Jósolni veszélyes
Mivel rendkívül összetett problémáról van szó, nem könnyű válaszolni arra a kérdésre, hogy a sport mennyit változott az elmúlt öt-hat évtizedben. Ma már nem számít honvédelmi tényezőnek, annál szorosabb kapcsolata - főként a televíziós sportközvetítések elterjedésének köszönhetően - az üzleti szférával. Lényegesen modernebbek az edzésmódszerek, fejlettebb a sportolók táplálkozása, és hatékonyabbak, illetve elterjedtebbek a doppingszerek. Megváltoztak a sportágak "erőviszonyai", ma más sportok népszerűek, mint néhány évtizeddel ezelőtt (például hatvan éve a magyar közönség előtt szinte ismeretlen volt a kosárlabda és a kézilabda, az evezés helyét viszont átvette a kajak-kenu). Az egészségtelen, mozgásszegény életmóddal párhuzamosan elterjedtebbé vált a szabadidősport, a testedzés - a korábbinál szélesebb körben - a kondíció fenntartásának és a sportos szépségideál elérésének eszközévé vált. Mindazonáltal az elmúlt öt-hat évtizedben nem születtek új, népszerűvé váló sportágak, és a "tradicionális" sportok játékszabályai sem változtak lényegesen.
Nehéz feladat ugyan néhány mondatban összefoglalni, mi változott fél évszázad alatt, de még mindig könnyebb, mint megjósolni, hol fog tartani öt-hat évtized múlva a magyar sport. Erre tett kísérletet 1942-ben a Nemzeti Sport: a lap arra kérte olvasóit, írják le, hogyan képzelik el a magyar sport állapotát ötven év múlva. A pályázatra közel kétszáz munka érkezett, az újság a három legjobbnak ítélt írást jelentette meg és több mint harminc dolgozatból közölt szemelvényeket.
Természetesen a pályázók elkötelezettek voltak a sport iránt, ezért úgy gondolták, hogy az 1990-es években az ország sportnagyhatalom lesz - például olimpiát rendez, ahol a magyar sportolók szerzik a legtöbb aranyérmet. Másrészt úgy vélték, hogy az ezredforduló Magyarországán széles körben elterjed a tömegsport, a lakosság egészségügyi helyzete pedig kifogástalan lesz. Végül a pályázók jó része úgy gondolta, hogy az 1990-es években egyenrangú lesz a testi és a szellemi nevelés. Néhány példa: "A testnevelés mindenkire kötelező lesz. Iskoláinkban egymást váltják a szellemi és sportórák. A hivatalokban csupa atléták ülnek. Nincsenek többé pókhasú emberek." "Nem lesz iszákos munkás, de lesznek sportszerű, egészséges, jó kedélyű emberek, szerető szívű családapák, kemény, igazi magyarok." "Minden ember sportol. A kocsmák kiürülnek s eltűnik a szeszes ital." "Az Országos Sportszervezetnek mintegy tízmillió tényleges sportoló tagja van és ebből hárommillió az, aki versenyszerűen sportol."
E különös víziók után talán meglepő, de a szárnyaló fantáziájú olvasók nem tudtak elrugaszkodni saját koruk politikai realitásaitól. Ennek legnyilvánvalóbb jele, hogy a dolgozatokban felbukkanó külföldiek - németek, olaszok, finnek - kivétel nélkül "baráti országok" képviselői. Szintén erre utal, hogy a korszak sportpolitikai célkitűzéseit látták megvalósulni a távoli jövőben: ideáljuk az államilag dotált, centralizált sportélet, ahol a testedzés legfőbb célja a honvédelmi nevelés megalapozása. Az első helyezett Zentai Ferenc dolgozata szerint 1992-ben a gyerekeket Ifjúsági Táborokba gyűjtik össze, ahonnan a tehetségesebbeket 16 évesen Szellem-Testedző Táborokba irányítják, míg a sportszervezetek ellátásáról az Állami Sportfelszerelési Gyár és a Sportélelmező Szervezet gondoskodik. A történelem fintora, hogy a pályázók ideái inkább látszottak megvalósulni 1952-ben, mint 1992-ben. A nyertes dolgozatban olvashatjuk, hogy a versenyzőket 20 évesen sportzászlóaljakba sorozzák. Valóban megalakult az élsportolókat tömörítő sportszázad - 1950 tavaszán. Egy másik pályázó szerint "a polgári egyesületek helyébe az egyes iparágak, mezőgazdasági szövetkezetek és más nagyobb testületek sportközösségei fognak kerülni". Az ötvenes évek elején ez is megvalósult, amikor a sportegyesületeket bázisszervek felügyeletére bízták.
