Seres László: Dekóder

publikálva
1997/37. (09. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A mártíromságnak új neve van: Simsa Péter. Az egészségbiztosítási önkormányzat exalelnöke, volt interjúalanyunk és cikktárgyunk, aki ellen a Népjóléti Minisztérium feljelentést tett, amiért különösen nagy értéket kezelt hűtlenül, és akinek a becsületére legyen írva, hogy legalább visszaadta mandátumát, ma már meghurcolt mártírnak látja magát, "az ország számára a csúnya-rossz tb-s bácsi lettem", mondja ez az ember a Népszabadságnak, mivel "aránytévesztésnek és alapvető torzításnak" tartja néhány pár száz milliós kis szir-szar ügy felfújását. Ez az aránytévesztett ember az interjúban egy árva szót nem szól Wesselényi utcai ingatlanról, CM klinikáról, alapítványnak szétosztott kilencmillióról, ilyenekről, nem. Ez az ember politikai tényezőként, a Semmi Se Ciki Mozgalom szerves részeként (klubtagok: Nyers Rezső, Lusztig Péter, Nikolits István, Baja Ferenc; elnök: Horn Gyula) a politikai filozófia területére is keveredik a talán nem véletlenül legnagyobb napilapban, esélyt kapva arra, hogy kifejthesse Montesquieu egyedülállóan alapos revízióját a hatalommegosztás tárgyában.

A mártíromságnak új neve van: Simsa Péter. Az egészségbiztosítási önkormányzat exalelnöke, volt interjúalanyunk és cikktárgyunk, aki ellen a Népjóléti Minisztérium feljelentést tett, amiért különösen nagy értéket kezelt hűtlenül, és akinek a becsületére legyen írva, hogy legalább visszaadta mandátumát, ma már meghurcolt mártírnak látja magát, "az ország számára a csúnya-rossz tb-s bácsi lettem", mondja ez az ember a Népszabadságnak, mivel "aránytévesztésnek és alapvető torzításnak" tartja néhány pár száz milliós kis szir-szar ügy felfújását. Ez az aránytévesztett ember az interjúban egy árva szót nem szól Wesselényi utcai ingatlanról, CM klinikáról, alapítványnak szétosztott kilencmillióról, ilyenekről, nem. Ez az ember politikai tényezőként, a Semmi Se Ciki Mozgalom szerves részeként (klubtagok: Nyers Rezső, Lusztig Péter, Nikolits István, Baja Ferenc; elnök: Horn Gyula) a politikai filozófia területére is keveredik a talán nem véletlenül legnagyobb napilapban, esélyt kapva arra, hogy kifejthesse Montesquieu egyedülállóan alapos revízióját a hatalommegosztás tárgyában.

"A társadalombiztosítás is külön hatalmi ág." Nem, nincs pont, a politikatörténetet csináló mondat folytatódik, ezért még egyszer: "A társadalombiztosítás is külön hatalmi ág, ennek működtetéséhez azonban a szabályozás nem teremtette meg az intézményi feltételeket." Hát így. Mert ha megteremtette volna, mint tette a helyi önkormányzatok esetében, ma, ugye, nem itt tartanánk, lenne áttekinthető gazdálkodás, hű kezelés, búza, lágy kenyér. Azt, hogy a tb (feladat: nem kevés járulékunk szakszerű felhasználása) önálló hatalmi ág legyen, ez az ember jellemző módon "önkormányzatiságnak" nevezi, amelynek ő az "utolsó bástyája".

Na most lehet, hogy én is önálló hatalmi ág, utolsó bástya elvtárs szeretnék lenni, ha évente több száz milliárd forintot osztogatnék közpénzből: korporatív államnak érezném magam az államban, és ha korporatív-államosítva lenne az agyam, szeretném, ha elismerően néznének rám az emberek, a portás tekintete a befolyásos és kicsit rejtélyes embereknek járó hangyányi alázatot is tartalmazná, amikor kiszállok a sötétkék metallic Mercimből, tényezőként tartanának számon, nyaliznának nekem, lobbizó tízperceket kérnének tőlem, időnként azt mondanám, hogy "szakmapolitikailag", és a titkárnőm tudná, hogy két cukorral szeretem az újságírókat.

Persze ha önálló hatalmi ág lennék, megpróbálnék szabadulni attól, hogy a PM vagy a népjóléti tárca csak úgy ellenőrizhessen, ezt ugyanis aránytévesztésnek és alapvető torzításnak tartanám. Utolsó bástyaként megtalálnám azt az intézményt, amely legendásan, megbízhatóan őrzi az önkormányzatiság függetlenségét, autonómiáját. "Egészségesebb megoldás lenne a törvényességi feladatot független szervezetre, például az ügyészségre bízni, de legalább a Miniszterelnöki Hivatalra." Szó szerint ezt mondta ez az ember. Hogy a Horn-hivatal ellenőrizze a tb-önkormányzatokat. Egy autonóm mártír utolsó kívánsága.

Tb-ügyben hallottunk már szocialista, liberális és konzervatív véleményt, most a változatosság kedvéért íme egy kilátástalan anarcho-liberális, de tényleg csak azért, mert a nemi szervem kivan a pénzünket szétkorrumpáló intézményekkel, és mert a tb-ben is rendszer-, nem pedig modellváltás kell: radikálisan csökkenjenek a tb-járulékok, múljon ki a társadalombiztosítás mint állami szervezőelv, és ezzel párhuzamosan térjünk át az önkéntes, egyéni magánbiztosításokra, individuálisan kiszámított kockázatokkal. Legyen egy alap a legszegényebbek ellátására, de amúgy sztornó, az állam és a belső kváziállam húzzon el a vérbe. Mindenki önmagáért felel elsősorban. Elég volt.

publikálva
1997/37. (09. 11.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk