A Trianon pontosan e kommunikációképtelenség, az elõre megfontolt bezárkózás filmje: egy zártkörû klubdélután. Elõadás egy gondosan megválasztott célközönségnek: a gumicsont szakrális felmutatása, összetartási tréning. Ha a mû gondolati síkján maradunk, nincs is ezzel semmi baj, hiszen ebben a közegben az sem zavaró, hogy
alkalmasint másnak
óhajt látszani: tudományos igényû együttgondolkodásnak a magyar történelem egyik legsúlyosabb tragédiájáról. Ezzel szemben csak az nem látja, hogy gondolkodásról, pláne filmrõl itt szó sincs, aki nem akarja. Vannak ilyenek szép számmal, nekik készültek e tekercsek.
A filmmû látszatát kelteni igyekvõ, rémesen keresett gesztusok emlegetése nyilván megkerülhetetlen, de könnyen félrevihet: az derül ki belõlük, hogy Koltay Gábor rossz filmet forgatott. Ja, igen. De nem ez a baj, ehhez hozzászokhattunk. Ám ezúttal rossz szándékú filmet készített, ami egy egészen más kategória.
Ugyanis hiába a jól körülhatárolható célközönség, nem akar a film tõlük semmit, csak hergelni õket. Csak õrzi a tüzet, fenntartani, éppenséggel szítani akarja a harci hevületet a mezei - nem gondolkodni tartott - hadakban. Sámándob-püfölés, harci tánchoz. S ebben nagyon nagy segítségére van az a bûnös cselekedet, mely leparancsolta a mû tévészéria-változatát a Magyar Televízió második csatornájának mûsoráról.
Ferenc József trónra lépésétõl (Huszti Pétert látjuk egy régi magyar játékfilmben) egészen napjainkig mesélik, magyarázzák el beszélõ fejek Trianon elõzményeit, mikéntjét és következményeit. Szövegüket irodalmi színpadi, zenei és más, kulturális igényûnek mond-ható betétek hivatottak feldobni, amik kínosak és még kínosabbak persze, de másodlagosak is, hisz a lényeg a "tudományos megalapozottságú" történetmondás, melynek alapjait Nemeskürty István és Raffay Ernõ rakja le - hosszan tûnik olybá, hogy õk adják elõ az egészet, de a kezdeti parttalanság után ahogy haladunk elõre az idõben, úgy kapcsolódnak be a téma - a magyar történelem - szakértõi. Nem szükséges kétségbe vonni egyikõjük kompetenciáját sem, noha nyilván lehetne, hisz mindõjük ebbéli munkássága közkincs, mert a történet nem errõl szól. Pontosan az ellenkezõjérõl. Önmagáért beszél, hogy a film közlése szerint a magyar történelem legbitangabb gazembere Jászi Oszkár és Károlyi Mihály volt - de semmi dolgunk ezzel a történelemmel, noha mindhét fátyol e testen fenemód "tudományos". Két és fél órán keresztül mesélik, mesélik, hogy is volt ez a történelem, s hiába perdül a színre Dörner György vagy Csurka László egy csinos verssel, csak a megfoghatatlan historizálás marad. Nem tudható, hogy választott közönsége milyen fokú rákészüléssel vág neki a mozikalandnak, sejtéseink közreadásától pedig eltekintünk - ízetlenség volna. Ám arra megesküszünk, hogy célirányos
elõtanulmányok nélkül
a nézõ elveszett ember, szóba nem jön, hogy partner (gondolkodó társ, egyenrangú fél) lehessen a ráboruló revelációk zuhatagában. Így csak a tónus a feldolgozható élmény. Azt pedig nem kell bemutatni. Nemeskürty viszont megteszi egy különösen frappáns összegzésben. Miért volt Trianon? Miért bántották, s bántják azóta is a magyart? Mert bántják, bántják, bántják. Hát azért, mert a verébhorda is azonnal agyonveri a szép sárga kanárit, ha annak gondatlanságból nyitva marad a kalitkája, és megpróbálkozik a szabad világgal. Ártatlan kanárik vagyunk a gonosz verebek világában, összefogtak ellenünk kívül is, belül is. Ezzel nem érdemes vitatkozni, mert lehetetlen, hisz efféle összegzés kizárt, hogy gondolkodás eredményeként születhet.
