A Kossuth téri fák

  • Kálmán C. György
  • 2012. március 2.

Első változat

Ez az igazi baj. Hogy körbekerítik a területet, egy nap alatt letarolják, és senkinek fogalma sincs, hogy mi van, mi lesz. Nincsenek kétségeim, hogy vannak, akik tudják – de nekik bőven van idejük hallgatni.

Most akkor – hideg víz, szélesre tárt ablak, mély lélegzet – nyugodjunk meg, és legyünk nagyon, de nagyon (erőnkön felül) méltányosak. Értsük meg a másik felet is (még ha titokban úgy gondolunk is rájuk, hogy ezek), gondoljuk át higgadtan az eseményeket, amelyeknek – ráadásul – még nincs is végük, minden jóra fordulhat.

Mert végül is mi történt? Körbekerítették a Kossuth tér egy részét, és igen gyorsan kivágtak minden fát meg bokrot a Károlyi-szobor közeléből. Ráadásul (állítólag) engedély nélkül. Most borzalmasan néz ki.

Hát, nagyon csúnya, az biztos. De ha egyszer mélygarázst akarnak építeni, az bizony tereprendezéssel jár. Amúgy se csináljunk már tragédiát abból, hogy néhány fát kivágnak – még az is lehet, hogy mindenféle mélygarázs nélkül is kellene (mérgezőek, harapósak, elbitangolnak, mit tudom én). Lehet, hogy majd visszatelepítenek a helyükbe sok szép, dús lombú, sudár fát.

És az is lehet, hogy Károlyi Mihály szobra megússza – ahogyan könnyen előfordulhat, hogy József Attila is. Vagy ha Károlyi nem, akkor József Attila igen. És nem lesz Tisza, és ki tudja, mi lesz.

Szóval – ez az igazi baj. Hogy körbekerítik a területet, egy nap alatt letarolják, és senkinek fogalma sincs, hogy mi van, mi lesz. Nincsenek kétségeim, hogy vannak, akik tudják – de nekik bőven van idejük hallgatni, kivárni, hogy ki mit szól, és minden aggodalmat fölényesen félresöpörni. L. Simon László (nyilván ő, mi nem tartozik hozzá?) ismét kifejtheti majd, hogy neki semmihez semmi köze, és hogy mi mindenért nem felelős; mindenféle államtitkárok fognak majd nyugtatni és cáfolni, nemzetbiztonsági szempontokat elmélyített hangon latba vetni – s hogy mi lesz, lesz-e fű, fa, virág, szobor, azt a végén úgyis meglátja majd a vezetőinknek hálás fővárosi nép.

Addig pedig lehet játszadozni – erről vagy arról „még nem született döntés”, megint másról a városrendezési hatóságok és/vagy a titkosszolgálat határoz majd, mindenféle figyelembe lesz véve, az ökológiától a hazafias szemléletig és a célszerű téralakításig. Mondják, vannak olyan országok, ahol a főváros legreprezentatívabb terét nem így, puccsszerűen és a legdurvább pusztítással indítva, viharos gyorsasággal alakítanák át. De ez a hazánk.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.