Dózsa György grillezve

  • Gera Márton
  • 2015. november 23.

Film

Megnéztük a Spektrum új sorozatát, és egyszerűen nincsenek rá szavak – csak az értetlenség, hogy ez a műsor miként kerülhetett képernyőre.

„A történelem olyan, mint egy házibuli: rettentően szórakoztató, de utólag senki sem tudja, mi is történt pontosan” – ezzel a szellemesnek szánt gondolattal nyit a Spektrum új ismeretterjesztő sorozata, és ekkor még a néző azt is hajlandó megbocsátani, hogy a történelmet éppenséggel egy házibulihoz hasonlítják. Később már minden jóindulat elvész – mert igen, a történelem szórakoztató, míg a Brutális történelem egyáltalán nem az. Persze, látni, hogy mit szerettek volna létrehozni: valami hasonlót, mint a méltán népszerű Állítólag…, csak éppen történelmi kérdéseket állítva a középpontba. Bár ez esetben semmiképpen sem úgy kellene indítani, hogy a műsorvezető azt ordítja a kamerába, hogy ők az unalmas történelemórák helyett készítenek műsort. Olyan műsort, amelynek semmi köze sincs a történelem valódi arcához, hiszen láthatólag a műsorvezető ismeretei sem terjednek túl a vonatkozó Wikipédia-szócikkeken.

false

Dózsa György kivégzését például grillezés segítségével akarják demonstrálni, ám az egésznek semmi értelme, hiszen újdonságot közben nem mondanak: nagy valószínűséggel egy általános iskolás is többet tud az 1514-es parasztháború végéről, mert ő legalább felkészült.

Itt viszont senki sem készült fel: a Brutális történelemnek nincs célja, ha csak azt nem tekintjük célnak, hogy a műsorvezető és segédei remekül szórakozhassanak, miközben a guillotine alá tesznek egy disznót. Valamiféle értelem egyedül a második rész elején tűnik fel, amikor egy bicikli segítségével érzékeltetik, hogy a harci szekerek közel sem olyanok, mint a Ben Hurban. Aztán rögtön vissza is áll az eredeti állapot: az öncélú ökörködés állapota.

false

Ha mást nem is, azt mindenképpen sikerülhet elérnie a sorozatnak, hogy sokakban ellenszenvet ébresszen a történelem iránt.

Vetítik szombatonként 16.00-tól a Spektrumon

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.