Ugrás a nagy semmibe

  • Ara-Kovács Attila
  • 2012. május 7.

Diplomáciai jegyzet

Azt már tudjuk, hogy a magyar médiatörvényt a volt román titkosszolgálat Magyarországon is kémkedő egykori besúgója vetette papírra. Nem lenne meglepő, ha az is hasonló kútfőből merítette volna az ötleteit, aki Orbán kazahsztáni beszédelemeit írta a minap.

Tavaly, az ENSZ genfi székhelyű Emberi Jogi Tanácsa – melynek Magyarország is tagja – megtárgyalta a kazahsztáni média helyzetét, és úgy találta: a szólásszabadság és véleményalkotás korlátozásának igen kirívó példáját nyújtja a kazah gyakorlat. A záróvitában felszólalt az ország nagykövete, aki felháborodásának adott hangot a kettős mérce alkalmazása miatt, hisz hazáját olyasmi miatt marasztalják el, ami ellen más ország esetében eddig sem vizsgálatot nem folytatott a tanács, sem pedig elmarasztaló határozatot nem hozott, holott például Magyarországon – így a nagykövet – „a kazahhal teljesen azonos elvek és gyakorlat érvényesül a médiaszabályozásban”.

Hogy nem csak a kazah médiáról van igen határozott véleménye a szakosodott ENSZ-szervezetnek, azt jól mutatják az évek óta zajló egyéb vizsgálódások, melyek a kazahsztáni emberi és kisebbségi jogokra, a gazdasági lehetőségek korlátozására és nem utolsósorban a Közép-Ázsiában is szokatlanul kirívó korrupcióra terjednek ki.

Idén januárban előre hozott parlamenti választást tartottak Kazahsztánban. Erről az EBESZ megfigyelői lesújtó véleményt tettek közzé később, megállapítva: a Nur Otan (Haza Fénysugara) nevű állampárt „jól megszervezte és előkészítette” a szavazás menetét: nem voltak viták, a média csak ellenőrzötten – és látható öncenzúrát gyakorolva – tudott az eseményekről hírt adni, az igazságügyi minisztérium a bíróságokkal együttműködve akadályozta meg rivális pártok regisztrációját, illetve felfüggesztette számos ellenzéki politikus jogát, hogy jelöltethesse magát. Igaz – állapítja meg a jelentés –, az eddigi parlamenti küszöböt a választásokat megelőző törvénymódosítással leszállították 7 százalékra, így a korábbi egypárti parlament január 15-e óta hárompártivá vált, de a kormányerő kétharmados fölényét és mindent meghatározó állampárti monopóliumát nyilvánvalóan semmi sem veszélyezteti ezután sem. Mi több, az új választójogi törvény a rezsimet még inkább bebetonozta úgy, hogy a választók minimum kétharmada csak a Haza Fénysugarára tudta leadni szavazatát. Ráadásul a bekerült két apró párt – a kormány körüli vállalkozókhoz húzó Ak Zsol (Világos út) és a Kazah Kommunista Párt – gyakorlatilag szatelliteknek számítanak, nem osztanak, nem szoroznak, legfeljebb arra jók, hogy legitimálják Nurszultan Nazarbajev elnök politikai rendszerét.

Ami az elnököt illeti, személyi kultusza a legderekabb sztálini időket idézte egykor, mára azonban egyre inkább a harmadik világ zakós diktátorainak stílusát öltötte magára. Kemény kézzel vezeti az országot, decemberben a nyugat-kazahsztáni olajmezők mintegy nyolcezer munkása tüntetett ellene, a velük szemben fellépő biztonsági szervek tizenöt munkást agyonlőttek, legalább egyet pedig kihallgatás közben vertek halálra.

Nazarbajevnek személyesen is nagy szerepe volt abban, hogy országa – a 146 országot tartalmazó nemzetközi korrupciós listán a 122. helyre kerülve – az egyik legkevésbé bizalomgerjesztő állammá váljék a világon, így azt a tőke messze elkerüli. Az elnök sokáig csak a kenőpénzek beáramlására alapozta országa külpolitikáját; óriási összegekért a 90-es években, de még a kétezres évek elején is „egyenlő távolságot” tartott az Egyesült Államok és Oroszország között, majd miután Washington megtagadta, hogy további összegekkel tömje ki a zsebeit, a moszkvai befolyás vált ismét dominánssá. Kazahsztán – Oroszország mellett – ma már a legaktívabb és legelkötelezettebb híve a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének, amely egy újfajta Varsói Szerződésként, egyáltalán nem titkoltan, a NATO térségi ellensúlya kíván lenni. A kazah felsőház épp nemrég, március 15-én hagyta jóvá a teljes körű csatlakozást a szervezethez.

Nazarbajev karrierjében szellemileg is jelentős változást idézett elő a Szovjetunió – mint oly sok volt kommunista esetében, az elnök számára is – váratlan szétesése és kimúlása: ma már nemcsak hithű muzulmánként viselkedik közszereplései során, de többször kifejtette elragadtatását azon szellemi teljesítmények iránt is, amelyekkel Khomeini ajatollah Iránja „megajándékozta a világot”.

*

Orbán Viktor május 3–4-én Kazahsztánban folytatott stratégiainak minősített tárgyalásokat. A látogatásnak aligha lehetett túl jelentős gazdasági tétje, hisz bár az előrejelzések szerint 2015-re Kazahsztán a legnagyobb nyersolajexportőrök előkelő tízes csoportjának tagja lesz, és földgázexportja is radikálisan bővül, a kiszállítások teljes volumene Oroszországba és Kínába irányul, exportfeleslege nincs. És ha lenne, vajon hogyan húzhatna abból hasznot az igen távoli Magyarország? Ráadásul Kazahsztánnak sem megy már úgy, mint valaha. A 90-es évek végén az olajexport még 20 százalék körüli GDP-növekedést garantált, ám 2010-ben – a világválság és az esztelen presztízsberuházások egyenes következményeként – a bővülés mindössze 1,1 százalékra sikeredett.

A magyar miniszterelnöknek a kazah fővárosban, Asztanában elmondott szövegei is inkább azt a gyanút erősítik az emberben, hogy afféle ideológiai misszió teljesült a vizittel. Illetve sikerült valamelyest ellensúlyozni azt az elszigeteltséget, ami a magyar miniszterelnököt Nyugaton körülveszi. Köztudott, hogy Európa kormány- és államfői kínosan kerülik az érintkezést Orbánnal, pont olyan embargóval tartva őt távol maguktól, ami egykor Ceauşescut, Slobodan Miloševićet sújtotta, újabban a fehérorosz Alekszander Lukasenkát. Ennek fényében különös hangsúlyt kapnak a miniszterelnök asztanai beszédének politikai motívumai, hogy kétes valóságtartalmáról már ne is beszéljünk:

Nagy figyelmet szentelünk a népeinket összekötő történelmi és kulturális kapcsolatoknak. Lenyűgöz Kazahsztán fővárosa. Ez a város azt szimbolizálja, hogy az emberiség fejlődésének új szakaszába lépett. Most, amikor a világ nagy része válságban van, az önök országa tovább halad előre.

Vannak a világnak olyan részei, amelyek válságban vannak, és vannak, amelyek nincsenek. Mi a világnak abból a részéből jöttünk, ahol válság van, abba a részébe, ahol nincs válság.”

E mondatok tartalma gyakorlatilag szó szerint megegyezik a volt román diktátor, Nicolae Ceauşescu által vallott nézetekkel, amelyek az akkori Romániában tapasztalható közismerten gyors fejlődés és irigylésre méltó szabadság fényében szintén a nyugati demokráciák válságát vizionálták. Azt már tudjuk, hogy a magyar médiatörvény koncepcióját a volt román titkosszolgálat Magyarországon is kémkedő egykori besúgója vetette papírra. Nem lenne meglepő, ha az is hasonló kútfőből merítette volna az ötleteit, aki Orbán kazahsztáni beszédelemeit írta a minap.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.