Sajó László: Öt és feles (A futball ábécéje 1.

B, mint bíró)

publikálva
2001/5. (02. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Nem bíró ő, kikéri magának - játékvezető. Sporttárs. Társ a játékban, nélkülözhetetlen, illetve. A Budafokot egyszer tudtuk legyőzni, hála a bírónak, ki nem jött el. Az ellenfél edzője vezette le a meccset, beleegyeztünk, miért ne. Ítélt a javunkra egy tizenegyest, megadta lesgólunkat, érvénytelenítette csapata szabályos gólját. Sajátos pedagógiai cél lebeghetett szeme előtt, attól nem látott. És meg se verték.

A futball ábécéje 1.

B, mint bíró

Nem bíró ő, kikéri magának - játékvezető. Sporttárs. Társ a játékban, nélkülözhetetlen, illetve. A Budafokot egyszer tudtuk legyőzni, hála a bírónak, ki nem jött el. Az ellenfél edzője vezette le a meccset, beleegyeztünk, miért ne. Ítélt a javunkra egy tizenegyest, megadta lesgólunkat, érvénytelenítette csapata szabályos gólját. Sajátos pedagógiai cél lebeghetett szeme előtt, attól nem látott. És meg se verték.

Bíró kétféle van: aki előre kéri a pénzt, s aki utána. Az első csoportba többen tartoznak, az előrelátók. Mert mi van, ha a kiállított játékos kezeli a kasszát. Kínos. Vagy el se jut a sporttárs az öltözőig. Eljut, de közben feldúlták. A bírót, az öltözőt. A körültekintő bíró pénzzel a felsőzsebben fut - a mi szintünkön, hozzánk hasonlóan, inkább kocorász - ki a pályára. Láttam bírót, aki piros lap gyanánt kettőezer forintot mutatott föl a vigyorgó bűnösnek. Kettőezerötszáz, áfával. Ennyi most, minálunk, a mi szintünkön, a bírói díj. Mit kell ezért csinálni.

Először is, ki kell érni a meccsre. Ez többnyire sikerül, láttuk, nem nagy baj, ha nem. Várakozási idő nincs, új szabály, mármint a csapatokra nem várnak. Bíróra igen. Életemben nőre, villamosra, Godot-ra nem vártam annyit, mint bíróra. A csapatok izgatottan lesik a kaput (kapu mint bejárat), jön-e. A bíró gyalog jár, legfönnebb ha buszon. Meccs után ki viszi haza, ez is kérdés, de még nem tartunk ott. Egyelőre jöjjön meg. És belép. A bíró megismerszik sportos öltözékéről, avagy békávéellenőrnek álcázza magát, köztes változat - kertésznadrág, csokornyakkendő, esztéká-járóbeteg - viszonylag ritka. Hol a picsába voltál, huszonhat ember vár rád! Egy ismeretlen játékos a sűrűjéből, hangütés. Volt időnk megszámolni egymást. Plusz a 3 db drukker. A bíró nem néz a pálya felé, nem lát, nem hall. Ezt a jó szokását majd a meccsen is megfigyelhetjük. Méltósággal vonul az öltözőbe, újabb tíz perc, már tudjuk, igazoltatás lesz. Ez képes megnézni a sportorvosit is. Jön, kezében az igazolások. Kérdem a csapatkapitányt, most éppen ki vagyok. Aki a múltkor, igen ám, de elfelejtettem. Az anyám, nem az enyém, nevét is. Nem kérdezi. Ha most azt mondja, fölmutatva tenyerén a labdát, hogy evvel foglalkozzanak, ne velem, és kéri, a sportszárakat gyűrjük föl, a mezeket tűrjük be, akkor tudható, nehéz idők jönnek. Még hosszabbítás is lehetséges.

A bíróknak történetük van, legalább egy, mely csak az övék. Vannak bírók, akiket hetente inzultálnak, leköpnek, megvernek, de ők csak üdítő kivételek. A többség egyetlen alkalomra vár, aranybetűkkel írni be nevét a Nagy Jegyzőkönyvbe. Most név nélkül, például. A Duna Cipőn, a salakon, vagy mi az, fekete föld, úgy a huszonegyedik perc táján egyszer egy középhátvéd hazaadott, fejjel. A kapus megfogta a labdát, rúgta volna ki, bíró sípja szól, ő maga siet a tett színhelyére, közvetett szabadrúgás befelé. De spori, fejjel lehet, csapat megrohanja, de mindkettő ám. És akkor eljön a nagy pillanat, a bíró fejéhez kap, rosszul vagyok, támogatjuk kifelé, kap vizet, hideget-meleget, nyár van. Mindez kevés, lefekszik, mentő jön. Azért ez túlzás egy téves ítélet miatt, legyen szabadrúgás inkább, csak folytassuk. Bíró már a mentőben, fölül a hordágyon, feltámad, tényleg, feldobás lesz, végre kitalálta, halálában megálmodta. És fut, fogja a labdát, újjászületett.

Mesélték, nem voltam ott, volt egy bíró, nagyon akart csalni, sehogy se sikerült, gólt mégse lőhet. (Olyan is volt, mondták, rendezgette a sorfalat, hátrább, balra, még balra, neki se futott, begurította. Előbb jelt adott, magának. A kapus azóta is úgy, előredőlve, kezek a térden, szem a sarokban pihegő labdán.) Ez a bíró nem volt ily csodabíró - közönséges, mocskos csaló volt, leplezetlenül, sőt: egy ízben, midőn a hazaiak középcsatára épp lövésre lendített, még drukkolt is: na, lődd már be, bazeg. Aztán hosszabbított vagy nyolc percet, a hazai csapat csak nem bírt gólt lőni. S akkor a tizenegyes pontra mutatott. A kezdőkörből. A tizenhatoson belül senki, a vendégek saját térfelükön adogattak, várták a megváltó, közönség elindult hazafelé, már haza is ért. Tizenegyes. Persze belőtték, az üres kapuba, a vendégcsapat már a buszon ült. Bíró (szemtanúk később elmondták: ugyanő a Rudasban nekifutásból ugrik rendszeresen fejest a 32 fokos kismedencébe: hát ilyen ember, arany karkötős, szőrös) le se törülte a köpéseket, úgy írta meg a jegyzőkönyvet, az számít. A meccset le se játsszuk.

Aztán. Tunyogon történt vagy Matolcson, egymás ellen játszottak, az biztos. Utolsó perc, iksz, bíró tizenegyest ítél a hazaiak (Tunyog? Matolcs?) javára. Vendégcsapat (Tunyog? Matolcs?) őrjöng, korai még. Mert miközben az ítéletet végrehajtó nekifut, a bíró lefújja a meccset. Dermed kővé játékos, néző, labda is. Bíró, salamoni döntéssel szívében, álruhás Mátyás király (meg is adta, meg nem is) e szoborparkban besétál az öltözőbe. Azóta se látták, bottal üthetik.

De legszebben Józsi bácsi csinálta. Egyszer (sokadszor) nem jött el a bíró, kupameccs a földesen, hétköznap, minek is. Józsi bácsit kérik meg, ősszurkoló, fia a hazaiaknál játszik, nem baj. Ellenfél magasabb osztályú, sok esély nincs, az iksz is elég lenne a továbbjutáshoz. Vezetnek egy góllal, közeleg a vége, Józsi bácsi szívében a remény, valamit csinálni kell. Az nem lehet, hogy egy góllal kikapjunk. Sípjába fúj, azt hiszi mindenki, vége. Az ellenfél nem is érti, majd csak a jegyzőkönyvet olvasva, Józsi bácsi gólt ítélt. Aztán fújt még hármat. Középkezdésre már nem volt idő. Annyira hihetetlen, hogy az ellenfél is csak gratulálni tudott Józsi bácsi góljához.

Hír. Különös eset történt az angol amatőrligában. A Fire Station- Barton Stacey mérkőzésen ugyanis a játékvezető a 30. percben szó nélkül lesétált a pályáról, és hazament. A tanácstalan csapatok kénytelenek voltak elhalasztani a találkozót. - Semmi különös nem történt - nyilatkozott később a bíró. - Hirtelen elegem lett az egészből, és hazamentem. Nem sajnálom a labdarúgókat.

Én megértem a bírót. Ott a Fire Station pályán, enyhe brit ködben, huszonkét játékossal, meg a cserék, tizenhét szurkolóval, fönn a felhőkkel, minden bizonnyal, mert köd van, távol egy vonat, de csak a füttye, mert köd van, otthon a két gyerek, asszony, munkahelyi problémák, mi lesz ma a tévében, mi lesz holnap, mi értelme ennek az egésznek, van Isten? minden? bizonnyal?, mert köd van.

A 30. percig, csak addig kell kibírni valahogy.

publikálva
2001/5. (02. 01.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Narancs

Blog

még több cikk