevőszék nem az idén júniusban „plakáttörvény” vagy „lex csicska” néven elhíresült jogszabály alapján büntetett (lásd: Ragasztani nem ér, Magyar Narancs, 2017. június 15.). Az elbukott kétharmados próbálkozások után a feles többséggel módosítható településkép-védelmi törvénybe erőszakolt passzusok azt írják elő, hogy a költségvetési támogatásban részesített reklámozók – így a pártok – csak listaáron vehetnek közterületi hirdetéseket. Ez a szabály azonban visszamenőlegesen nem alkalmazható, az ÁSZ pedig – egyelőre – csak a Jobbik idei első féléves gazdálkodásában talált törvénytelen elemeket. Sajtóközleményükben a párttörvény 2014. január 1-jétől hatályos módosítására hivatkoznak. Ez kizárta a pártok támogatói közül a jogi személyeket és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeteket – az indok az volt, hogy a gazdasági szereplők ne tudjanak befolyást gyakorolni se a végrehajtó, se a törvényhozó hatalomra. A törvény tiltja a gazdasági társaságok „nem pénzbeli vagyoni hozzájárulását” is a pártkasszákhoz, és az ÁSZ minden bizonnyal ilyenként értelmezte a Jobbiknak a Simicska plakátcégei által nyújtott árkedvezményt. A tiltott hozzájárulás értékét az ÁSZ határozza meg, azt büntetésként a párttal visszafizetteti, a központi költségvetésből pedig ugyanekkora összeget tart vissza az Államkincstáron keresztül.
Bár a fenti szabály elvben már a 2014-es választási kampányok alatt is érvényben volt, az ÁSZ nem siette el az alkalmazását. Horváth Bálint kommunikációs osztályvezető lapunknak küldött összefoglalója szerint a pártok ellenőrzésének megújult módszertanát 2016 novemberében egyeztették a parlamenti képviselőkkel, és az új módszertani útmutató idén májusi dátummal került fel az ÁSZ honlapjára. Tiltott támogatásért a Jobbik-ügy előtt egyetlen alkalommal büntettek: a június 13-án nyilvánosságra hozott jelentés szerint az MSZP 10 irodát bérelt kedvezményesen vagy ingyen, ezért 3,1 milliós büntetést kaptak. Ezt Molnár Gyula pártelnök tájékoztatása alapján tíz nappal később be is fizették.
Érdemes még tisztázni, hogy bár az ÁSZ második féléves ellenőrzési tervében másik hat párt mellett a Jobbik is szerepel, a mostani jelentéstervezetet nem a saját ellenőrzésük alapján állították össze. Az ÁSZ szerint ugyanis a Jobbik sem a 2015–2016 évre vonatkozó dokumentumokat, sem a vizsgálat „kiterjesztése” miatt bekért 2017-es adatokat nem bocsátotta a számvevők rendelkezésére. A párt ellenben azt állítja, hogy irreálisan rövid határidőket szabtak nekik, majd maga az ÁSZ nem volt hajlandó átvenni a felkínált dokumentumokat. Horváth Bálint úgy látja, ez október elején már törvénytelen lett volna, mivel lejárt az adatszolgáltatási határidő. Az ÁSZ október 3-án feljelentést tett számvevőszéki ellenőrzés akadályozása miatt, az ügy-ben indult nyomozást december 6-án az ügyészség három hónappal meghosszabbította.
Kijátszott kijátszók
De ha semmilyen papírt nem vett át, miből következtetett az ÁSZ a több mint 300 milliós tiltott pártfinanszírozásra? – csodálkoznak a médiában egy hete a jobbikosok. A Számvevőszék hivatalos válasza erre az, hogy „hatósági jelzést kapott a Jobbik 2017. első félévi plakátszerződéseivel kapcsolatban”. Nem árulták el egyértelműen, melyik hatóságról van szó, és állítólag a Jobbiknak sincs erről információja, holott ők ismerik a jelentéstervezetet. Ezzel együtt jó eséllyel állíthatjuk, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) adta le a jelzést, amely még júniusban razziázott Simicska Lajos plakátcégeinél, a Mahir Cityposternél, a Mahirnél és a Publimont Kft.-nél.
