Film

Mission: Impossible – Titkos nemzet

  • - kg -
  • 2015. szeptember 6.

Film

Tom Cruise bejutott már a Kremlbe és a Vatikánba, és már itt van a szomszédban: ideje ­riasztani a nemzetbiztonságot, mert Tom már a bécsi operaházban akciózik, igaz, az előző rész meg Pesten, a Keleti pu.-n kezdődött. A tét ezúttal a kancellár élete és egy Turandot-előadás zavartalan lebonyolítása: a Nessun Dorma és Ethan Hunt találkozása az operában csodás kombináció, és ahogy az operával szemközti Palmers fehérnemű-szaküzlet is beúszik a képbe, az már maga a közép-európai couleur locale. Egy halállal végződő lemezbolti eligazítás során John Coltrane is szóba kerül, szóval zeneileg és fehérneműileg még sosem volt ennyire penge a sorozat. Azt már az előző (negyedik) részben sikerült eltalálni, hogy mi a kikacsintások és a furmányos akciók helyes aránya; a jól működő formulát sikerült is átmenteni, ami már önmagában dicséretes, hát még, ha hozzávesszük, hogy a kémfilmtörténelem legjobb pillanataiból szemezgető ötödik rész minden egyes akciójelenete kisebbfajta műremek: James Bond jobban teszi, ha sürgősen felköti a gatyáját, mert Cruise-ék csúnyán beelőztek. És lehetett volna ez még sokkal jobb is, mert az ötödik Mission még úgy is nyerő, hogy Alec Baldwin és Jeremy Renner rutinból ellazsálja az egészet. Ha még ők is beindulnak, az már tényleg túl nagy csapás lett volna a szolid műfaji középszer arcába. Említhetnénk még a víz alatt, a londoni ködben és a brit miniszterelnök közelében elkövetett akciókat, de talán ennyiből is kiderült: a nyár legszórakoztatóbb hollywoodi látványosságáról áradozunk.

A UIP–Duna Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.