Néhány fantasztikusnak tetsző jóslat végül valóra vált. Két pályázó is megemlítette, hogy a televíziónak nagy szerepe lesz az 1990-es évek sportjában. A nézők "az összes mérkőzéseket televíziós rádiójukon otthon nézhetik és hallgathatják meg, csak a megfelelő hullámhosszra kell sportgépüket beállítaniok". Egy másik pályázó szerint "A vasárnapi versenyeket csak az tekintheti meg a stadionban, aki igazolja, hogy szombaton valamelyik sportág versenyén elindult. (É) De a többiek sem vesztenek sokat, mert otthon, távolbalátó készülékük segítségével végigélvezhetik a versenyt. Egy gombnyomás, és máris más pályát, más versenyt láthat." Az egyik pályázó megjövendölte a táplálékkiegészítők térhódítását. Dolgozatában egy magyar sportembernek finn barátjához írt leveléből idéz, melyben a magyarok vereségét várja a magyar-német atlétikai viadalon, mivel az ellenfél sportolói "csak tablettákban vették magukhoz a pontosan kiszámított kalória- és vitaminszükségletet". Volt olyan pályázó, aki a dopping veszélyét is megjósolta: "Komolyan fenyegeti 50 év múlva a sportversenyek, viadalok és tornák sportszerű tisztaságát az, hogy öt évtized múlva a ma még gyermekcipőben járó fiatalítási és képességfokozási szérumokkal való ellátást a versenyzőkön is alkalmazni fogják. Bár ez szigorúan tilos lesz, rafinált edzők nem fognak tőle visszariadni."
A pályázók többsége túlbecsülte a sport és a technika fejlődésének lehetőségeit. Elképzelésük szerint az 1990-es években a repülőgép mindennapos közlekedési eszköz lesz. Az edzések előtti bemelegítés szükségtelenné válik, mert "a villannyal fűtött ruhák melegen tartják az izmokat." A futballmérkőzéseken a partjelzők a pálya szélén közlekedő autókról követik az eseményeket. És persze mindenütt hatalmas sportkomplexumok épülnek: futballválogatottunk 200 000 néző előtt győzi le az olaszokat, a "17 emeletes Sportpalotában" pedig mindenféle sporteseményt meg lehet rendezni. Közben új sportágak születnek (például a vízilabdát felváltja a csónaklabda), vagy módosulnak szabályaik. "Kerékpárversenyek a portalan levegőben bonyolódnak le, lábhajtású vitorlázó gépeken. A tenisz szabályai megváltoznak. Felváltva jobb és bal kézzel kell ütni a labdát, hogy a bal kar elkorcsosulását megakadályozzák. (É) Ökölvívásban nem verik ki többé egymás fogát, nem repesztik a szemhéjat. A levegővel töltött kesztyűkben elhelyezett elektromos mérő rövidhullám segítségével jelzőtáblán mutatja a találatokat és az ütések erejét. A fejelő versenyző automatikusan hátulról kemény mélyütést kap."
A laikus sportbarátok jóslatainak többsége nem vált be. Viszont a dolgozatok értékelésekor a Nemzeti Sport újságíróját is elragadta fantáziája. Szerinte 1992-re "a szociális fejlődés és az abból fakadó általános jólét következtében mindenkinek lesz annyi szabad ideje, hogy részesülhessen a sport áldásaiban, és a falu és az iskola behozza azt a hátrányt, amelyben most van. Egyszóval: a mai Magyarországból a korszerű szociális jóléttel enyhített, megfelelő szellemi színvonalon álló Spárta alakulhat ki." E sorokat egy sporthoz értő újságíró vetette papírra. Ha ma olvasná cikkét, bizonyára ő is belátná: jósolni veszélyes.