A beszámolók szerint az adóellenőrök a Jobbikkal kötött szerződéseket is lefoglalták. A NAV-os kapcsolatra utal továbbá, hogy a Magyar Idők október végi cikke szerint az adóhivatal 75 millió forintos adókülönbözetet állapított meg a Publimont és a Jobbik közötti szerződések átvizsgálása után, ez pedig nagyságrendileg megegyezik az ÁSZ által közölt tiltott támogatás áfavonzatával.
A NAV-vizsgálatról hivatalos határozatot ugyanakkor információink szerint még nem kaptak az érintettek. Magyar György szerint mind a NAV, mind az ÁSZ vizsgálatának a szerződéses ár és a „valós piaci ár” közötti különbség volt a kiindulópontja. „Ez azonban a plakátpiacon nehezen értelmezhető. Ez egy szabad áras termék, a kereslet-kínálat viszonyai diktálnak. Télen többet érhet egy hirdetés, mint nyáron, a Nagycirkusz előtt értékesebb a plakáthely, mint egy pajta mellett” – mutatott rá Magyar. A Jobbik júniusi közleménye szerint a Ti dolgoztok…-kampány két legintenzívebb hónapjában 27-27 millió forintot költöttek plakátokra, az ÁSZ által kiszámított különbözet tehát nagyon jelentős kedvezményeket feltételez.
Kérdés, hogy ha 2014 óta érvényben van egy általános tiltás a pártoknak nyújtható árkedvezményre, miért volt olyan fontos a kormánynak a plakáttörvény, amely lényegében ugyanezt erősíti meg a köztéri hirdetésekre. A hvg.hu információi szerint ráadásul kimondottan az ÁSZ szorgalmazta a kampányfinanszírozási szabályok újabb módosítását, mielőtt felfedezte, hogy egy másik törvényre hivatkozva is megfoghatja a Jobbikot. Annyi különbség azért van, hogy a párttörvény a „mindenki számára elérhető piaci kedvezményeket” elfogadja, míg a plakáttörvény szigorúan az előre lejelentett listaárat követeli meg. A plakáttörvény alapján az intézkedés is gyorsabb, hiszen az illetékes kormányhivatal két napon belül eltávolíthatja a szabálytalan hirdetéseket, míg az ÁSZ utólagos büntetéséig értelemszerűen mindig hónapok telnek el. A plakáttörvényt azonban több módon is megpróbálta kijátszani a Jobbik: előbb magánszemélyek rendeltek a pártéhoz kísértetiesen hasonló hirdetéseket, majd szeptemberben 1100 helyen magukat a plakáthordozó eszközöket vették meg Vona Gáborék. A mostani büntetés fényében kérdéses, mennyiért. Ha erre a tranzakcióra is kedvezményeket kaptak Simicska plakátcégeitől, azt utólag megint csak behajtathatja az ÁSZ.
Mindenesetre a volt fideszes országgyűlési képviselő, Domokos László által vezetett ÁSZ a tiltott támogatási szabály alapján akár a Fideszt is büntethetné. A 2014-es országgyűlési választások kampányában a párt a kampánylimitközeli 984 milliós költést jelentett le a Számvevőszéknek, a Transparency International számításai szerint azonban csak a Fidesz 2,8 milliárdért kampányolhatott, de a kormánypárti CÖF és a kormányzat költéseinek beszámításával a végszámla értéke eléri a 3,9 milliárd forintot is. Ez két következtetésre ad lehetőséget: a Fidesz vagy jóval a piaci ár alatt jutott kampánylehetőséghez, vagy számos tételt nem jelentett le az ÁSZ-nak. A párt 2010-es kampánya is hasonló anomáliákat mutat, igaz, akkor még nem volt tilos cégek támogatását igénybe venni. Horváth Bálint erre azt mondja, az ÁSZ nem nyomozó hatóság, plakátcégeknél nem kutakodhatnak, akkor tudnak eljárni, ha valakitől – mint a Jobbik-ügyben is – a szabálytalanságot alátámasztó dokumentumokat kapnak.
| Vona Gábor dilemmái Idei mélypontot mért a Republikon Intézet a Jobbiknak egy hét elején nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatásában. Amíg a Fidesz már 57 százaléknál jár a biztos pártválasztók körében, a Jobbik a maga 13 százalékával csupán 2 százalékpontot tudott verni a Botka Lászlót vesztett szocialistákra. Ennél csak kicsivel mutatott jobbat a Medián november elején (16 százalék), noha ez is messze van a 2015-ös tavaszi csúcstól, amikor a Jobbik a tapolcai időközi megnyerését követően a teljes felnőtt lakosság körében alulról karmolta a 20 százalékot. Azóta próbál elszakadni a rivális ellenzéki pártoktól a centrumot megcélzó, néppártosodó Jobbik, ám minden közvélemény-kutató azt méri, hogy különösebb siker nélkül teszi ezt, sőt 2015-höz képest vissza is estek. De miért? Miért nem tud az ellenzéki oldalon a legjobb infrastruktúrával, saját, közpénzszázmillióval kitömött médiával (Alfahír, ex-Barikád) egyedüliként rendelkező, és Simicska Lajossal karöltve országos plakátkampányt egyedül lebonyolítani képes párt két és fél éve valamelyest előrelépni? Ha nem fogadjuk el azt az egyszerű indokot, hogy mindennek a kormányzati oldalról a pártot ért támadássorozat az oka, akkor a párt tevékenységével, az áttörést eddig nem eredményező projektjeivel, a teljesítménnyel, valamint az ún. néppártosodás ellentmondásosságával kell magyaráznunk az erősödés elmaradását. Tavaly decemberben Dúró Dóra meghirdette a jobbikos értelmiségi holdudvar bővítését, amiről gyorsan kiderült, hogy titkos akció, mert, úgymond, az érintettek félnek a lejárató kampánytól. Állítólag ma már 400–500 fő segíti a Jobbik szakmai munkáját, ami vagy igaz, vagy nem, ám erősen kérdéses a homályban maradó személyek szakmai és emberi súlya, és így az egész holdudvarépítés hatékonysága. Eddig két volt élsportolót sikerült a Jobbiknak kívülről behoznia: Steinmetz Ádám korábbi víziladázót, jelenlegi agrárvállalkozót, valamint Kovács Tamást, az Orbán Viktorból kiábrándult egykori vívót. Értelmiségi hátországnak nevezni őket erős túlzás. Viszont egy másik „holdudvar” is elkezdett tapogatózni a Jobbik felé a baloldali, liberális térfélről abból a megfontolásból, hogy a Fidesz elleni összefogás felülír bizonyos nézetbeli különbségeket. Heller Ágnes, Kőszeg Ferenc, Medgyessy Péter nyilatkozatait lehet említeni, de Vona Gábor pártelnök Spinoza-házbeli fellépése is e jelenség része. Mindez a párt centrum felé igyekvésének a következménye, ugyanakkor a közvélemény-kutatásokból az látszik, hogy két-három évvel ezelőtti álláspontjához képest hiába engedékenyebb a baloldali, liberális oldal egy része a Jobbikkal szemben, ez nem növeli automatikusan a támogatottságot. Még az is lehet, hogy Vona ilyen irányú próbálkozása épp annyi szavazót hoz, mint amennyit visz, hiszen például a Spinoza-házas produkció nemcsak a liberális oldalon, de a szélsőjobbon is kritikát váltott ki – de erről később. A Jobbik béruniós kampánya, az uniós tagországok bérei kiegyenlítésének ígérete sem hozta el a remélt népszerűség-növekedést. A Jobbik ezzel az alacsony bérből élő munkavállalókat célozta meg (a meghirdetett szándék szerint a nyugati szint felé kezdenének közelíteni a magyar fizetések), de az elképzelést számos közgazdász és elemzés szedte darabokra (köztük a mienk is; lásd: Nagy, üres szavak, Magyar Narancs, 2017. augusztus 17.) populistának, piactorzítónak és összességében megvalósíthatatlannak tartva azt. A téma néha konferenciákon előjön még, szélesebb tömegeket azonban nem mozgatott meg. A két sikertelennek tűnő kitörési kísérlet mellett akad érzékenyebb probléma, de ez már párton belüli: az új és a régi Jobbik konfliktusa. Novák Elődnek tavaly azért kellett távoznia, mert nem volt beilleszthető abba az új Jobbikba, amivé Vona Gábor és belső köre alakította a pártot. Idén év eleje óta több helyi szervezet is feloszlott az „irányváltás” miatt, nemrég pedig Morvai Krisztina jelezte: a megváltozott Jobbikkal nem tud azonosulni. Szintén fontos, hogy Dúró Dóra és Toroczkai László alelnök egyből reagált: a jövőt Morvaival tudják csak elképzelni a „nemzeti” oldalon. Mindez pontosan körülrajzolja azt a paradoxont, amivel Vona Gábor küzd (és küzdött a Spinoza-házban is): amint tesz egy lépést a közép felé, a Jobbik radikálisabb szárnya egyből felszisszen. Ami komoly probléma, ha ugyanis a Morvai melletti kiállást ideszámítjuk (Toroczkai ráadásul a CEU-ügyben is szembement Vonával) – és Dúró Dóra, valamint az ásotthalmi polgármester mellett említsük meg Novák Elődöt is –, azt látjuk, hogy a Facebook-követők alapján a hat legnépszerűbb jobbikos vagy Jobbik-közeli politikus közé tartoznak Vona Gábor és Volner János frakcióvezető mellett. Csakhogy utóbbi, akárcsak a Vona Gábort sohasem kritizáló másik alelnök, Z. Kárpát Dániel vagy a szóvivő Mirkóczki Ádám szürke pártkatonáknak tűnnek, és nincs akkora népszerűségük a radikális oldalon, mint az említett „négyeknek”. Ami nyilván újabb gond a kötélen táncoló pártelnöknek. Mi változott még 2015 tavaszához képest? Az akkori Vona Gábor például betiltotta volna a melegfelvonulást Budapesten, a mostani már nem. Akkor még nem merült fel a zsidó vallási szervezetek üdvözlése hanuka alkalmából, tavaly télen viszont ez is megtörtént – mindkét döntés szimbolikus erejű, ennél fogva meg is osztja (nem alábecsülhető módon) a Jobbik szavazóit. De a két és fél evvel ezelőtti helyzethez képest új jelenség a párton belüli személyi konfliktusok nyílttá tétele (Novák Előd kizárása a frakcióból, Morvai Krisztina elhatárolódása), a baloldali, liberális értelmiség egy részének elfogadóbb attitűdje, és talán a legfontosabb változás Simicska Lajos nyíltan vállalt Jobbik-szimpátiája, és feltételezett anyagi támogatása. Egyvalamit azonban nem lehet elvitatni Vona Gábortól: ma ő Orbán Viktor első számú kihívója, és ezt nem csupán a Botkát megbuktató szocialistáknak köszönheti; ő maga is megdolgozott ezért rendszeres, a kormányfőt támadó napirend előtti felszólalásaival, személyes imázsépítésével. Ez számára annak ellenére is siker, hogy a párt egyelőre nem profitált ebből. Azt pedig a jövő dönti el, hogy a mostani ÁSZ-büntetés várható következménye, a párt anyagi ellehetetlenítése kelt-e olyan szolidaritást a Jobbik iránt, amely a támogatottság mértékében is megmutatkozik. Nagy Gergely Miklós |
