Diplomáciai jegyzet

Orosz–magyar gázüzlet, grúz szuverenitás, pávatánc

szerző
Ara-Kovács Attila
publikálva
2015. febr. 11., 11:02
kommentek
0
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Orbán az oroszokkal valószínűleg egy hosszú távú szerződést köt, méghozzá úgy, hogy az inkább a jelenlegi modellre hasonlítson. Az árképzés az állam kezében marad, így életben tudja tartani a rezsicsökkentést, kerüljön az bármibe is.

Nyolc nappal azt követően, hogy Angela Merkel Budapestre látogatott és hét nappal azt megelőzően, hogy oda megérkezik Vlagyimir Putyin, Orbán Viktor vendéget fogadott a parlamentben. Irakli Garibasvili grúz miniszterelnök járt nála, aki a közösen tartott sajtótájékoztatón kijelentette: nagyra értékeli, hogy „Magyarország támogatja Grúzia területi integritását és szuverenitását, valamint euroatlanti integrációs törekvéseit”.

Bár Grúzia a nemzetközi életben különösebben fontos szerepet nem játszik, e látogatás szimbolikus üzenetét nehéz lenne félreérteni. A grúz kijelentés ugyanis szöges ellentétben áll azokkal a geopolitikai célokkal, amelyeket Putyin követ. Még inkább aláhúzza a nyilatkozat fontosságát a grúz és a jelenlegi ukrán helyzet feltűnő párhuzamossága.

2008 nyarának végén az orosz 58. hadsereg megtámadta Grúziát, és pár napig tartó harcban szinte lerombolta a fővároshoz közel fekvő Gori városát és a környező falvakat. Kétszázezer embernek kellett elhagyni az otthonát, Oroszország pedig végérvényesen kiszakította a grúz államból Dél-Oszétiát.

A grúzoknak régi, történelmi vitája van három különböző etnikummal. Délnyugaton az örmény határnál élő adzsarokkal, akikkel – minthogy területük nem érintkezik Oroszországgal – időközben megbékéltek. Viszont nem jutott nyugvópontra a konfliktus a Grúzia északnyugati határövezetében élő abházokkal, valamint az oszétekkel. Ez utóbbi két népcsoport elszakadási szándékai mögött – azon túl, hogy a grúz politikai elit is gyakran tett kísérletet teljes beolvasztásukra – Moszkva áll, ezzel is destabilizálva az országot, annak kormányait.

Grúzia mereven elutasítja, hogy a Putyin által létrehozott Eurázsiai Unió tagja legyen, viszont amilyen gyorsan csak lehet, az Európai Unió valamint a NATO tagjává kívánna válni. Stratégiai szerepet játszik abban is, hogy a Nyugat és Moszkva között egyensúlyozó Azerbajdzsán szénhidrogén exportja a legrövidebb úton kijuthasson a Fekete-tengerre.

A magyar-grúz gazdasági kapcsolatok nem túl jelentősek, tekintettel a dél-kaukázusi ország szűkös anyagi helyzetére; a magyar aktívum évi mintegy 36 millió dollár, a grúz export Magyarországra mindössze 450 ezer. Így Garibasvili váratlan budapesti feltűnésének és kijelentéseinek más magyarázata van. A grúzok számára oly fontos, egyébként meg semmire sem kötelező magyar kiállás minden bizonnyal Washingtonnak, Berlinnek, valamint Brüsszelnek szól, ellensúlyozandó a közelgő putyini vizit miatt korábban megfogalmazott aggodalmakat. De vajon egy efféle mondat megnyugtat bárkit is?

Annak fényében, hogy Orbán milyen üzleteket tervez aláírni Moszkvával, nemigen. A magyar miniszterelnök számára stratégiai fontosságú a hosszú távú gázmegállapodás. Kérdés, hogy jó ez Magyarországnak?

Aligha. Ugyanis bár a jelenlegi szerződés év végén tényleg lejár, egyelőre nincs szükség egy újabb hosszú távú szerződésre, pláne nem olajindexáltra és nagyobb mennyiségre megkötve. (Az újrakötendő hosszú távú szerződés hátteréről a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatnak elemzést.) Ugyanis vannak úgynevezett „beragadt” mennyiségek, melyekkel az ellátás kihúzható 2017-2018-ig. Eközben – már most látni – a globális gázpiacon drámai változások mennek végbe: egyre dinamikusabban fejlődik a folyékony gázkereskedelem (LNG), interkonnektorok épülnek, és már körvonalazódik a Déli Gázfolyosó terve is.

Úgy tudni, hogy mindennek dacára három lehetséges megoldást tettek le a Fideszhez köthető szakemberek Orbán asztalára.

1. Magyarország a szolgáltatókat mintegy versenyeztetve a mindenkori piaci áron szerezné be a gázt, igényeinek megfelelően. Ez lenne a legolcsóbb, de tény: igen magas lenne a biztonsági kockázata.

2. A teljesen államfüggő megoldás egy domináns forással – jelesül Oroszországgal – számol. A kormány egyedül tőle vásárolja a gázt, hosszú távú szerződés birtokában. Nagyon biztonságos út, de az elsőnél jóval drágább, hisz rugalmatlan árképzésű, ráadásul durva politikai és energetikai függőségi helyzetbe hozza Magyarországot.

3. És végül a vegyes modell: hosszú vagy középtávú szerződés egy domináns forrással, kis – azaz a legszükségesebb – mennyiségre. A többi gázt pedig a piacról úgynevezett „spot áron” lehetne beszerezni. A legtöbb vélemény szerint ez lenne ideális Magyarország számára. Azaz ki kellene alkudni az oroszokkal évi 3 milliárd köbméternyi gázt hosszú vagy középtávú szerződéssel, a többit viszont alternatív versengő beszállítóktól megvenni.

Nagy valószínűséggel Orbán az oroszokkal egy hosszú távú szerződést köt majd, méghozzá úgy, hogy az inkább a jelenlegi modellre hasonlítson. Tehát az árképzés az állam kezében marad, így életben tudja tartani a rezsicsökkentést. Ez viszont eleve veszteségessé teszi majd a mindenkori gázimportot, ami hosszú távon fenntarthatatlan. A helyzetet még abszurdabbá teheti, ha a MET-nek különleges engedélyt adnak majd, hogy az orosz források mellett egyedüliként hozzon gázt Magyarországra. A jelek ebbe az irányba mutatnak, ugyanis az oroszoknak és Orbánnak a céljai nagyon hasonlóak.

A szerző a DK külpolitikai kabinetvezetője

szerző
Ara-Kovács Attila
publikálva
2015. febr. 11., 11:02
kommentek
0
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Adatlap

Ara-Kovács Attila

„A gonosz győzelmének záloga, hogy a jó emberek ne tegyenek semmit.” – E. Burke

Ara-Kovács Attila
Szerző adatlapja
Összes blog Itt

Blog

még több cikk