A film elfogadását emellett objektív akadályok is nehezítik, noha nem mondhatjuk, hogy az ellentmondást nem ismerõ, kétségek nélküli "történelmi" kinyilatkoztatásokon a mégoly szerencsés "mûvészi" háttér könnyen túllendít-hetné a befogadót. Hiába ugyanis Illyés Gyula hangja, József Attila fájdalma, Bessenyei Ferenc elõadásában a Szózat, s nem is azért, mert Szentmihályi Szabó Péter lírájával egy lapon némileg inflálódnak, hanem azért, mert sajnálatos adottságunk, hogy Trianon sokkja tudvalevõleg nem mozgatott meg hegyeket a magyar irodalomban, és a mûvészet más területein sem. Bánatos, rossz versek születtek, a magyarnóták szintjénél különbül csak elvétve sikerült rímbe szedni a tragédiát. Mindez sorsuk fogságában vergõdõ elõadómûvészek tolmácsolásában (megmagyarázom: Dörner György kiváló színész - volt, s mert a magyar kulturális élet olyan, amilyen, a színpadról a pódiumra keveredett, ráadásul egy roppant szûk pódiumra, az eldörgött rossz versek egyszerûen felõrölték elõadói erejét, csak az orgánuma maradt, meg az, hogy mit tud magából hozzátenni ehhez a kõmarad-szintû lírához, amihez egy Latinovits is kevés lenne; Csurka László is hiába volt valaha nagyszerû karakterszínész, a történelmi kutyaszorító nem csinált belõle Sinkovits Imrét, csak a karikatúráját) csupán azoknak gyúanyag, akik a hõzöngésre jöttek, hõzöngeni. Hogy milyen zeneszerzõ Koltay Gergely, és milyen énekes Varga Miklós, azt itt nem tárgyaljuk. (Hol van Szörényi Levente?)
Koltay Gábor nem akar semmit Trianonnal, legkevésbé szembenézni azzal, amit ma e gyászos magyar fogalom takar, nincsen válasza rá, fogalma sincs, hogyan lehetne menteni a menthetõt. Nem akar õ mást, csak kijátszani az adu ászt. A bûvös szót, melyrõl bizton tudható, hogy indulatokat fakaszt minden érintettben (sokan vagyunk, mindannyian). Ugyanakkor csak egyféle indulat felkorbácsolása áll a szándékában. Az ökölrázásé. A tehetetlen acsargásé. Ezzel neki majd el kell számolnia, vagy nem kell, õszintén szólva nem sok közünk van hozzá, felszólalását a célcsoport is túl fogja élni.
Mégis mindenkinek van min elgondolkodnia. Hogyan alakulhatott úgy, hogy például Trianon az õ és társai asztalának számít ebben az országban?
Miért azok
a magyarok, akik csak öblögetésre használják a nemzet nevét? Miért ez az egyetlen film Trianonról? Miért nincs egy népszerû-tudományos tévésorozat a tárgyban? Miért nincs a dolog a köz számára is befogadható módon pertraktálva? Miért kell a legkiszolgáltatottabbaknak legendákból és mítoszokból tájékozódniuk? Miért nincsen az a számos tisztességes és alapos történészi munka, mely a tárgyban megjelent, a köz számára is konvertálva? Mert az, ugye, képtelenség, hogy azért, mert õk nem akarják? (Ebbõl a filmbõl is tudjuk, hogy nem akarják, hisz nekik így jó.) De miért jó így Magyarország épeszû részének (nagy többségének)? Miért kell, hogy Trianon kérdése egy maroknyi monomániás ködevõ "szakterülete" legyen? Míg így marad, szabad a pálya a szédelgõknek.
