Lehetne vitatkozni, hogy az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) múlt szerdai rendkívüli közgyűlése jogszerű volt-e, de nem érdemes: az 53 képviselő többsége elkötelezettnek tűnik a márciusban megválasztott elnök, Horváth Aladár leváltása és Kolompár Orbán elnöki pozícióba juttatása mellett, és akaratukat feltehetően így is, úgy is keresztülviszik. A gyors váltás az OCÖ-n belüli erőviszonyok és a tavaszi előzmények ismeretében egyáltalán nem tekinthető váratlannak, de a korábbi évek gazdálkodását feltáró vizsgálat eredményei és a rivális roma politikusok vádaskodásai fokozzák a cigány politikával szembeni általános kiábrándultságot. Az igazi tanulság az, hogy a jelenlegi helyzet minden korábbinál egyértelműbben jelzi a kisebbségi képviseleti rendszer hibáit és kudarcát.
n "Hogy az eddigi ellenzék győzelme hoz-e valódi megújulást a roma politikában, hogy az erőviszonyok az új testületben hogyan alakulnak, egyelőre nem tudható" - írtuk a megismételt országos cigány önkormányzati választásról szóló tudósítás végén a Demokratikus Roma Koalíció (DRK) győzelmekor (lásd: Példát mutatva, Magyar Narancs, 2003. március 6.). A kérdést ma talán még nehezebb megválaszolni, mint akkor.
Horváth Aladár márciusban a Roma Parlament (RP) listájának élén, a legtöbb elektori szavazatot begyűjtve került az OCÖ testületébe. Akkori koalíciós partnere és mai legfőbb riválisa, Kolompár Orbán, a Magyarországi Cigány Szervezetek Fóruma (MCF) elnöke a kilencedik, a szintén DRK-s Cigány Szervezetek Országos Szövetsége (CSZOSZ) elnökjelöltje, Kövesi Vilmos pedig a huszadik lett. Horváth elektori támogatottsága akkor a szavazatok száma mellett az ismertségéből is lemérhető volt, amit minden helyszíni tudósító megtapasztalhatott: az elektorok mindkét alkalommal kizárólag Lungo Drom-DRK, illetve Farkas Flórián-Horváth Aladár párharcban gondolkodtak. Kolompár és Kövesi neve ekkor még jóval kevesebb ember fülében csengett ismerősen. Emellett a Medián egyik tavaszi felmérése szerint a kérdésekre válaszoló mintegy ezer elektor 35 százaléka tartotta alkalmasnak az elnökségre Horváth Aladárt, 5 Kövesit és mindössze 8 Kolompárt.
Ez a helyzet most változni fog, miután Kolompár és Kövesi az elkövetkező években minden bizonnyal a roma politika meghatározó figurái lesznek, még ha politikai programjukról egyelőre vajmi kevés tudható is. A DRK gyors felbomlásának előjelei már a második elektori gyűlésen érezhetőek voltak, de a konfliktus nyílt formában is megjelent Horváth zökkenőmentesnek nem nevezhető elnökké választásakor: Kövesi minden tőle telhetőt megtett ugyanis, hogy azt megakadályozza. Az OCÖ kiegyensúlyozott erőviszonyai miatt a három nagy frakció közül bármelyik kettőnek többsége van a harmadikkal szemben: a RP márciusban a döntését az utolsó pillanatig lebegtető Kolompár Orbán vezette MCF-fel kötött paktumot. Az egyezség értelmében Horváth mellett Kolompár lett az új OCÖ ügyvezető elnöke, így az ő feladata lett a hivatal vezetése, míg a politikai döntések a Horváth körüli hatalmi centrumban születtek.
Kolompár Orbán ambícióit jól jelzi, hogy nem sokkal kinevezését követően partizánakcióba kezdett: az elnök tudta nélkül levelet küldött szinte valamennyi miniszternek, hogy az adott minisztérium és az OCÖ együttműködéséről tárgyaljon. A levél több miniszteri kabinetben okozott fejtörést, a miniszterek többsége végül udvariasan azzal hárította el a kérést, hogy csak Horváthtal tárgyalnak. Mint utóbb kiderült, az ügyvezető elnök elsősorban ahhoz a tervéhez szeretett volna támogatást szerezni, hogy az OCÖ 27 vidéki irodából álló láncot építhessen ki. Horváth a Narancsnak elmondta, hogy szerinte Kolompár az irodák felállításával az MCF klientúráját, pozícióját kívánja erősíteni és a saját embereit szeretné pozícióhoz juttatni, ő viszont ellenzi az irodahálózat ötletét.
Az elnök és az ügyvezető
elnök viszonyát emellett minden bizonnyal beárnyékolta az önkormányzat ekkor már zajló pénzügyi átvilágítása. Kolompár ugyanis az előző testületben is tag volt, és a vizsgálat megállapította, hogy haszonélvezője volt a Farkas Flórián vezette OCÖ-t jellemző gazdálkodási anomáliáknak. Jóllehet Rózsahegyi György, a pénzügyi ellenőrzést Horváth megbízásából végző gazdasági szakértő lapunk kérdésére elzárkózott a pontos összeg megnevezésétől, annyit sejtetni engedett, hogy Kolompár a lungo dromos vezetőkhöz képest viszonylag "kisebb halnak" számított.
Rózsahegyi egyébként megdöbbentő részleteket közölt az elmúlt évek gazdálkodásáról. Az már korábban elhangzott, hogy az OCÖ esetében csődközeli állapotról és bűncselekmény gyanújáról lehet beszélni, mivel az önkormányzat kasszájából a teljes vagyonvesztés és a 25 millió forintos görgetett adósság mellett is hiányzik további 25 millió forint, ami egyértelműen sikkasztásra utal. A gazdasági szakértő lapunknak "drámaian rossz bizonylati fegyelemről" beszélt, amit szerinte például a semmivel nem indokolható költségek is jól mutatnak. Egyes képviselők ugyanis annyi benzinköltséget számoltak el, mintha az adott év minden áldott napján oda-vissza megjárták volna a Kolozsvár-Budapest utat. Előfordult, hogy a testületi tag éves juttatása a különböző jogcímeken kifizetett tisztelet- és megbízási díjakat és gyanús költségtérítéseket összeadva elérte a 4-5 millió forintot, ám az önkormányzat mindezt megfejelte további félmillió forint szociális (!) támogatással.
Rózsahegyi György elmondta, hogy Farkasék nem zsákkal hordták haza, hanem "elszivárogtatták" a pénzt: a tranzakciókat lefedő minden egyes papír elméletileg védhető, csakhogy az összesítésnél már nagyon kilóg a lóláb. A saját praxisában példátlannak és érthetetlennek nevezte ugyanakkor, hogy az OCÖ-nél az elmúlt években több pénzforgalmi vizsgálatot végző és szabálytalanságokat feltáró adóhatóság az ordibáló pocsékolás ellenére rendre megelégedett büntetések kiszabásával, miközben más gazdálkodószervezeteket hasonló anomáliák fennállása esetén jóval súlyosabb szankciókkal sújt. Mindenesetre nem egyedül az APEH bánt kesztyűs kézzel az OCÖ-vel: Rózsahegyi emlékeztetett arra, hogy vizsgálatuk során az Állami Számvevőszék szakértői is észlelték az OCÖ-vagyon felélésével kapcsolatos felelőtlenséget, de úgy találták, hogy az akkori pénzügyi válsághelyzetben az megengedhető volt, továbbá az önkormányzat kétes pénzügyeiről a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal birtokába jutott információk hatására sem indult az ügyben büntetőeljárás.
A gazdasági szakértő lapunk kérdésére kifejtette, hogy szerinte Kolompár elsősorban attól ijedhetett meg, hogy tisztázódik a szerepe az OCÖ pénzelte szociális lakásépítések körül. Az önkormányzat cége, az elhíresült zámolyi "lakásokat" is felhúzó Szociális Lakásépítő Kht. Rózsahegyi szerint az OCÖ "pénzszivattyúja" volt: a 300 milliós költségvetésből alig 60 milliót költött lakásépítésre, a maradékot pedig Farkas és köre kisíbolták, mégpedig a Kolompárhoz hasonló építési vállalkozók hathatós közreműködésével. A rugalmas együttműködés keretében utóbb Horváthtal megállapodtak, hogy az ügyvezető elnök egy tetemes, de hiányzó summát mint kölcsönt visszafizet az önkormányzatnak.
