Előtérbe kerültek a „nemzeti” olimpiák, ha szigorúan csak arra a dobozra gondolunk, amit egykoron televíziónak hívtunk. Ami csak azért érdekes, mert ha a sportot globálisan szemléljük, pont az ellenkezője figyelhető meg.
Egy hét van hátra, és megkezdődik minden idők legdrágább olimpiája Szocsiban – nem téli olimpiája, hanem olimpiája, hiszen még a pekinginél is sokkal többe kerül. S az is teljesen tisztán látszik, hogy a versenyeken túl is lesz majd bőven miről beszélni.
Dúl a téli sportok szezonja, a tévé tele több tízezres közönség előtt zajló síversenyekkel, a pályák széle tele reklámokkal – de ki viszi haza az ebből befolyó tudományos mennyiségű pénzeket?
Néha az embert megnyugvással tölti el, hogy barmok azért mindenhol volnának. Pláne akkor, ha a közegben, ahol mozog vagy legalább is mozogni volna kénytelen, finom szólva is gyakoriak a nem éppen európai nívójú megnyilvánulások.
Tegnapelőtt különleges, mondhatnám rendhagyó maratonit futottak New Yorkban. Nem azért, mert 42 esztendő után a tavalyit nem tudták megrendezni a Sandy hurrikán miatt.