A kormány propagandaplakátjaiból rakták ki Orbán Viktor eddigi legkreatívabb portréját – Fotó

  • narancs.hu
  • 2017. június 24.

Fekete Lyuk

Így fest a miniszterelnök, ha a fideszes agymenésekből állítják össze a fizimiskáját.

A teljes bohózattá fajuló plakáttörvény körüli cécó pénteki lezárásakor a korrupciókutatással is foglalkozó K-Monitor közölt egy összeállítást arról, hogy eddig nagyjából mennyit költhetett a magyar kormány különböző propagandaakciókra. Összesítésükben a Miniszterelnökség és a Miniszterelnöki Kabinetiroda lakossági tájékoztató kampányai szerepelnek, illetve a nemzeti konzultációk a 2012-es gazdasági konzultációtól kezdődően. Ezek alapján

18 kampányra az adófizetők pénzéből eddig 34,8 milliárd forintot herdált el a magyar kormány.

Nem lenne nehéz jobb helyet találni ennek a gigantikus összegnek, amelynek egy jelentős része a Fideszhez közeli vállalkozók kommunikációs cégeinél landoltak, és jutott ebből a kormánypárti médiumokhoz is jócskán.

A K-Monitor a legkülönfélébb propagandaplakátokból összeállította Orbán Viktor eddigi egyik legkreatívabb portréját. "A kék hirdetések 5 éve és legalább 35 milliárd forint elpazarolt közpénz története egy ábrán" – írják.

false

 

Fotó: K-Monitor

Az apró elemek között ott van Soros György arcképe is.

false

 

Fotó: K-Monitor

Kijátszották a törvényt – Új eljárásban, egyszerű többséggel átment a Fidesz plakáttörvénye

Kreatív jogalkotás sokadszorra. Egyszerű többséggel, új eljárásban, 123 kormánypárti igen szavazattal, 68 ellenzéki képviselő ellenszavazata mellett fogadta el az Országgyűlés a plakáttörvényt. A Fidesz péntek reggel elintézte, hogy a politikai reklámok kihelyezésének szigorítását célzó törvényjavaslatot kétharmad nélkül is átvihessék a parlamenten. Ehhez a törvényalkotási bizottság egy ezt lehetővé tevő változást fogadott el sebtiben, a javaslat parlamenti vitáját megelőzően.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.