Orbán Viktor azt mondta: valóban volt a tavalyi év végén Magyarországgal szemben egy olyan támadás, amelytől bizonyos erők azt remélhették, hogy „politikai változást kényszerít ki Magyarországon, beleértve ennek személyi konzekvenciáit is”. Ha nincs a békemenet, ha nem állt volna sorompóba néhány százezer magyar, hogy világossá tegye, ragaszkodik ahhoz, hogy demokratikusan dőljenek el az ország dolgai, „akkor lehet, hogy valóban nem éltük volna túl ezt az időszakot. (...) Ha a hagyományos diplomáciai szkander erőszabályai érvényesültek volna, és a közönség nem szállt volna be a mérkőzésbe az egyik fél oldalán, akkor könnyen lehet, hogy ezt az interjút tényleg egy másik miniszterelnöknek kellett volna adnia” – fejtette ki.
A kormányfő az interjúban nem összeesküvésnek, hanem koordinált akciónak nevezi az említett támadásokat, amelyeket szerinte a kormány által okozott érdeksérelmek szültek. „Hogy ez be fog következni, abban biztos voltam. (...) Nagyon sok érdek sérült ugyanis. (...) Leállítottuk a garantált piacokra rátelepedett külföldi vállalatok pénzszivattyúit, és emiatt e cégek tulajdonosainak, továbbá az európai bürokratáknak, spekulánsoknak és sok mindenkinek az érdeke sérült” – nyilatkozta.
A miniszterelnök szerint a kormányzatnak és az ő manőverezési teljesítményének is szerepe volt abban, hogy a támadások ennek ellenére nem egy hónap, hanem csak másfél év után „álltak össze koordinált akciókká”. Ugyanakkor biztató fejleménynek ítélte, hogy az Európai Néppárt küzdött Magyarországért, „kiállt mellettünk, megvédett bennünket”, bár európai parlamenti többség hiányában nem tudta megakadályozni az akciókat. Az interjút készítő Bayer Zsolt újságíró felvetésére – amely szerint Róna Péter közgazdász egy interjúban azt mondta, „december végén, január elején Merkelék eldöntötték, hogy Orbánt le fogják váltani” – úgy válaszolt: „a német kormányokat kihagynám ebből”, Németország ugyanis nem azonos a német újságokkal, újságírókkal.
Január, ugyanabban az évben, amely február után következik.
Nem, nem, nem!!! Nem értem! Micsoda világ ez a Spanyolország! Az udvari szokások olyan különösek! Nem értem! Semmit se értek! Ma kopaszra borotválták a fejemet, pedig torkomszakadtából kiabáltam! Én nem akarok szerzetes lenni! Én nem akarok szerzetes lenni! De aztán! Mi történt velem aztán, amikor hideg vizet kezdtek zúdítani a fejemre! Soha életemben ilyen pokoli szenvedésben nem volt részem! Úgy kellett lefogni! Majdnem megvadultam! Miért?! Mi értelme ennek a szokásnak? Ez embertelen, értelmetlen szokás! Én nem akarok tovább...
Én nyilvánvalóan az Inkvizíció karmaiba kerültem. Hát persze, minden emellett szól. És az, akiről azt hittem, hogy a birodalmi kancellár, az a főinkvizítor személyesen. De akkor is... hogy lehet a király alárendelve az Inkvizíciónak?
Franciaország! Úgy van. Franciaországtól mindent el lehet várni. És különösen attól a felkantározott szamártól, attól a Polignactól. Az üldöz engem!
Odahaza galád módon elnyomja a sajtószabadságot, most pedig megesküdött, hogy engem tesz tönkre.
Csakhogy én átlátok ám rajtad, barátocskám, mert téged meg Anglia rángat dróton. Anglia nagy politikus. Anglia mindenhová beszivárog!
Mindenki tudja: Anglia szippantja a tubákot, de Franciaország tüsszent tőle!
