Most már Mészáros Lőrinc lapja sem titkolja: becsődölt Orbán Viktor nagy álma

  • narancs.hu
  • 2017. október 15.

Fekete Lyuk

Hiába kozmetikázzák az adatokat.

Szombat késő este jelent meg Sinkovics Gábor véleménye a Nemzeti Sport online oldalán, a cikkben elég súlyos megállapítások sorakoznak arról, hogy a magyar futball gyakorlatilag sehol sem tart, és ez a tévúton járó akadémiai rendszernek is köszönhető. Persze, ebben nincs semmi újdonság, de az nso.hu mégiscsak ahhoz a Mediaworks-höz tartozik, amelynek a tulajdonosa Mészáros Lőrinchez köthető.

false

 

Fotó: MTI

Az írás fontosabb megállapításai közül szembetűnő, hogy már Orbán Viktor kedvenc sportlapja is megjegyzi: a magyar átlagembert irritálja, hogy „talicskával hordják a pénzt a klubokhoz, szponzorok maguktól – vagy udvarias felkérésre – támogatják a csapatokat, és egy ügyes klubvezető a taopénzek 'átcsoportosításából' és a központi támogatásokból szinte nulla forint berakásával is ellavírozgat. Közben épülnek a stadionok, profinak mondott futballistáink közül nem kevés milliós nagyságrendű fizetést visz haza havonta. Ennél többet sem az állam, sem a jóisten nem tehet a magyar futballért. Eredmény még sincs.”

Szóba kerül az érdektelenség is, illetve a kozmetikázott adatok, hiszen „ülnek néhány százan unott képpel a lelátón, a hivatalos nézőszám pedig ezerhatszáztizenhárom”. Az Orbán Viktor által alapított felcsúti akadémián is felkaphatják a fejüket arra az egyébként teljesen igazolható megállapításra, miszerint „a sok-sok pénzből fenntartott akadémiák tucatárut vagy selejtet termelnek”.

Azt már mi tesszük hozzá: ha csak Felcsútot nézzük, jó, ha egy-egy saját nevelésű focista szerepet kap a mérkőzések során a nyáron összevásárolt „sztárok” mellett. Ennek ellenére az akadémiákról Orbán Viktor még júniusban a köztévének azt nyilatkozta, hogy „a legnagyobb érték a magyar labdarúgásban ma az akadémiai rendszer. Ezt kell megőrizni és ezt kell erősíteni. Ezt kitanultuk az elmúlt tíz évben, ehhez értünk.” Mintha a miniszterelnök, szokása szerint, más meccset nézne.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.