Bodoky Tamás: Fájlövés

publikálva
1996/42. (10. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Szigorú, de liberális országokban a rosszfiúk maguk választhatják meg a halálnemet; az elektrosokkot rendszeresen túlélő masszív baromarcúaknak fájlövéssel szeretném végleg elvenni a kedvét a modemvásárlástól. Vágvölgyi sensei drótos amerikai és távol-keleti eszmefuttatásait kiegészítendő elsősorban a virtuális terep hazai vonatkozású történeteivel szándékozom elszórakoztatni az olvasót, mert rájöttem, hogy belőlem se lesz már hongkongi akcióhős soha. Ez nem egy olyan ország, ahol érdemes légvárakat építeni, tudományos pályafutásról, virtuális közösségről, a legjobb online újságról meg hasonló közhelyekről pláne nem, az ember örüljön, ha etetni bírja a kölykeit, ha már roppant megfontoltan húszéves fejjel nekiállt legyártani őket. Ez egy olyan ország, ahol az Internet óriásplakátokra nyomtatott www-címek meg kereskedelmi rádiók idióta reklámszövegei formájában jut el a fáradt tömegekhez, akik legfeljebb egy tuti pornókép vagy bombarecept reményében ülnének le a számítógép elé, ha lenne nekik. Internet alatt itt minálunk egyelőre egy belterjes bitbuzerátor bandán kívül állami pénzt és privát profitot, a bulvársajtó uborkaszezonját, virtuális szent szarról deliráló médiaszemélyiségek jelszavai mögött gyarmatosító multikat, voodoo mágiát, eufemisztikusan: piacépítést kell érteni.

Szigorú, de liberális országokban a rosszfiúk maguk választhatják meg a halálnemet; az elektrosokkot rendszeresen túlélő masszív baromarcúaknak fájlövéssel szeretném végleg elvenni a kedvét a modemvásárlástól. Vágvölgyi sensei drótos amerikai és távol-keleti eszmefuttatásait kiegészítendő elsősorban a virtuális terep hazai vonatkozású történeteivel szándékozom elszórakoztatni az olvasót, mert rájöttem, hogy belőlem se lesz már hongkongi akcióhős soha. Ez nem egy olyan ország, ahol érdemes légvárakat építeni, tudományos pályafutásról, virtuális közösségről, a legjobb online újságról meg hasonló közhelyekről pláne nem, az ember örüljön, ha etetni bírja a kölykeit, ha már roppant megfontoltan húszéves fejjel nekiállt legyártani őket. Ez egy olyan ország, ahol az Internet óriásplakátokra nyomtatott www-címek meg kereskedelmi rádiók idióta reklámszövegei formájában jut el a fáradt tömegekhez, akik legfeljebb egy tuti pornókép vagy bombarecept reményében ülnének le a számítógép elé, ha lenne nekik. Internet alatt itt minálunk egyelőre egy belterjes bitbuzerátor bandán kívül állami pénzt és privát profitot, a bulvársajtó uborkaszezonját, virtuális szent szarról deliráló médiaszemélyiségek jelszavai mögött gyarmatosító multikat, voodoo mágiát, eufemisztikusan: piacépítést kell érteni.

Itt van például a domain név bejegyzésének precedensértékű ügye. Kevésbé csökött országokban írnak rá egy incifinci kis programot, amely az incifinci regisztrációs díj befizetése esetén bejegyzi az új neveket, aztán ha az új domain valakinek sérti a védjegyét, a bíróságon eredményesen perelheti. Nálunk 1996 tavaszáig a regisztráció teljhatalmú ura Kiss Gábor, a - rosszindulatúak szerint a kisátkosban a nemzeti jelzővel bővített ínégyzeteffel (NIIF, Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program), az informatikai ügyekben felkent állami vízfejjel való összefonódása okán hálózati ügyekben monopolhelyzetet élvező - SZTAKI illetékese volt. Kiss egy saját maga által megalkotott szabályrendszer szerint adta és törölte a neveket .hu alatt, amely, a maga nemében korrektnek mondható szabályzat kimondta, hogy a viták elkerülése végett a névnek levezethetőnek kell lennie valamilyen pecsétes papírból (cégnév, lapengedély, ilyesmi). Aztán jött a Soros-féle Kulturális és Kommunikációs Központ (C3), és hivatalos bejegyzés hiányában forradalmat csinált. A C3 vasökle, bizonyos Tüdős András és a liberális szabályozás mögötte felsorakozó maroknyi híve hiába anyáztak hetekig Kiss Gáborral a HUDOM levelezőlistán, a c3.hu csak nem jelent meg a magyar routertáblázatokban.

A kínos helyzetnek a hetedhét határra szóló megnyitó előtt pár nappal a Soros Alapítvány és egykoron a SZTAKI vezérkarában is előkelő pozícióban székelő főbácsi vetett véget, hatalmi szóval. Lett is nagy sértődés, Kiss Gábor bedobta a törülközőt, a tucatnyi Internet-szolgáltató meg nagy demokratikusan összegyűlt névügyi testületet gründolni. Azóta is anyáznak, most már egymással, szabályzásilag, pro és kontra, a regisztrációt meg egy sértődött exsztakis végzi uzsonnaidőben, apránként, merthogy munkakörileg nem feladata senkinek. A híres Internet-demokrácia, -autonómia és -önszerveződés nálunk körülbelül úgy működik, hogy az érintett felek már alig várják azt a készülőfélben lévő KHVM-rendeletet, amely véget vethet az állóháborúnak. Addig azonban hónapokig is várakozhat az, aki új domaint létesítene az Interneten, vagy folyamodhat állami protekcióért, mint a KFT együttes, esetleg vásárolhat nevet a Motherland amerikai névbróker cégtől, amely a 100 dolláros adminisztrációs díjat is sóherül megtakarítva ideiglenesen bejegyeztette egy csomó nagy magyar cég nevét a .com alá - nota bene: egyeseket rossz helyesírással -, majd a három hónapos türelmi idő lejárta előtt 24 órás átadással árulta néhány ezer dollárért például a malev.com-ot szinte bárkinek. Hát így.

publikálva
1996/42. (10. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk