Az amerikai professzorok egyike a másik kettő egyetértése mellett úgy fogalmazott, hogy őt leginkább az európai politikusok moralizálása zavarja, akik afféle erénycsőszként hosszú erkölcsi prédikációkat tartanak a tékozló görögöknek a szorgalmas munka és takarékos életmód előnyeiről. Szerinte e helyett pragmatizmusra, gyakorlatias megközelítésre lenne szükség. A professzornak természesen igaza van, a moralizálás nem visz előre, sőt kifejezetten rossz vért szül, megnehezíti az értelmes kompromisszumok kimunkálását és elfogadását. Görögország nem rendetlenkedő kisdiák, az Európai Unió pedig nem szigorú, ám igazságos tanár, aki móresre tanítja a haszontalan nebulót. Ráadásul az ilyen litániákkal a politikusok a választó polgároknak – adott esetben az u.n. északi országok választó polgárainak - is rossz üzenetet küldenek, rájátszva az amúgy is meglévő előítéletekre. Mindez nyilván nem segíti a konkrét probléma megoldását és - ami ehhez feltétlenül szükséges lenne - az európai unió belső kohéziójának erősítését, a szükséges társadalmi szintű párbeszéd és konszenzus kialakulását sem. Ráadásul az erkölcsi prédikáció alapjai nagyon is ingatagok: a tangóhoz ugyanis mindíg ketten (vagy adott esetben még többen) kellenek; a tékozló görögökön túl például kellettek az európai, főként a német és francia bankok, amelyek az elmúlt évtizedben öntötték a hiteleket Görögországnak, hogy a görög helyzetet nagyon is pontosan ismerő uniós tisztviselőkről, vagy a nemzeti államok politikusairól ne is beszéljünk. Az előállt helyzet klasszikusan tankönyvi, amit erkölcsi kockázatként ismerünk (régebben az ilyen jelenségeket kevésbé eufémisztikusan ’perverz ösztönzőnek’ nevezték); a Görögországnak hitelező bankok pontosan tudták, hogy adósuk milyen rossz állapotban van, de bíztak abban, hogy az Európai Unió nem fogja cserbenhagyni és ennek révén majd az ő követeléseik is megtérülnek. A ilyen konfliktusok megoldását keresve a felek aztán egy egy újabb erkölcsi kockázattal találják szembe magukat. Józan ésszel természetesen belátható, hogy a terhek nagyobb részét Görögországnak kell viselnie, hiszen erkölcsi értelemben sem lenne elfogadható, hogy a hibázó fél jutalomban részesüljön hibájáért. Ám a teher nagyságának, amit az adósnak vállalnia kell, értelmesnek, elviselhető mértékűnek kell lennie. Másképpen szólva az adós számára biztosítani kell, hogy valamennyi idő és valamennyi áldozat meghozatala után ismét saját sorsának ura lehessen és élvezhesse saját munkájának gyümölcseit. Ha azonban a teher elviselhetetlen mértékű, az adós a megállapodást - mert rá erőszakoltnak, azaz erkölcstelennek gondolja - még ha alá is írja, soha nem fogja betartani. Minden adósságrendezésnek ez az alapja, legyen az adós állam, vállalat, vagy magánszemély. A moralizálás tehát indokolatlan és értelmetlen, de a racionális megoldás keresése során az erkölcsi mozzanat figyelembevételéről még sem lehet lemondani.
Figyelmébe ajánljuk
1956 Szentesen: nem lőttek egymásra, hiszen régen együtt fociztak
Bár kiadták a tűzparancsot, 1956 őszén Szentesen véráldozat nélkül zajlott le a forradalom, ez a katonákon túl még sok emberen múlt. A gimnázium azonban számontart egy mártírt, aki Veszprémben tanított, és akiért özvegye 32 éven át járt ki a 301-es parcellához.
A béketárgyalás, ami meg sem történt
De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.
„A Péter azt mondta: ne féljetek. Én már nem félek” – tiszás aktivisták között Püspökladányban és Hajdúszoboszlón
Buzizás és újságosztás a piacon, nyomor a fürdőváros szélén. Hajdú-Bihar megyét elérte a változás szele, sokan kárhoztatják a Fideszt. Megnéztük a választókörzetet, ahol azt beszélik, Ruszin-Szendi Romulusz indulhat a Tisza jelöltjeként.
Fél disznó
A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?
Ketten a gombolyagok közt
Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépéseit viszi színre.
Kinek nevét párás üvegre írták
- - turcsányi -
Hogy Alfred Hitchcock életműve – különös tekintettel az ún. nagy műveire – hogyan öregedett, az nyilván hitviták terepe.
Dinnyék közt a gyökér
Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.
Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával
- Simonyi Balázs

