Hosszú interjút adott az Indexnek Vona Gábor, a Jobbik elnöke. A viszonylag baráti hangnemű beszélgetésben Vona igazán kemény kérdéseket nem kapott, az sem derül ki, mire számíthatna Magyarország egy Vona-kormánytól, viszont aránylag sokat kérdezték Simicsika Lajosról.
Vona saját magát tartja Orbán Viktor egyetlen valódi kihívójának, mert a többi ellenzéki pártban nem lát olyan vezetőt, aki valóban le akarná váltani a jelenlegi kormányt. Emiatt és a fennálló „erkölcsi-politikai különbség“ miatt csak az LMP-vel vagy a Momentummal lenne hajlandó együttműködni Vona, ám ez a két párt nem nyitott a Jobbik felé. A Jobbik elnöke szerint nem a közös lista vagy a koordinált indulás lehet a kulcs a Fidesz legyőzéséhez, hanem „az emberek összefogása“, azaz ha helyben mindenki a legesélyesebb jelöltre szavaz. Visszaléptetni ugyan nem fogják jelöltjeiket, de Vona személyesen is arra biztatja a választókat, hogy a legerősebb egyéni jelöltre szavazzanak.
Orbán, ha „2018-ban is hatalomra kerül, az a magyar demokrácia végét jelenti, egyben újabb százezrek elmenekülését az országból, döntően a fiatalokét“, már csak annál is inkább, mert Vona úgy látja: Orbán már nem fog, de valószínűleg nem is akar konszolidálódni.
Vona szerint a Jobbik kudarca lesz, ha nem sikerül túllépniük a 2014-es választási eredményt, sőt a tétet tovább növelve azt is elmondta, ha nem nyernek, lemond a Jobbik elnöki posztjáról (igaz, adott esetben a következő tisztújításon újra indulna). De erre szerinte kevés az esély, mert a közvélemény-kutatók alulmérik pártját: az emberek nem merik bevallani, hogy a Jobbikra szavaznak. Vona bízik a nagy számú bizonytalan szavazóban is, akik mindenképp a kormány ellen fognak szavazni, csak még nem tudják melyik párt a legesélyesebb leváltani a Fideszt. A kormánypárt amúgy is az összeomlás szélére jutott a korrupciós ügyek miatt.
„Úgy érzem, elindult egy olyan összeomlás, aminek az lesz a vége, hogy a Fidesz vezetői egymásnak fognak ugrani. Ennek máris látni a jeleit, elindult például egy Lázár–Tiborcz-párharc, hogy kinek kell elvinnie az Elios-balhét.“
„A Jobbik egy nemzeti radikális rétegpártból lett a bal- és jobboldali megosztottságokon átlépő nemzeti néppárt“, mondta Vona, hozzátéve, hogy a változás a politika természetes része. A Jobbik néppártosodását Vona kijelentése szerint teljes mértékben a meggyőződés vezette, aki pedig ennek a hitelességét kérdőjelezi meg, csupa évekkel ezelőtti dolgot tud felhozni.
| ||
A még meglévő radikális hangokról szólva annyit mondott, hogy „egy néppártban sokféle hangnem elfér“. Morvai Krisztina sosem volt a párt tagja, Kovács Béla szereti ugyan Oroszországot, de még semmit nem bizonyítottak rá. Toroczkai László jelenlétére nem adott választ, Dúró Dóra vagy más helyi politikusok megnyilvánulásairól pedig nem is kérdezték Vonát.
A migráció kérdésében a Jobbik továbbra is meglehetősen szélsőjobboldali hangnemet üt meg, amire Vona azt a magyarázatot adja, hogy ők megoldani akarják a problémát, a Fidesz pedig fenntartani. „Mi is elutasítjuk a migrációt, a kvótákat, de nem mentünk bele olyan zsigeri és propagandisztikus kampányba, mit a Fidesz.“ A Jobbik a nemzetközi szerződések betartásának a híve, de azokat nem ártana újragondolni
„Szerintem a helyes nemzetközi hozzáállás az lenne, hogy szomszédos, muszlim kultúrájú országokban, nemzetközi támogatással, Magyarország részvételével oldjuk meg ezeknek az embereknek az elhelyezését.“ Túl sok ugyanis az eltérő kultúrájú muszlim, akiket már nem tud befogadni Európa.
„Jelen pillanatban a válasz itt az, hogy nem akarunk nyugati mintájú multikulturális társadalmat. Ez az én személyes álláspontom is.“
Ami Simicska Lajost illeti, ő mindössze a szavazatával fogja a Jobbikot támogatni Vona szerint, politikai utasításokat vagy Orbánra terhelő anyagokat egyáltalán nem kaptak tőle. A Simicska érdekeltségébe tartozó médiumokban ugyan „megnyíltak ajtók és kapuk“ a jobbikos politikusok számára, de ez nem támogatást jelent, hanem mindössze annyit, hogy „ezek a médiumok nem lettek jobbikosok, csupán kiegyensúlyozottak“. Személyesen mindössze kétszer találkozott Simicskával: „Ő maga sem tagadja, felelőssége van abban, hogy ez az ország azzá vált, ami. De elmondta, hogy felelőssége van abban is, hogy ez megváltozzon.“ Vonának imponál, hogy Simicska nem vonult vissza, hanem „valamiért harcol“ – de hogy miben áll ez a harc, ha a Jobbikot pusztán a szavazatával támogatja Simicska, az nem derül ki.
Vona rossznak találja, hogy Simicska állami megbízásokból szerezte vagyonát, és ha kormányra kerülnek, bizony ő sem kerülheti meg „antikorrupciós lépéseiket“. A Jobbik programjáról mindössze ez az egy elejtett félmondat hangzik el az interjúban.
Vona elnézést kér azoktól akiket a „Jobbik korábbi politikájával esetleg megsértettek“, majd azzal zárja az interjút, hogy
„Akinek pedig a bocsánatkérésem nem elég, azoknak kormányon szeretném bebizonyítani, hogy a Jobbiktól nem kell félni, és a Jobbik egy sokkal élhetőbb, szabadabb és igazságosabb országot képes teremteni, mint a Fidesz.
