Archív Para

Kovács Imre: Én

publikálva
1996/51. (12. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Jön a tré, lehet akár karácsony is vagy bármi: jön, szorongással, rettegéssel, hányással, hasmenéssel, hiába telefon, hiába személyes beszélgetés, hitelbe senki, nem vagyok jól. Azok, akik tegnap még bő nyállal, ma törölni szeretnének, törölni, és menni tovább, gondolják, akár Spiller, a tarajos, aztán csak telnek az üres órák, és senki nem hív, jön, kérdez vissza. Elvonás, szia, bogárka, voltál már másnapos?, szorozd meg ezerrel, vedd bele, hogy az indifferens nemű házmester megerőszakolt, miközben Pap Ritát énekelt, közben hagymát lehelt, és messze volt a reggel - na olyan. Jön a tré, menetrendszerű infernó, végül is erre vettem jegyet. Mostanában már azok is eltűntek, akik meg akartak menteni, nem írnak levelet, nem küldenek verset, nem fizetik ki a rezsimet, nincsenek itt, amikor kellene, hagynak. Furcsa, hogy még ma is elkap így év vége felé az ünnepi hangulat, valami bizsergés, reményről álmodik a gyomor, várom, mi lesz a fa alatt. Mi lenne: megint sapka, lego, kokain, nadrág vagy arany Rolex. De ilyentájt mégis felmerül a lehetősége annak, hogy családot tervezek később megnevezendő célpontok ellen elkövetendő pokolgépes merényletek helyett, és visszamondom a Kalasnyikovra leadott rendelést, hiszen tök jó év volt ez a mostani, ez a millecentenáriummal, költözésekkel, öngyilkosságokkal és szerelemmel tarkított, kibaszott kilencvenhatos év, tök jó, mert én írok róla, én írok róluk, nem ők, én tettetek gyászt és bűntudatot, én leplezem, hogy igenis örülök neki, hogy túléltem, hogy megint megúsztam, amikor a pöröly lesújt.

A helyzet persze korántsem ilyen rettenetes, lehetnék például barnamártás alig kivehető foltja egy vasutas-egyenruhán, halvány, reinkarnációs semmiség vagy nulla információ a hálón, horpaszra tetovált azonosítási szám, eltévedt lovas. Ehelyett vagyok, ami, hízásra hajlamos, paranoid félvezető, összeomló keringéssel, alig kezelhető szenvedélyekkel és ideiglenesen bérelt köbméterekkel a lét valószínűtlenül hideg felszínén, egy junkie Arthur király udvarában, aki nagy megszorultságában citromfákat vásárol egy pincekocsmában, alkalmi áron.

Ebből gondolom, hogy menthető még a világ, és ez a vörösön, ibolyán túli meredek év legalább nullszaldósra kihozható, ha nem számolom az elejét. Van hely, van idő, van nő, aki mindezek ellenére hajlandó felkelni velem. Boldog karácsonyt mindenkinek.

 

publikálva
1996/51. (12. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Honvédkórház – 2018
Emberi alatti állapotok
Devizahitelesek
Válság után, válság előtt
Interjúk
Zsiday Viktor, Bárdos Deák Ági
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk