Gyalulási szakasz – Válságban a Holokauszt Emlékközpont

Folyik a Páva utcai Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely (HDKE) amortizációja, aminek végső célja vélhetően az, hogy Schmidt Mária segítő kezet nyújtson, és beolvassza az intézményt a Sorsok Házába.

Ex lex állapot áll fenn jelenleg a Páva utcában. Az intézmény vezetőjének és az azt fenntartó Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány kuratóriumának is lejárt a mandátuma májusban. Szita Szabolcs, a HDKE igazgatója, hogy emelt fővel távozhasson, és mentse szakmai hitelét, mandátumának lejárta előtt néhány nappal önként távozott, miután a kuratórium vezetője, Haraszti György – Szita távollétében – megállapodást kötött a súlyosan kompromittálódott Veritas Intézettel. Várható volt, hogy Szita megbízatását nem hosszabbítják meg: például nem sietett az állandó ki­ál­lítás kiigazításával, amikor Gál András Leventét zavarta ott egy Horthy-kép (lásd Vári György publicisztikáját: Megparancsolt múlt , Magyar Narancs, 2011. március 31.). Sőt, amíg sajátjának tudta a józsefvárosi pályaudvarra tervezett holokauszt-emlékhelyet, amit ma Sorsok Háza néven Schmidt Mária épít, nem átallotta György Pétert felkérni a kiállítás koncep­ciójának kidolgozására. Szita az­óta súlyos szívproblémákkal kórházban fekszik. Miután sem igazgató, sem kuratórium nincs, nem volt aláírási joggal rendelkező vezetője a háznak, így a dolgozók két hónapig fizetést sem kaptak.

Ki a főnök?

Az új alapító okirat elkészítéséről – ebben sorolják fel az új ku­ratórium tagjait – csak egy július 18-án megjelent rendeletében határozott a kormány; hogy mikor áll össze a testület és mikor jegyzi be a bíróság, egyelőre nem tudható. A Miniszterelnökség – hozzá tartozik a közalapítvány – azonban nem aggódik, kérdésünkre kijelentette: a kuratóriumi tagok mindaddig hivatalban maradnak, míg az illetékes bíróság nem törli őket a nyilvántartásból, „az alapító okirat módosításának aláírása és a bírósági nyilvántartásba vételre irányuló eljárás pedig megindult”. Arra nem adott világos választ a Miniszterelnökség, hogy a HDKE dolgozóival kapcsolatban ki gyakorolja a munkáltatói jogokat. Az emlékközpont honlapján Haraszti szerepel mint kuratóriumi elnök és intézményvezető (Haraszti nem kívánt nyilatkozni lapunknak). Ő egyébként a Sorsok Háza megvalósításában is közreműködik. Forrásaink úgy tudják, hogy a jobboldallal kötött kompromisszumai miatt a zsidó köz- és tudományos életből egyre inkább kiszoruló Haraszti foggal-körömmel kapaszkodik, hogy pozícióban maradjon a HDKE-ben. A Veritasszal kötött szerződés után a zsidók középkori történetével foglalkozó történészt azonnal lemondatta az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem az ott viselt vezető tisztségeiről. Haraszti 2011-ben került a közalapítvány ­élére, amikor a korábbi testületet az Orbán-kormány feloszlatta. El­ső ülésükön arról döntöttek, hogy az addigi igazgatót, Harsányi Lászlót mandátumának lejárta előtt kirúgják. Ekkor került Szita az intézmény élére, akitől elődje szabadult meg 2009-ben.

Ugyanakkor az intézményben új arcok is feltűntek, távolról sem Haraszti emberei, hanem – legalábbis ezt gondolják róluk az intézményben – a Miniszterelnökséget vezető Lázár Jánoséi. Oda került például Kassai Ildikó, aki akkor szerepelt a hírekben, amikor 2011-ben a Papcsák Ferenc vezette zuglói önkormányzat havi 350 ezer forintos megbízási szerződést kötött vele négy hónap időtartamra. Feladata Kun Miklós történésszel és Németh Edina Lindával az volt, hogy „előkészítse” a Polgárosodás Modernkori Kutatóközpont megalapítását, és lebonyolítsa a Zugló a Nemzetért című tudományos konferenciasorozatot. A Magyar Narancs által nyilvánosságra hozott teljesítési igazolásokból kiderül, hogy pél­dául egy Pálinkás Józseffel folytatott esti beszélgetést három személy majd egy hónapon keresztül szervezett, háromnegyed állásnyi munkaidőben, egymillió forint értékben (további részletek: Az elszámoltató elszámolása, Magyar Narancs, 2011. április 28.). Egy 2012-es beszélgetésen Haraszti is részt vett, a cím: Gyermeksorsok a horogkereszt és a sarló-kalapács árnyékában. Az önkormányzat nem vá­laszolt arra a kérdésünkre, hogy létrejött-e a kutatóközpont, de az interneten nincs nyoma. Kassai mégis olyan kiválóan végezhette a munkáját, hogy ezután állást is kapott az önkormányzatnál. Most, hogy Zugló veszni látszik, a HDKE-be ejtőernyőzött. A másik új arc Csertő Gyula egykori kiskőrösi jegyző.

Elvtársak, oszoljunk!

A HDKE névtelenséget kérő munkatársai arról számolnak be, hogy gyakorlatilag ők ketten – különösen Kassai – vették át az intézmény irányítását, miközben az sem világos, milyen beosztásban vannak, az pedig még kevésbé, hogy ki vette fel őket. Ezt az intézmény sajtósa sem tudta megmondani, és a honlapon sem szerepel a nevük. Azonban a munkatársak beszámolóiból világosnak tűnik, hogy sem múzeumi, sem kulturális intézményvezetői gyakorlatuk nincs. Ezzel párhuzamosan a régi gárda eltávolítása is elkezdődött. Távozott az igazgatóhelyettes Botos János, ami ugyan csekély veszteség az intézmény számára, de elküldték a ház megnyitása óta ott dolgozó informatikust és – a hó elején – Török Zsuzsanna kommunikációs vezetőt is. Török annyit mondott lapunknak, hogy felmondását jogszerűtlennek tartja, mert szerinte Haraszti nem rendelkezett munkáltatói jogokkal. Többen az önkéntes távozást fontolgatják. Ennek elősegítésére mindent meg is tesz a kérdéses legitimitású vezetés. A munkatársak szerint egy értekezleten megtiltották például a „csoportosulást”, azaz nem látogathatják meg egymást a szobáikban, külső személlyel pedig csak Haraszti jelenlétében tárgyalhatnak.

A kormány közben igyekszik kivéreztetni az intézményt, amely 2012-ben 371 millió forint költségvetési támogatást kapott, 2013-ban és idén csak 220 milliót. Igaz, korábban is 200 milliós nagyságrendű volt a költségvetési törvényben rögzített dotáció, ám az rendre kevésnek bizonyult, és év közben vagy az év végén általában ilyen-olyan jogcímen megtoldották. 2011-ben például 117 millió forinttal. A tavalyi közhasznúsági ­jelentésből az is kiderül, hogy a Miniszterelnökséghez történt október elsejei átsorolást követően „az állami támogatás további részleteinek a folyósítása leállt. Az intézmény az év végére a fizetésképtelenség állapotába jutott, az állami támogatás sorozatos utólagos és megkésve történő folyósítása következményeként.” Tavaly csaknem 25 millió mínusszal zárta az évet a közalapítvány. Így tehát mind személyileg, mind a költségvetését tekintve kritikus állapotba kerül hamarosan. Ez szakmai teljesítményén csekély mértékben látszik meg, hiszen egyes munkatársak saját projektjein kívül már az elmúlt években is alig folyt látható szakmai munka.

