Sajó László: Öt és feles

Karácsonyi csodák

A Kvassay-zsiliptől a csőhídig

Egotrip

December huszonegyedike - Karácsonyra készülődtek a Gubacsi lakótelepen és az újonnan épült, most is bővülő Mediterrán lakóparkban. Fenyőfák az erkélyeken, kilógatva az ablakokon, befőttesüvegeknek támasztva a spájzban, ágaik még lekötve. A gyerek ajándéka a legfelső polcon, ott nem éri el, ide be se jár. A gyerek még iskolába jár, a szülők munkába, de a karácsony már beköltözött a piacokról, autók tetejéről, üzletközpontokból, zsúfolt villamosokból, buszokból a spájzba, a konyhába; még három nap, és beköltözik a szobába is.

 

Lent a parton nincs karácsony. A csónakház ilyenkor bezár, a büfé idén már ki se nyitott. Vasárnaponként lehetett jönni, forralt bort inni, dumálni, várni a szezon kezdetét, a tavaszt. Most nincs hova, a büfét ledózerolták. Nem jön Gyula, Böbe és Endre, Kata se, szatyrában Delfin-, Albatrosz-, Galaktika-könyvekkel. Ezeket árulta, meg magát. Nem jön Gilisztás, hemzsegő cipőkrémdobozait nem kínálja a horgászoknak, akik az erzsébeti és a csepeli parton várnak a csodára, a nagy karácsonyi halra, hiába. Néma, üres volt a víz. A parton nincs karácsony.

Először a Gubacsi lakótelepen, a Téglagyár tér egyik házának negyedik emeletén állt meg a háziasszony a konyhában - mintha megmozdult volna a ház. Bement a szobába, kérdezte a férjét, aki nem észlelt semmit. "Pihenj le, fáradt vagy, biztos megszédültél." Aztán a Téglagyártó utca második emeletén lakó, épp vitte le a szemetet, a lépcsőkorlátnak tántorodott. "Orvoshoz kell mennem az ünnepek után." Később a Téglaégető utcában már kimentek a lakók a gangra, "éreztétek ti is?". "Egy kis földmozgás, semmi." "Nana", mondta valaki, "mindig ilyenkor vannak a nagy katasztrófák, megfigyelték? Az a nagy cunami is karácsonykor volt." "Indonéziában. És még nincs karácsony. Ne keltse itt a pánikot." Valaki emlékeztetett rá, a lakótelep és a lakópark az egykori téglagyár helyén épült, vastag agyagrétegre. "Feltöltötték a bányatavakat. Metán is lehet még alattunk." "Ne beszéljen hülyeségeket!" Hallgatták a híreket, nem mondták be, megnyugodtak, lefeküdtek. Gyanús jeleket észleltek a Mediterrán lakóparkban is (kilengtek a kilógatott fenyőfák), de csend volt, világítottak az ablakok, nézték a tévét. Itt se mondtak semmit. Cigaretták parázslottak az erkélyeken, fönt csillagok. Tiszta volt az idő.

Hajnalban, mikor már derengett, mozdult meg a föld, omlottak össze a házak, egy pillanat alatt. A lakótelepen és a lakóparkban minden ház összedőlt - a környék érintetlen maradt, mintha mi sem történt volna. Állt a Gubacsi híd, a csepeli átjáró, egykedvűen folyt a Duna. A lakótelep és a lakópark a földdel vált egyenlővé. Emberek hevertek, ültek, álltak a földön. Minden elpusztult, de nem halt meg senki. Személyi sérülés nem történt. "'k mentettek meg bennünket", gondolták a lakók, mert szólni nem tudtak; nézték az erkélyekre kitett, ablakokon kilógatott, spájzban elrejtett, most a levegőben lebegő fenyőfákat.

"Karácsonyi csoda" - így emlegették a történteket, pedig még csak december huszonegyedike volt.

Amikor leghosszabb az éjszaka.

 

December huszonnegyedike

Gáspár a Kvassay-zsilip, Menyhárt a csőhíd felől érkezett, csónakkal; Boldizsár a Gubacsi hídon ugrott le egy tehervonatról. Idáig vezette őket, most megállt a Duna fölött a csillag, melynek neve "Üröm". Nézték a lakótelep és a lakópark romjait - Úristen, mi volt itt? A HÉV-megálló büféjében találkoztak, bort ittak. Gáspár pirosat, Menyhárt fehéret, Boldizsár zöldszilvánit. "Piros, fehér, zöld, ez a magyar föld! Egészségetekre!" És ittak, ittak, míg meg nem jött Gilisztás.

Gilisztás egy a környék sok hajléktalanja közül. Most itt alszik az átjárónál, a "bungiban", de van kalyibája a lemezdarabolónál, a csepeli erdőben, meg máshol is. Az ötvenegyes busz végállomásán, a kiserdőben, Bulgárföldön gyűjti a gilisztákat a horgászoknak, körme alatt föld, vastag kék dzsekijéből dől a földszag. Mondják, ezek a giliszták a vízben óriásira nőnek, berántják szerencsétlen horgászokat, fölfalják őket, leúsznak a Fekete-tengerig, és minden útjukba kerülőt fölzabálnak; uszadékfát, csónakot, csónakost, kajakost, egész hajókat. A "dunai szörnyek" hossza elérheti a kilenc métert. De hát ez csak legenda, így magyarázzák a rejtélyes eltűnéseket. Gilisztástól elhúzódnak, a szaga miatt, "a halál rokona", suttogják, de azért fizetnek neki. Nem árt jóban lenni a halál rokonával.

"Hol van?", kérdezi Gáspár, mikor Gilisztás megitta a szokásos három deci pirosat. "Kérek még egyet", tolja oda poharát Gilisztás, most Menyhárt fizet. "Hol van?", kérdezi Menyhárt. Gilisztás cigarettát sodor, Fesztivál dohány, rágyújt. Ujjai, mint a giliszták. "Hol van?", kérdezi dühösen Boldizsár. Gilisztás nem szól, végigszívja a spanglit. "Kérek egy szál Szimfóniát." Boldizsár vesz neki egy dobozzal. Gilisztás kér még egy pohárral. "Ez az utolsó", mondja Gáspár, "majd utána iszunk a Dini-Daniban".

Átmennek a Gubacsi hídon Csepelre, a kiserdőbe. Itt-ott foltokban hó; egyszer esett, az is elolvadt. Idén sem fehér a karácsony. "Itt van?", kérdezi Boldizsár. Gilisztás egy fa alá megy, két kézzel elsepri az avart. "Itt van." Gáspár, Menyhárt, Boldizsár nem értik, nézik a földön a "Kellemes karácsonyi ünnepeket!" feliratú reklámszatyrot. Aztán Gáspár fölveszi a földről, belenéz. "Úristen!", és eltartja magától a szatyrot. Menyhárt elveszi tőle, belenéz, visszaretten. Boldizsár nem meri megnézni. Gilisztás kibontja a reklámszatyrot, kicsomagolja. "Fiú. Megvan három kiló. Ma találtam rá." Gáspár, Menyhárt, Boldizsár megtanácskozzák, hogy eltemessék-e, vagy a Dunába dobják. "Maradjon itt, ahol volt", mondja Gilisztás, és tíz körömmel ássa a földet. A többiek nézik, nem segítenek.

Aztán Csepelen ittak a Dini-Daniban, a Gyilkosban, átmentek Erzsébetre, a Gúnárba, és a HÉV-megálló büféjében fejezték be. Gilisztás ma melegben, lépcsőházban, radiátor mellett alszik, nyitva hagyják a kaput jóakaratú emberek. Gáspár a csőhíd, Menyhárt a Kvassay-zsilip felé indul csónakon, Boldizsár felmegy a Gubacsi hídra, várja a vonatát; nézi, hogyan távolodnak a többiek. Megszólalnak a harangok, éjfél.

És akkor nagy fényesség támad a Duna fölött, és feltámad a halottnak hitt Duna-part. Kinyit az erzsébeti strand, a papírgyári uszoda, a Duna csárda, a csónakház, a csónakházban a büfé, mindenütt emberek a parton, a vízen. A Dunából felbukkannak a rejtélyesen eltűntek, a Hepaj nem győzi fölvenni az új születésnaposokat. Integetnek a hajónak a partról, ők visszaintegetnek. A strandon is mindenki integet, csak egy csecsemő rugdalódzik a pokrócon, mellette "Kellemes karácsonyi ünnepeket" feliratú reklámszatyorban pelenka, naptej.

"Megint sokat ittam", gondolta Boldizsár, és felugrott az érkező tehervonatra.

Gáspár és Menyhárt már rég eltűntek a csőhídnál és a Kvassay-zsilipnél, de a Duna még most is hullámzik a nyomukban; Boldizsárt is rég elvitte, de a vonat tovább csattog végeláthatatlan a Gubacsi hídon.

Da-dam, da-dam.

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz. És már miért ne állítana listát, miért is ne akarna bejutni a Fővárosi Közgyűlésbe Magyar Péter pártja és az MKKP? Hisz’ nem csak a szűk pártérdek, hanem demokratikus közéletünk, illetőleg közéletünk demokratikusságának imperatívusza is azt követeli, hogy ha egy párt van, létezik és kitapintható közösségi igény is van rá, az méresse meg magát a nemes versenyben, és a verseny legyen nemes!

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.

„Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”

A Nemzeti Összetartozás Hídja egyelőre nem annyira a nemzet összetartozását, sokkal inkább azokat az emberi és eljárásjogi anomáliákat testesíti meg, amelyekkel ma Magyarországon egyre könnyebb bármilyen, NER-nek kedves beruházást végigvinni.

Dermedt figyelem

Az elbitangolt ellenzéki szavazók jó részét néhány hónap alatt becsatornázta Magyar Péter és a Tisza Párt. De mire jutnak így az elhagyott pártok?