Diplomáciai jegyzet

Saul és Antigoné

szerző
Ara-Kovács Attila
publikálva
2015. jún. 26., 19:12
kommentek
11
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az élet a történetben semmilyen szerepet sem játszik, csupán a halál.

Múlt héten láttam Nemes Jeles László filmjét, a Saul fiát. Mondhatja bárki: magánügy. Való igaz, van a dolognak néhány magánéleti vonatkozása is.

Abban a városban születtem, ahol dr. Nyiszli Miklós élt és működött, s ahonnan 1944 nyarán Auschwitzba deportálták – Nagyváradon. Az ő könyve nyomán (Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban) született a film forgatókönyve, a könyvet pedig az a részletes tanúvallomás előzte meg, amelyet Nyiszli tett Nürnbergben, az Auschwitz-perek koronatanújaként.

Nagyvárad a 20. század fordulóján színtiszta magyar város volt még. Az 1910-es népszámlálás közel százezer lakost állapított meg, akik közül 33 ezren izraelita felekezetűek voltak. Ez utóbbiakat s leszármazottaikat deportálták a magyar hatóságok 1944 nyarán, s közülük nagyon kevesen, 3-4 ezren térhettek haza. Egyikük volt Nyiszli Miklós, akinek megmenekült a felesége és a lánya is. Könyve egyedülálló és pótolhatatlan dokumentum, sokan – a túlélők – belőle mégis annak az önáltatásnak és szenvtelenségnek a jellemző példáját olvasták ki, mellyel a szerző az elpusztultak tragédiájához akaratlanul is viszonyult. Löwy Dániel feljegyzett egy ezzel kapcsolatos fontos esetet: „Megjelenésekor a kötet Nagyvárad közvéleményét is foglalkoztatta; ezért 1947. május 27-én a színház termében irodalmi törvényszéket ültek Nyiszli dr. könyve felett. Mintegy 1400 résztvevő jelenlétében a kötet dokumentumértékére való tekintettel »felmentették« a szerzőt, viszont szigorúan megbírálták a meghunyászkodó, öntudatlan, nem kollegiális magatartásáért.”

false

E ma már kevesek által ismert eset új dimenzióba helyezi azt az alakot is, melyet Nemes Jeles László Saulként megformált. Nem tudom, hogy a rendező – aki a forgatókönyv társszerzője is – tudott-e a Nyiszlivel szemben megfogalmazott egykori „vádakról” vagy sem. Filmjének nagyszerűségét – s ezzel most már nem tekintem kizárólagos magánügyemnek a mű minősítését – épp az adja, hogy Saulon keresztül egy nagyon hasonlatos dilemmát fogalmaz meg újra.

Nyiszli minden bizonnyal sok mindent megtett annak érdekében, hogy túlélje Auschwitzot, s hogy – másokkal ellentétben – családja is megmeneküljön. Sokak igazságérzetét ez azóta is bántja, de ha Nyiszli nem tér vissza, szinte semmit sem tudunk ma a Sonderkommandóról, s Auschwitz történeti egyediségéről.

Saul minden erejével azon van, hogy a teljes kilátástalanságban, élete utolsó pillanatáig életben tartsa a Törvényt. Választ magának egy fiút, egyáltalán nem biztos, hogy az övé, de lehet akár az is. Szenvtelenül végignézi, ahogy egy SS-tiszt megöli a kamaszt, majd Saul – a Törvénynek megfelelően – mindent megtesz, hogy eltemethesse. Az élet a történetben semmilyen szerepet sem játszik, csupán a halál.

A főszerepet játszó Röhrig Géza pont ezt az olvasatot erősíti meg. A Szombatnak adott interjújában a következőt mondja: „A túlélés nem elég. Az állatok nem temetnek. Az állat elkaparja a potyadékát, halott társát azonban otthagyja. Saul egy elállatiasodott világgal megy szembe.”

false

Csakhogy nem egészen erről van szó. Ez a világ mindenekelőtt emberi, a rendező egyébként is, a zseniális technika révén mindent megtett, hogy e szörnyűség kizárólagos emberi voltát maradéktalanul elénk tárja. Ráadásul messze túllendíti e – sok Auschwitz-értelmezésben már közhellyé koptatott – következtetésen a történetet. A rendező szerint Saul a Törvényt betartva el akarja temetni a halott fiút, s eközben minden élőt cserbenhagy. Számára csak a Törvény van, dilemmák nem léteznek. Úgy reagál mindenre, ahogy azt az Auschwitzot működtető szellem megszabja. Másrészt tudjuk, nagyon fontos mind az élők, mind pedig a halottak Törvénye, de ez utóbbinak csak akkor van értelme, ha az élőkre vonatkozó előbb teljesül. Ott, ahol Saul élete rövidesen véget ér, ez az értelem már rég nincs jelen.

Nemes Jeles László filmje ugyan megismétli az Antigoné-dilemmát („Bizony dicsőbb nevet nem is szerezhetek, / Mint avval, hogy testvérem eltemettem én.”), de üzenetében egyértelművé teszi: a holokauszt mégsem görög tragédia, ahol egy ember teljesíti be a Törvényt, miközben a nép kívülállóként, kórusként kommentálva szemléli ennek következményeit. A holokauszt az a dráma, amelyből Auschwitzban senki sem maradhatott ki.

Utóbb már tudjuk, Auschwitzon kívül sem…

A szerző a DK elnökségi tagja.

szerző
Ara-Kovács Attila
publikálva
2015. jún. 26., 19:12
kommentek
11
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 11 Cyrano
    Cyrano
    2015. június 29., hétfő 08:29
    Én pedig azzal nem dicsekednék grrr, hogy fel sem fogtam, amit a vitapartner írt.:(
  2. 10 grrr
    grrr
    2015. június 29., hétfő 07:56
    Cyrano, ha azt képzeli, hogy egy párt, vagy annak a tagjai hitelességet szereznek azzal, hogy állandón ócsárolják a lakosságot, akkor pont a Gyurcsilihez hajaz agyilag.

    Én ezzel nem dicsekednék.
  3. 9 Cyrano
    Cyrano
    2015. június 29., hétfő 07:19
    Mármint Kishantoson nyer 78 %-kal. Bocsánat, csak így értelmes az utolsó mondat.
  4. 8 Cyrano
    Cyrano
    2015. június 29., hétfő 07:17
    Már mondtam magának grrr: halálosan unom ezt a népbirkázás szövegét.
    Egyrészt, mert a kormányzópártnál nagyobb népbirkázó nincs.
    Nem volt még vezetője ennek az országnak, aki ennyire ostobának nézte volna a népét. Minden intézkedése, minden megmozdulása erről szól. És a hívek, a nyalodában naponta leírt sötét ájuldozás vissza is igazolja ezt.
    Másrészt, mert személyes meggyőződésem, hogy aki nem akar nyírható birka lenni, az tájékozódik. Közben azt látom, a politikával IS foglalkozó egyedeknek iszonyú nehéz összehozni két adatot - még az ellenoldalon is. (Az un. értelmiség körében főleg.)
    Harmadsorban: mit lehet mondani arra a népre, amelyikkel megtörténik Kishantos, aztán egy héttel később a választáson 78 %-kal nyer a fidesz??
    Ja, akkor nyilván nem birka, hanem debil.
  5. 7 grrr
    grrr
    2015. június 29., hétfő 05:53
    A cikket nem bírom elolvasni, fizetős, én pedig elvi okokból nem adok pénzt olyan újságra amelyen népbirkázás, népanyázás, néprugdosás van jelen.

    Szóval nem ismerem a cikket.

    Tehát nem tudom hogy mely hivatalosságnak mikor mit kellett volna mondania ami hiányolva van. Azt tudom, mert láttam, hogy az alkotók, a rendező és a főszereplő felettébb súlyos megállapításokat fogalmaznak meg a jelenlegi antiszemitizmust illetőleg amit érthetetlennek tartok - ebben a helyzetben.
    Amikor éppen boldognak kellene lenniük a film óriási sikere miatt akkor felettébb furcsának tartom, hogy az alkotók szájából ömlenek a vádak.
  6. 6
    Gyula Földes
    2015. június 28., 22:05
    Csak György Pélter cikkének utolsó sorait illene megnézni az ÉS eheti számában, hazai hivatalosságaink egy szóval se emlitik a filmet, ahogy irja például igy: köszönjük
  7. 5
    Gyula Földes
    2015. június 28., 21:57
    Csak ennyit: György Péter az eheti Élet és irodalomban megirja a film kapcsán, hogy a magyar hivatalos nyilvánosság mindeddig egy szóval sem reagált a filmre, ahogy ő irja például azzal: köszönjük.
  8. 4 reuters
    reuters
    2015. június 27., szombat 09:26
    Az erősen Oscarra szánt Sorstalanság (mely aztán egyetlen komoly díjat sem kapott, sehol! joggal!) legzavaróbb része viszont éppen a zene volt. A világhírű zeneszerző nevét, kíméletből, nem említem. (Annak viszont nagyon örülök, hogy a Káosz és a Harakiri zeneszerzőjének neve említésre került.)
  9. 3 grrr
    grrr
    2015. június 27., szombat 05:48
    Nagyon örülök, hogy a filmnek ilyen sikere van. Ha lenne Érden mozi én is megnézném, de nincsen. (Megyei jogú város vagyunk - de mozi egy darab se....na szép.)

    Dr. Nyiszli könyvét olvastam egykor amikor még megvolt nekünk. Sajna már régen eltűnt valahová. Én semmi kivetnivalót nem találtam a szerzőben. Akkor se és most se.
  10. 2 kanálgép
    kanálgép
    2015. június 26., péntek 22:26
    Brechtiánus szemüveggel néztem végig, mert beharangozták a filmnyelvi zsenialitását. Valóban tárgyszerű stílus jellemzi, nagy erénye, hogy nem válik melodrámává. A perspektívája elég bizarr, a szereplő szemszögére számítottam, ehhez képest olyan volt, mint mikor kényelmetlenül közel kell hajolni valakihez, ráadásul végig. De igaz, hogy egy pillanatra nem ereszti el a főszereplőt, ezt jól mondták a kritikusok. Kisebb hibái azonban vannak a filmnek, az akció jelenetek ügyetlenségei kizökkentik a nézőt, annak tudatában is, hogy ezek nem érintik a film lényegét. Sokra értékelhető, hogy nincs benne zene. Jobb is, hogy nem próbálkoztak filmzenével, csak elrontották volna. Talán csak egy Takemitsu tudott volna megbírkózni egy ekkora feladattal, de ő már nem él.

Komment írásához vagy regisztrálj

Adatlap

Ara-Kovács Attila

„A gonosz győzelmének záloga, hogy a jó emberek ne tegyenek semmit.” – E. Burke

Ara-Kovács Attila
Szerző adatlapja
Összes blog Itt

Blog

még több cikk