Halva született

A HDKE soha nem tudta betölteni hivatását, látogatói statisztikái elszomorítóak. Az utóbbi időben évente mindössze 20 ezer ­érdeklődőt vonzott, a mélypont 2008-ban volt, 14 ezer fővel. Bár egyik legfőbb feladata az oktatás volna, 2012-ben 9, tavaly 11 ezer diák fordult meg itt. Naponta tehát átlagosan másfél csoporttal számolhatunk, holott a két tanterem napi 10 órában akár 600 fiatalt tudna fogadni. Ugyanakkor a szűkös állami támogatás mellett különösebben nem iparkodtak ­jelentős pótlólagos forrásokat bevonni. Így például 2012-ben csupán 35 milliós pályázati pénzt ­sikerült lehívniuk. A magyar mú­zeumi rendszert jelentősen megújító TÁMOP-, illetve TIOP-programokba gyakorlatilag nem kapcsolódtak be. Egy korábbi kérdésünkre azt a választ kaptuk, hogy 2011 után egy 33 milliós TÁMOP-pályázatuk volt, a korábbiakért olyan „hosszú kutatást” kellett volna a folytatnia az intézménynek, hogy nem vállalkozott rá.
A HDKE nem erőlködött sokat az időszaki kiállításokkal, ami pedig a legfőbb életjele egy múzeumnak. Tavaly például hármat sikerült összehoznia a 21 fős szak­személyzetnek. További három, a folyosó vitrinjeiben rendezett bemutatóról tudunk, de olyan, aminek számottevő látogatottsága, sajtója lett volna, évek óta nincs.

A HDKE alapításáról az első Orbán-kormány döntött, nem sokkal a választások előtt, a megvalósítás már a szocialista–szabad demokrata kormányra hárult (a megnyitásig eltelt két évről és az állandó kiállításról részletesen lásd: Emlékeztető, Magyar Narancs, 2004. február 19). A Terror Házában a kommunizmus és a fasizmus bemutatásának torz ará­nyait az első Orbán-kormány azzal magyarázta, hogy utóbbival majd a holokausztmúzeum foglalkozik. A szerencsétlen helyszínválasztásnak köszönhetően – amiért már az új kormány felelős – az intézmény távol esik a belvárosi kulturális centrumtól, kicsi a telek, lehetetlen a parkolás, nem autentikus a helyszín. Nem építettek kiállítóteret, a mélygarázsból lett végül a mai állandó kiállításnak helyet adó 1500 négyzetméteres, szűkös tér. Nincs megfelelő hely az időszaki kiállítások részére, azokat a zsinagóga karzatán rendezik. Nem tisztázták az intézmény funkcióit, sem kezdetben, sem később: kiállítóhelyet, múzeumot, levéltárat, oktatási és tudományos központot, emlékhelyet egyszerre akartak. Mányi István épülete így minden funkciót igyekezett belezsúfolni a kis telekre épült házba, mely aztán igazából egyikre sem lett jó, s egyikként sem működik. A baloldali-liberális politika nem mert, nem akart döntéseket hozni, sem tudományos, sem oktatási, sem a kortárs rasszista megnyilvánulásokkal foglalkozó emberjogi központot nem hozott létre a HDKE alapjain, hanem kiszolgáltatta a házat a különféle szakmai és annak álcázott lobbiknak. Nem csoda, hogy a 2004-es megnyitóra nem készült el az állandó kiállítás; végül miniszteri biztost kellett kinevezni, aki rendet tett a különféle érdekcsoportok között, és csak két év múlva sikerült megnyitni a Jogfosztástól népirtásig című állandó kiállítást. Addigra már annyi botrány, veszekedés kapcsolódott az üres házhoz, hogy nem tudott nagyot szólni a kiállítás. A politika semmit nem akart a HDKE-től, jól fizető vezető állásait kegyként osztogatta, amiért szakmai teljesítményt nem várt el. Harsányi László idején (2009–2011) egy kicsit felélénkült a ház, két fontos időszaki kiállítás is megszületett, katalógusaik is megjelentek. A honlap szerint azóta egy 2011-es fotóalbum kivételével nem is jelentetett meg könyvet az intézmény, még évkönyvet sem. Tavaly csupán egy DVD-t sikerült produkálni. Három konferenciának voltak szervezői, az áldozatok falán tíz év alatt csupán 170 ezer név szerepel, a könyvtár egy családi bibliotékánál alig nagyobb, tavaly 88 könyvet vásároltak. Az idei holokauszt-emlékévben például nincs időszaki kiállítás a házban.

Dávid-csillag Józsefváros felett

Legtöbb forrásunk attól tart, hogy a Sorsok Háza hamarosan bekebelezi a működésképtelenség szélére sodródott Páva utcai emlékközpontot, és így a kényelmetlen kérdéseket feszegető kiállítást is meg lehet változtatni. Pedig egy évvel ezelőtt még úgy tűnt, hatalmas projektet indít a HDKE. Szita Szabolcs vetette fel ugyanis, hogy a műemlék Józsefvárosi pályaudvar holokauszt-emlékhely legyen. Az idei emlékév programjai közé még mint a HDKE projektje került be az ötlet, aztán egyszer csak Schmidt Má­riához került a kiállítás megvalósítása. Bár Schmidt Mária sajtósa most sem árult el semmit, stábjának egyik tagjától úgy tudjuk, az építkezés nagyon jól halad, ezért nem elképzelhetetlen, hogy októberben megnyílik az áprilisra tervezett kiállítás. Kívülről is látható, ahogy épül a két, vagonelemekkel burkolt torony, ezeket egy hatalmas Dávid-csillag köti össze, melyet éjszaka megvilágítanak. A tárlat legfontosabb elemei a túlélők monitorokról nézhető visszaemlékezései lesznek. A közelgő választás és a nemzetközi nyomás miatt Schmidt kompromisszumkészebbnek mutatkozott. Július 30-án sajtónyilatkozat adta hírül, hogy elfogadta Andrew Baker rabbi mediálását, és bemutatta a készülő múzeumot többek között Andrew Burnsnek, a Nemzetközi Holokauszt-emlékezési Szövetség (IHRA) elnökének, Heisler Andrásnak, a Mazsihisz elnökének és más szakértőknek. Megállapodtak abban, hogy feláll két munkabizottság, az egyik a kiállítás, a másik a Sorsok Háza részeként létrehozandó oktatási központ anyagainak kialakításában vesz részt.

Arról nem beszél a Heisler András nélkül kiadott „közös” nyilatkozat, hogy a Mazsihisz feltéte­lekhez kötötte visszatérését a Sorsok Házához. Az egyik feltétel, hogy a kiállítás rendezőinek normalizálniuk kell a vallási szervezettel a kapcsolataikat. (A teljes létszámban csak egyszer ülésezett nemzetközi tanácsadó tes­tületből a Mazsihisz után a Jad ­Va­sem is visszahívta szakértőit.) A Mazsihisz az oktatási programok kidolgozásában is együtt szeretne működni, sőt a kiállításon a látogatókat vezető guide-okat is maga adná, illetve legfontosabb feltételként meg szeretné ismerni a kiállítás pontos forgatókönyvét. Az elvárások között szerepelt, hogy a HDKE és a Sorsok Háza párhuzamosan egymás mellett működő intézmény legyen. Heisler szerint Schmidt is jóváhagyta a fenti feltételeket.

Az együttműködés esélyeiről ugyanakkor sokat elmond Heisler története: a június 28-ai bejárást megelőző kerekasztal-beszélgetésen a Mazsihisz elnöke megkérdezte Schmidtet, hogy ki üzemeltetheti majd az intézményt, mire azt a választ kapta: nem tudja,
­ő csak a megvalósításra kapott man­dátumot. Amikor ezek a mondatok elhangzottak, már tíz nap­ja megjelent a közlönyben, hogy Schmidték közalapítványához kerül a Sorsok Háza.