Amit viszont már nem csak Kolompár vett zokon, az a képviselői juttatások drasztikus megnyirbálása volt. A költségelszámolás lehetőségei mellett az elnök például az addigi havi 100 ezer forintos fejenkénti mobiltelefonálási keretet 20 ezerre csökkentette: "Az önkormányzat nem azért kap pénzt az adófizetőktől, hogy a tagjainak középosztálybeli életszínvonalat finanszírozzon" - közölte a Naranccsal Horváth, aki elutasítja a Farkas Flórián által az OCÖ-ben meghonosított "állami fenntartású, anyagi függésen alapuló torz vajdarendszert".
"Betámadtál" - közölte az akkori elnökkel Horváth Aladár elmondása szerint Kolompár Orbán, mikor május utolsó napjaiban napvilágot látott az OCÖ gazdálkodásáról szóló pénzügyi beszámoló. Feltehetően az akkor nyilvánosságra hozott részletek és a csődhelyzetről szóló bejelentés, a küszöbönálló pénzügyi krízis is gyorsította az MCF és az RP együttműködésének erózióját, és az előbbi fokozatos nyitását a Kövesi vezette CSZOSZ felé. A Narancs információi szerint 28-án, egy fővárosi étteremben már sor került egy puccsmegbeszélésre a teljes MCF és CSZOSZ-frakciók jelenlétében, ám Kolompár Orbán az utolsó pillanatban még visszakozott.
Az önkormányzat megalakulása óta Horváth ellenzékének számító Kövesi Vilmost és Kolompár Orbánt mindenesetre az is egymás felé terelgethette, hogy mindketten romani anyanyelvű oláh cigányok, miközben Horváth és köre magyar anyanyelvű romungró. "Kövesi Vilmos egy jó indulatú cigánygyerek, akivel (...) tisztáztuk a félreértéseket, és kiderült, hogy ők már akkor is engem akartak jelölni, amikor nekem még érvényes paktumom volt Aladárékkal. Mi romák először az embert nézzük, és azután a tetteit" - indokolta nehezen félreérthetően Kolompár a Népszava riporterének (június 27.), hogy ma már miért Kövesit tekinti megbízható partnernek. Miközben Horváth Kolompárék értelmiségellenességére és oláh cigány nacionalizmusára panaszkodik ("vérségi alapon kötöttek szerződést"), Kolompár több szemtanú szerint lezsidózta a Horváth által az OCÖ-höz hívott szakértőket, és több belső fórumon is kifejtette zavaros, erősen antiszemita ízű összeesküvés-elméleteit.
Horváth úgy látja, hogy míg március előtt világos kormányzati cél volt Farkasék kiütése az OCÖ-ből, az érdekek a DRK győzelmét követően összekuszálódtak. Ugyanakkor kijelentette, hogy a korábban többé-kevésbé nyíltan a CSZOSZ-es jelölteket, Kövesit és Dógi Jánost favorizáló (amúgy szintén volt CSZOSZ-es) Teleki László romaügyi politikai államtitkárral az elmúlt hetekben érezhetően javult a munkakapcsolata. Teleki a Narancsnak elmondta, hogy az OCÖ-n belüli konfliktus kitörése előtt valóban sikerült kialakítani a Horváth vezette elnökséggel a tartós együttműködés kereteit. "Mivel a roma politika sikere közös érdekünk, nem állt érdekemben a változás. Kormányzati szerepkörben vagyok, partneri viszonyban kell lennem az OCÖ mindenkori elnökével, és a kapcsolatunknak szakmai kérdésekről kell szólnia" - igyekezett ugyanakkor elkerülni az új vezetéssel kapcsolatos kérdések konkrét megválaszolását.
Az érezhetően diplomatikusan fogalmazó Teleki szerint március óta nem telt még el elég idő, hogy értékelhesse az OCÖ eddigi munkáját. Mint elmondta, az OCÖ-n belüli fejlemények további elemzésével szeretné megvárni a pénteki napot (Horváth akkorra hívta össze a közgyűlést), ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az elnökválasztás az OCÖ belügye, és abba az államtitkárság nem kíván beleszólni. "Szeretnénk, ha az OCÖ most már olyan konstruktív programokat kezdeményezne, amelyek mögé a maga súlyával a kormányzat is odaállhat" - fogalmazta meg némileg talányosan a Narancsnak az önkormányzattal kapcsolatos elvárásait.
Kolompár Orbán,
akit többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült szóra bírnunk, a napokban több nyilatkozatában is kijelentette, hogy Horváthot megosztó személyiségnek tartja, aki mint egy vajda, egyszemélyi döntéseivel felrúgja a demokratikus játékszabályokat, egyedül határoz a kinevezésekről, továbbá komoly juttatásai ellenére sem vesz részt érdemben az OCÖ munkájában, és őt (Kolompárt) sem kísérte el a minisztériumi tárgyalásaira. Tagadta ugyanakkor a zsidózással és a nacionalizmussal kapcsolatos vádakat, szerinte azokat Horváthék csak azért terjesztik, hogy őt és Kövesit lejárassák.
Horváth szerint a problémák két részre bonthatók. Az OCÖ székházának felújítása miatt egy hodályban összezsúfolva, rossz körülmények között kellett dolgozniuk, ami a kezdeti nehézségek és az örökölt pénzhiány mellett tovább rontotta a munkafeltételeket. Mégis számos fontos javaslatot tettek le a kormány asztalára: példaként említette többek közt az antidiszkriminációs törvényjavaslat módosításával, az Európai Nyelvi Charta hatályának a romani és a beás nyelvekre való kiterjesztésével, kulturális létesítmények és egy roma holokauszt emlékmű létrehozásával kapcsolatos előterjesztéseiket.
A másik, nagyobb probléma Horváth szerint strukturális: "az OCÖ rossz intézmény, mert nem szerves része a közhatalmi struktúrának, és mivel nincs felette állandó felügyeleti szerv, a mindenkori kormányzatnak kiszolgáltatva, a hatalmi manipulációknak kitéve, improduktívan működik. Rossz, szinte vállalhatatlan ez a szisztéma, sok-sok vállalhatatlan emberrel, de mégis az OCÖ elnöki tiszte az egyetlen olyan pozíció, ahonnan érdemben lehet a kormányzattal tárgyalni. Azért vállaltam el, mert a romák tragikus helyzetét szerettem volna integrálni a nemzeti sorskérdések közé. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a cigányság képviselői a választóik érdekeit tartják szem előtt, és nem a bandázást, a saját kicsinyes hatalomvágyukat és megélhetési ügyeiket."
Márpedig ahol lopni lehet, ott, amíg világ a világ, mindig lesz, aki lopni fog, a züllöttség ugyanis nem fajspecifikus. A jelenlegi Országos Cigány Önkormányzatban azé a hatalom, aki a legjobban hajlandó megfizetni azt a 27 megélhetési politikust, akinek a szavazata az 53 fős testületben a többséget jelenti. Mielőtt bárki ujjal kezdene mutogatni az egymással pénz- és hatalommorzsákon torzsalkodó romákra, jó lenne végre tisztán látni: az OCÖ eddigi finanszírozásának és olcsóságának az alapját az a hallgatólagos megállapodás szolgáltatta a politikai elittel, hogy a választott cigány képviselők a lojalitásukért cserébe szabadon lophattak. Kiutat ebből a többszörösen vert helyzetből az egész kisebbségi képviseleti rendszer reformján túl csak az jelenthet, ha lesz egy olyan kormány, amelyik átlátható, tiszta viszonyokat teremt a kisebbségi politikában: igaz, egy büszke partnerrel nehezebb lesz tárgyalnia, mint a kapcarongyával.
Miklósi Gábor
