Mely a következőképpen hangzott:
"A pedagógushiány nem országos, hanem helyi léptékű jelenség, amelyeket az egyes tanintézmények helyettesítéssel kezelnek."
| ||
A megnyugtató, ámbár a konkrétumokat némileg nélkülöző válasz mellett a cikkből kiderül, hogy már megint a balliberális média kongatja a vészharangot, miközben szorgos népünk és még szorgosabb kormányunk győzni fog, sőt, már győzött is, ellenben a galád szocik rendkívül elvetemültek voltak, amikor a minap még kormányon voltak.
Egy borongós nyári napon az M7-es autópálya megadugói helyett Szabadbattyánnál inkább kiálltunk a forgalomból, és beugrottunk Gorsium egykori római városába, Magyarország legnagyobb régészeti parkjába Tácnál. Aztán mivel a záróra parancsolt ki a kőtárból, visszamentünk még, egyelőre kétszer.
A sokszor elviselhetetlen magyar nyár fő üzenete egyértelmű: menjünk a Balti-tengerhez nyaralni! Gdańsk és környéke jó belépő még akkor is, ha nagyon gyorsan kiderül pár szomorú tény rajta keresztül arról, mennyire fejlett Magyarország.
Nyolcvanegy esztendővel ezelőtt, 1944. augusztus 1-jén délután 5 órakor robbant ki a varsói felkelés. Tavaly megjelent, most mindenki számára elérhetővé tett riportunkkal emlékezünk a legyel történelem egyik legfontosabb eseményére.
Az ukrán elnök a „szuverenitásvédelem” jelszavával tisztogatott volna azok között, akik rossz helyen szaglásztak. De hiába megengedő a korrupcióval szemben Trump, ha az EU sűrű fejcsóválással fogadta a törvényt, amit azóta visszavontak. A kárt így is nehéz felbecsülni.
Noha sikerült megfelezni az EU-t fenyegető amerikai vám mértékét, a 15 százalékos általános teher meglehetősen súlyos csapást mérhet az európai gazdaságokra, így a magyarra is. A magyar kormány szerint Orbán Viktor persze jobb megállapodást kötött volna, de a megegyezés az orosz gázimportra is hatással lehet.
A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák.
Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak.
A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.
Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.
