Gengszterosztag

  • 2013. március 7.

Film

A hatvanas évektől egy ideig azt lehetett hinni, hogy az ún. műfaji filmek végképp kinőtték a fekete-fehér, jó-rossz stb. ellentétpárokkal leírható konfliktusábrázolás kliséit.Hogy nem számít többé komoly (nemhogy művésznek vagy alkotónak, hanem) szakembernek, iparosnak sem az, aki még egyszer az életben azt a sztorit akarja eladni, hogy vannak a rosszfiúk, akik azért gonoszak, mert gonoszak, és vannak a jófiúk, akik meg azért jók, mert jók; utóbbiak elbánnak az előbbiekkel, aztán ellovagolnak (autóznak stb.) a naplementébe. Pedig bizonyos Ruben Fleischer most ezzel házal. Feltalálta a hollywoodi szupersztárokkal forgatott B filmet. Egy Sean Pennből, egy Ryan Goslingból is képes volt kihozni a komolyan egy percig sem vehető sablonfigurát, agyatlan vérfürdővel próbálva elkendőzni ostoba és perverz filmjének dramaturgiai hiányosságait.

A történet veleje, hogy a negyvenes évek Los Angeles-i főgengszterét (aki a politikusi-rendőri-igazságszolgáltatási garnitúrát csaknem a maga teljességében korrumpálta már) egy különleges rendőri egység fékezi meg, tökéletesen törvénytelen, ámde a főgonosz ellenében egyedül hatékony eszközökkel. A kéjjel, szuperközeliben bemutatott, sőt jobbára le is lassított kivégzések és öldöklések a maguk primitív és színpadias hiteltelenségében voltaképpen nevetségesek volnának, ha nem sugározna a film minden egyes kockájából az erőszak imádata, a törvényfelettiség (alibiből előadott humanista lózungokkal és giccses, érzelgős jelenetekkel ellensúlyozni hasztalanul próbált) csodálata.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.

Messziről jött zeneszerző

A Tigris és sárkány és a Hős filmzeneszerzője hat éve már járt is nálunk, mégis bemutatásra szorul a magyar koncertlátogatók előtt. A hatvanhat éves, kínai származású komponistáról hídemberként szokás beszélgetni, aki a hagyományos kínai klasszikus zenét tömegekhez vitte el a nyugati világban.

Az ajánlat

Napi rendszeres fellépéseinek sorában Magyar Péter a múlt pénteken a Klubrádióban járt, ahol Bolgár György műsorában mindenféle kijelentéseket tett Ukrajnáról, illetve az ukrajnai háborúról.