Tischler János: Tiszta forrás (Káderszkander, avagy az apparátus a farkába harap)

publikálva
1998/30. (07. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Gáspár Sándor et. (1917), a tárgyalt időszakban a Magyar Szállítómunkások Szakszervezete főtitkára, 1950-ben Varsóba látogatott. Nevezett később többre is vitte, 1962-től 1988-ig a MSZMP PB tagja, egyidejűleg a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára, majd elnöke (1965-1988), illetve a szovjet irányítás alatt működő Szakszervezeti Világszövetség elnöke (1978-1988), egyszóval a Kádár-rezsim egyik oszlopa. Említett varsói látogatása mégsem volt rózsaszirmokkal övezett diadalmenet (talán még nem ismerték fel a benne szunnyadó tehetséget, esetleg abszolút megbízhatóságát, amivel később oly sokra vitte). Az esetről két jelentést adok közre. Az elsőt Varjas Miklós, az MTI varsói tudósítója írta Szántó Bélának, hazánk, pártunk és kormányunk rendkívüli varsói követének s egyben meghatalmazott miniszterének, a másodikat ez utóbbi a budapesti Külügyminisztérium illetékes főosztályára, amit továbbítottak a MDP PB-hez is.

Gáspár Sándor et. (1917), a tárgyalt időszakban a Magyar Szállítómunkások Szakszervezete főtitkára, 1950-ben Varsóba látogatott. Nevezett később többre is vitte, 1962-től 1988-ig a MSZMP PB tagja, egyidejűleg a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára, majd elnöke (1965-1988), illetve a szovjet irányítás alatt működő Szakszervezeti Világszövetség elnöke (1978-1988), egyszóval a Kádár-rezsim egyik oszlopa. Említett varsói látogatása mégsem volt rózsaszirmokkal övezett diadalmenet (talán még nem ismerték fel a benne szunnyadó tehetséget, esetleg abszolút megbízhatóságát, amivel később oly sokra vitte). Az esetről két jelentést adok közre. Az elsőt Varjas Miklós, az MTI varsói tudósítója írta Szántó Bélának, hazánk, pártunk és kormányunk rendkívüli varsói követének s egyben meghatalmazott miniszterének, a másodikat ez utóbbi a budapesti Külügyminisztérium illetékes főosztályára, amit továbbítottak a MDP PB-hez is.

Szántó elvtárs, rk. követ részére

Feljegyzés

1950. október 2-án

A közelmúlt napokban a Szállítómunkások Nemzetközi Szövetségének kongresszusára Varsóba érkezett a Magyar Szállítómunkások főtitkára, Gáspár Sándor elvtárs, akivel kapcsolatban az alábbi jelentést adom.

Gáspár elvtárssal való első találkozásomkor, tehát a bemutatkozásomnál észrevettem velem szembeni barátságtalan és tartózkodó viselkedését, amit természetesen nem tudtam magamnak megmagyarázni. A másnapi találkozásnál azután megemlítette Gáspár elvtárs, hogy panasza van rám, mert vele szemben nem megfelelő módon viselkedtem. Mikor erre bővebb magyarázatot kértem tőle, kijelentette, hogy bár ő nem kívánja, hogy neki udvaroljak, dehát mégsem járja, hogy senki nem törődik vele, Pestről a követséget is értesítették megérkezéséről, de még nem látott senkit. Ezen szokatlan megnyilvánulására megkérdeztem tőle, mióta párttag. Arra gondolva, hogy még a polgári csökevényeket nem sikerült leküzdenie. A válasz lakonikus volt, biztosan régebben, mint te. És rögtön megmutatta Pártkönyvét, megjegyezve, láthatod a tagdíjfizetésből, hogy nem csak a kötelező tagdíjat fizetem.

Véleményem szerint Gáspár elvtárs, aki mellesleg tudomásomra hozta, hogy országgyűlési képviselő is, az MTI-tudósító legfőbb feladatát abban látja, hogy a küldöttségeket kalauzolja, és szórakoztatásukról gondoskodjon. Mondanom sem kell, hogy az elvtársi kapcsolatokat az ittjáró küldöttségekkel én mindég fenntartom, de természetesen nem a munkám rovására, és különösképpen nem tanultam meg a kölcsönös, kötelező tiszteleten kívül az udvarlást, mert erre sem az illegalitásban, sem most semmi szükségünk nincs.

Szükséges ezen kívül Szántó elvtárs tudomására hozni, hogy Gáspár elvtárs a kongresszusra teljesen készületlenül jött ki. Bár nekem elmondta, hogy kijövetele az utolsó pillanatig bizonytalan volt, mégis módja lett volna, tekintve, hogy az utolsó felszólaló volt, és így három teljes nap állt rendelkezésére, egy valamirevaló beszédet összeállítani, és nem két percben megtartani összefoglalóját. Amikor a Szovjetunió és a népi demokráciák, de még a nyugati küldöttek referátuma is érdekes, tartalmas és kielégítő volt, elvárható lett volna, hogy a világ minden részéből összesereglett küldöttek a magyar népi demokrácia szállítómunkásainak mai helyzetéről valamit megtudjon. Gáspár elvtárs felszólalása előtt 5 perccel kezdte összetákolni beszédét, és az bizony semmi lényegesebbet nem tartalmazott.

Varjas Miklós

(kézaláírás)

Szigorúan Bizalmas!

Varsó, 1950. október 3.

Tárgy: Gáspár Sándor, a Magyar Szállítómunkások Szakszervezete főtitkára - varsói tartózkodása.

