Legutóbb az őszi nemzeti csúcson jelentette be a miniszterelnök, hogy kormánya "brutális", a hazai jogrendszerben eddig nem alkalmazott eszközök bevetésére készül. Gyurcsány Ferencnek nem ez volt az első nekibuzdulása: 2005 elején egy "közhigiéniai csomag" megalkotását ígérte, 2006-ban egy, az átláthatóságot is erősítő közjogi pakkal fogott neki a kormányzásnak, a Zuschlag-botrány kirobbanása után pedig hétpontos "tisztasági csomagjával" akart rendet tenni a párt- és képviselői pénzek területén.
Panaszhivatal
A két évvel ezelőtti bejelentéskor azonban egyvalamit elmulasztott megemlíteni: az ügyön már javában dolgozott egy civil szakértőket is magába foglaló testület. Az általuk prezentált terjedelmes korrupcióellenes stratégia nagy része ma a fiókban porosodik. A kabinet ugyanis e javaslatcsomagnak csak egy hányadát dolgozta fel. Ennek esszenciája az a három jogszabálytervezet, amely február utolsó hetében került fel az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) honlapjára. A kormányzati kommunikáció szerint a közérdekű bejelentők védelmének biztosítása és a Közérdekvédelmi Hivatal felállítása lenne az a "brutális" lépés, amelyről a miniszterelnök tavaly beszélt.
Az ötlet nem új, a két intézmény létrehozását a civilszervezetek már jó ideje szorgalmazzák. Úgy vélik, hiába kimerítő a hazai jogrendszer, hiába a szigorú szabályozás (a büntető törvénykönyv - Btk. - keményen szankcionálja a hivatali visszaélést, a hűtlen kezelést, a befolyással üzérkedést, a csalást, a vesztegetést és a sikkasztást), a nagy korrupciós ügyek felderítetlenek maradnak. A mocskos ügyeket látó közintézményi, hatósági dolgozók ugyanis az állásukat féltve inkább félrenéznek, rosszabb esetben ők maguk is tartják a markukat, cserébe a hallgatásért.
A bűnüldöző szervek valójában ma sem eszköztelenek, a Btk. jelenleg is tartalmaz egy olyan passzust, amely védi a bejelentőket: két év börtönre számíthat az, aki velük szemben hátrányos intézkedéseket hoz. Ám az említett előírásnak eddig nem sok hatása volt: az utóbbi fél évtizedben még egyszer sem indult bírósági eljárás a Btk. 257. paragrafusa alapján. A Transparency International (TI) szerint ennek elsősorban az az oka, hogy nincs egy külső szerv, amely képes lenne megtörni a közszolgai hierarchiát, és biztosítaná az anonimitást. Ezt a hiányosságot pótolná a Közérdekvédelmi Hivatal (KVH) létrehozása, amely fogadná és kivizsgálná a bejelentéseket, sőt gondoskodna a közalkalmazottak és tisztviselők ez irányú képzéséről is.
A lapunk által megkeresett jogvédő szervezetek (Társaság a Szabadságjogokért - TASZ -, TI) lapzártánkig még nem alakították ki véleményüket. A TI előzetes állásfoglalásában üdvözölte a kezdeményezést - amely az általuk korábban kidolgozott csomag számos elemét átvette -, ám rögtön hozzátette: a KVH "az ügyek feltárásával és szankcionálásával kapcsolatos feladatai átfedést mutatnak a jelenleg is működő nyomozati szervek feladataival". "Félő, hogy ezzel a kormány elintézettnek tekinti a korrupcióellenes küzdelmet, márpedig ez a hivatal önmagában nem megfelelő eszköz a korrupció felszámolására" - figyelmeztetett Alexa Noémi, a TI ügyvezető igazgatója.
Hack Péter büntetőjogász a Narancsnak azt mondta: előbb azt kellett volna tisztázni, hogy miért nem működnek kellő hatékonysággal a már meglévő nyomozati, számvevői és igazságszolgáltatási intézmények. Szerinte nem kell feltétlenül új hivatalt létesíteni, ha a jelenleg működő szervek megerősítésével, munkájuk összehangolásával, függetlenségük biztosításával is lehetne eredményeket elérni. "Lassan bárki bármilyen eszközt bevethet, lehet fedett ügynököt, poloskát alkalmazni, mégsem jutnak eredményre" - állítja Hack. Hasonlóan vélekedik Dénes Balázs, a TASZ elnöke is, aki szerint elgondolkodtató, hogy miközben az Állami Számvevőszék (ÁSZ) vagy a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) többször is figyelmeztetett az autópálya-építések körüli zavaros esetekre, senki nem eredt a gyanús ügyek nyomába. Ehhez új, nagyobb transzparenciát teremtő lobbi- és pártfinanszírozási törvényre lenne szükség, csakhogy ezek elfogadására a politikai elit évek óta képtelen rászánni magát.
A nyilvánosságra hozott tervezetből nem derül ki, hogy az új hivatal mennyi pénzből gazdálkodna, és hány embert foglalkoztatna. Hack szerint ez lényeges kérdés, hiszen Magyarországon a feljelentési hajlandóság igen magas: a várható több ezer bejelentés feldolgozásához nem lesz elég pár tucat hivatalnok. Ráadásul a kilátásba helyezett "sikerdíj" is komoly ösztönző lehet: a felderítés eredményessége esetén a bejelentő markát üti a közérdekvédelmi bírság tíz százaléka. Szakértők szerint a hivatal függetlenségét erősítené, ha vezetőinek megválasztását kétharmados többséghez kötnék - a tervezetben erről nem esik szó, viszont úgy tudjuk, a kormány elegendőnek tartja a feles többséget -, ugyanis ezzel egyértelművé lehetne tenni, hogy a szervezet nem a kormányzatnak alárendelt.
Próbálkozások
A civilek kritikus álláspontja, az új intézkedésekkel szembeni bizalmatlansága nem ok nélküli. A kormányok, a pártok az elmúlt években nem tekintették partnernek őket, rendszerint kihátráltak a közösen kidolgozott javaslatok mögül. A rendszerváltozást követő időszakban először az Orbán-kormány szánta rá magát korrupcióellenes hadjáratra. Egy 2001-es határozatban 27 feladatot jelölt ki: többek között szorgalmazta a lobbitörvény megalkotását és a kampányfinanszírozás szigorítását, ám végül megelégedtek a vagyonnyilatkozatokra vonatkozó szabályok csiszolásával. A Medgyessy-kabinet 2002-ben nagy vehemenciával látott neki az előző kormány vélt piszkos ügyleteinek feltárásához. Solt Pál vezetésével létrehozták a Köztársasági Etikai Tanácsot, de folytatta a munkáját az előző ciklusban formálódott Tanácsadó Testület a Korrupciómentes Közéletért, a Miniszterelnöki Hivatalban 2004-ig pedig külön Közpénzügyi Államtitkárság is létesült Keller László irányításával, de túl sok eredményt egyik sem tudott felmutatni. Másfél évvel ezelőtt dicstelen véget ért az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet és a Nézőpont Intézet koordinálta új párt- és kampányfinanszírozási javaslat is: a kezdetben lelkesen egyeztető pártok végül elsunnyogták a tervezet parlamentbe való benyújtását (részletesen lásd: A konstruktív semmi, Magyar Narancs, 2007. augusztus 23.).
2007 nyarán úgy tűnt, a Gyurcsány-kormány végre rászánja magát a korrupció rendszerszerű felszámolására, és ehhez a legjelentősebb hazai szakértőket hívja segítségül. Június 18-án kormányhatározat döntött az Antikorrupciós Koordinációs Testület (AKT) felállításáról, amely a kormányzati szerveken felül közös gondolkodásra invitálta az adatvédelmi ombudsmant, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, az ÁSZ, a GVH és a Közbeszerzések Tanácsa illetékeseit. Az első ülésen civileket, illetve független szakembereket is beszavaztak a testületbe - igaz, máig nem tudni, mi alapján választották ki őket. Így lett tag Finszter Géza, az Országos Kriminológiai Intézet osztályvezetője, a TASZ elnöke, a TI ügyvezetője, Hack Péter és Farkas Ákos szakjogászok.
Feszes menetrendben haladtak - decemberig kellett elkészíteni a stratégiát -, a testületben konstruktív munka zajlott: rendszeresen üléseztek, workshopokat szerveztek, 2008 tavaszán pedig bekapcsolódott a munkálatokba a legnagyobb befektetőnek számító kilenc állam nagykövete is. Ennek ellenére már a kezdeti időszakban számos furcsaságot tapasztaltak. A kormányzati oldalon eleinte nem nagyon értették, miért gondolják úgy a civilek, hogy a korrupcióellenes harc alfája és ómegája a pártfinanszírozás rendbetétele, decemberre pedig úgy készült el a stratégia, hogy nem volt mögötte rendes helyzetelemzés - ezt csak 2008 elején pótolták. Az is meglepte a szakértőket, hogy októberben a miniszterelnök úgy jelentette be a hétpontos "tisztasági csomagját" (részletesen lásd: "Ki kell törni", Magyar Narancs, 2007. október 11.), hogy velük nem egyeztetett, nem várta meg a stratégia elkészültét. Többször felmerült, hogy a testületnek konkrét ügyekkel - így az ÁSZ autópálya-építésekről szóló, nagy visszhangot keltett jelentésével - is foglalkoznia kellene, ám ettől a kormányzati oldal elzárkózott.
Az úgy hagyott testület
A lapunk által megkeresett AKT-tagok egybehangzóan állítják: Takács Albert miniszter leváltása és Draskovics Tibor kinevezése után egyre több volt a súrlódás a felek között. Tavaly áprilisban, amikor a minisztérium a megkérdezésük nélkül küldte el a 120 oldalas dolgozatot az Országos Érdekegyeztető Tanácsnak és a pártoknak, a feszültség nyílt konfliktusba torkollott. A nyilvánosságra hozott anyagba ugyanis olyan bekezdések is bekerültek, amelyek hosszan sorolták a kabinet antikorrupciós sikereit. "Az IRM számos éles megjegyzésünket igyekezett elsimítani, és a stratégiát olyannak feltüntetni, amely a kormány ez irányú munkáját igen eredményesnek és pozitívnak tünteti fel" - elevenítette fel a tavalyi eseményeket a Narancsnak Farkas Ákos. Ezt a TASZ "az AKT tagjainak és az általuk képviselt szervezetek nevével" történt visszaélésnek nevezte, és a stratégia visszavonását követelte.
A korrekció megtörtént, ám a következő hónapokban a kormány nem sok figyelmet szentelt az AKT-nak: egyre ritkábban üléseztek, a szervezet kiüresedett. Októberben még meghallgatták ugyan Stephen M. Kohn nemzetközi szakértőt a közérdekű bejelentők amerikai gyakorlatáról (az azt követő fölbuzdulásról lásd: Fütyülnek rájuk, Magyar Narancs, 2008. október 30.), ám pár héttel később már csak egy informális kávézásra futotta. A civilek folyton noszogatták a kormányt, ám a szaktárca vezetője mindig türelemre intette őket. Közben Draskovics - elfoglaltságára hivatkozva - bevonta a munkába Kondorosi Ferencet, az Új Rend program kormánybiztosát. Később ugyan kiderült, hogy mégsem volt teljesen értelmetlen az AKT munkája - a kabinet még ősszel jelezte, hogy hajlandó biztosítani a bejelentők védelmét, és felállítja az említett hivatalt -, ám további egyeztetésre nem került sor. A mellőzött és felháborodott civilek végül tavaly decemberben kiléptek a testületből, az AKT pedig elhalt.
A lapunknak nyilatkozó szakértők szerint nagy hiba volt a korrupcióellenes testület hanyagolása: kommunikációs szempontból most igen jól jönne a kormánynak, ha a civilek felsorakoznának a törvénytervezetek mögött, és talán még a pártfinanszírozás átalakításához is meg lehetne nyerni őket az akadékoskodó, a javaslatot folyton megtorpedózó Fidesszel szemben. Márpedig a korrupcióellenes hadjáratot folytatni kellene: a TI jelentése szerint tavaly a 39. helyről a 47.-re csúsztunk vissza a 180 országot tartalmazó listán. A legnagyobb probléma, hogy az igazán nagy, a közt súlyos milliárdokkal károsító ügyek továbbra is rejtve maradnak. A rendőrségi-ügyészségi statisztika szerint az elmúlt tíz év átlagában évente 700 körüli korrupciós jellegű ügyet tárnak fel, ami az összes bűneset egy ezreléke. Ráadásul az eljárások többsége pénzbüntetéssel, esetleg felfüggesztett szabadságvesztéssel zárult - ami arra utal, hogy csak a kis súlyú ügyek kerülnek a bíróságok elé.
Kondorosi Ferenc lapunknak azt mondta, hogy a munka nem állt meg, a hivatal felállítása mellett szigorították a 2006-ban hatályba lépett - lényegében teljesen hatástalan - lobbitörvényt is. (A kabinet részéről egyedül a kormánybiztos állt rendelkezésünkre, az IRM három hét alatt nem tudott sem szóban, sem írásban válaszolni az AKT felbomlását és az újabb intézkedéseket firtató kérdéseinkre.) Egyébként a miniszterelnök 2007-es hétpontos csomagjából a feles törvények átmentek a parlamenten, ám ezek főleg a vagyonnyilatkozatra kötelezettek körét bővítő intézkedéseket tartalmazzák. "Az elmúlt években összesen négyszázezer vagyonnyilatkozatot gyűjtöttek be, de mindössze hét vizsgálatot indítottak, és ezek sem tártak fel illegális vagyongyarapodást" - mondta a Narancsnak Hack Péter. A büntetőjogász szerint tudomásul kellene venni, hogy ez a módszer nem működik, és az erre vonatkozó szabályozás foltozgatása mindaddig pótcselekvés, amíg nem rendszerszerű a fellépés.