100/szig. biz. - 1950

Mellékelve felterjesztem Varjas Miklós MTI-tudósító hozzám intézett feljegyzését Gáspár Sándor itt-tartózkodásával kapcsolatban. Ehhez a jelentéshez megjegyzem, hogy a követség tényleg kapott a Külügyminisztériumtól értesítést Gáspár Márton (sic!) érkezéséről és arról, hogy a követség legyen segítségére. Mindenkor, amikor valaki érkezéséről értesítés érkezik, a követség a legmesszebbmenő támogatást nyújtja. Mindennek az előfeltétele, hogy az érkező a követségen jelentkezzen. Gáspár itt-tartózkodásáról a lengyel sajtóból értesültünk, csupán itt-tartózkodása 3. napján jött el a követségre, aztán, hogy a konferencián már fölszólalt. Közben Varjas ugyan nem kimerítően, hanem csak futólag nekem referált a Gáspárral történt konfliktusáról. Különösen nem mutat nagy komolyságra a párttagsági könyvek és sztázs fitogtatása.

Varjasnak igaza van, hogy nem az MTI-tudósító feladata a delegáltak ügyes-bajos dolgaival törődni. De nem is a követségé. A delegáltak elhelyezéséről és ügyes-bajos dolgaikkal mindig a vendéglátó lengyel szervezet gondoskodik. A követség sem kísérőt, sem fordítót, sem gépírónőt, sem közlekedési eszközt stb. nem tud adni. A követség feladata, hogy szükség esetén tanácsokat, útbaigazításokat adjon, bankátutalásoknál közreműködjön stb. Gáspár a követségtől semmit nem kért, nem volt itt, és így a követség nem is tudta, hogy neki konkrét formában mire van szüksége. Gáspár elvtársat úgy látszik elvakítja - amire Varsóban hivatkozott is -, hogy ő országgyűlési képviselő. Ebből kiindulva kifogásolta a követségi beosztottak előtt, hogy a követségi bejárat előtt miért nincsen portás? Ebből aztán azt a következtetést vonta le, hogy a követségen nincsen éberség. Engem személyesen megkérdezett, hogy a követségi kapuról miért nincsen eltávolítva a régi címer. A kapun persze csak a régi címer külső kerete van meg, de a címert ábrázoló belső rész el van távolítva. A címerkeretnek is az eltávolítása az utcai vaskerítés átalakítását követelné meg, ami nagy költséget okozna. Ha kívánják, beküldöm a kapu fényképmásolatát, hogy lássák, mennyire értelmetlen dolog Gáspár elvtárs okoskodása.

Egy dologban Gáspár elvtársnak van igaza! Varjas a konferenciára elvitte lengyel fordítónőjét is. Amikor néhány hónappal ezelőtt megtudtam, hogy Varjas Barbara Czerwinskát alkalmazta fordítónőnek, én őt figyelmeztettem, hogy illetékes hely információi szerint Czerwinskát fordítási munkák elvégzésére igen, de bizalmas természetű munkákra nem használhatja föl. Czerwinska a követség számára is fordít, de csak otthon, a lakásán. A követség munkahelyiségeibe nem szabad belépnie. Ezt én illetékes szervekkel áttárgyaltam. Más megoldás nincs, mert minden fordító ilyen. Ezek mind 1939-től 1945-ig éltek Magyarországon, és politikailag nem megbízhatók. Én mindezt Varjassal is közöltem, aki elkövette azt a hibát, hogy Czerwinskát elvitte magával a szállítómunkások nemzetközi konferenciájára és amikor ott Sztálint fölállva ünnepelték, Czerwinska ülve maradt. Gáspár ezért nagyon helyesen felelősségre vonta Varjast, aki kétségbeesve szaladt hozzám és megkérdezte, hogy elbocsássa-e ezért Czerwinskát. A hiba természetesen nem itt van, azt Czerwinska elbocsátásával nem lehet jóvátenni, mert ha kapna is egy új fordítót, az sem lesz jobb. A hiba ott van, hogy ő elvitte azt a nőt a konferenciára dacára annak, hogy felhasználhatóságának a mértékére nézve én őt idejében figyelmeztettem. Nincsen semmi garancia, hogy egy másik fordító felhasználásánál nem fog-e -ha nem is ugyanezt -, de egy másik hasonlóan súlyos hibát elkövetni. A garancia csak ott van, ha valaki érti a módját, hogy nem éppen megbízható személyeket is fel tudjon hasznosan használni!

Itt említem meg, hogy Gáspár teljesen felkészületlenül érkezett ide, erre a nagy jelentőségű nemzetközi konferenciára. Semmi magyar anyagot nem hozott magával, és így a magyar mozgalom állásáról nem tudott képet adni a nemzetközi szakmai nyilvánosság számára. Ilyen képviseletnél sokkal többet ér, ha nem küldenek senkit. A lengyel távirati iroda minden küldött beszédét bőven ismertette, Gáspárról csak annyit, hogy felszólalt.

(kézaláírás is)

Szántó Béla

rk. követ és megh. miniszter

Az esetnek, a feljelentések, ellen-feljelentések, bosszú-feljelentések és preventív feljelentések e láncolatának egyébként semmi következménye nem lett. Sem Gáspár et. vonatkozásában, akinek felszólalása valóban "nem ütötte meg a kívánt mértéket", s ezért beszéde "rendkívül kínos volt a népi demokráciák" + a szovjetek számára, sem pedig Barbara nénire nézve (aki szerencsére a mai napig is jó egészségnek örvend, a legfinomabban főz Varsóban, és nagyon szereti a magyarokat).

publikálva
1998/30. (07. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk