Magyar Narancs: Tényleg aktív áloméletet folytat, még a dialógusokat is alvás közben "írja"?
Richard Linklater: Sok ember számára misztikus vagy spirituális jelentésük van az álmoknak - sokáig én is így voltam ezzel. Aztán valamikor 2000 elején Az élet nyomában című filmemet készítettem elő, tudja, azt, amelyik a tudatos álmokról szól, amikor álmodás közben az ember tudatában van annak, hogy álmodik... Nos, amióta ennek a jelenségnek a tudományos hátterével foglalkoztam, teljesen megváltoztam.
MN: Felfedezte ebbéli képességeit?
RL: Rájöttem, hogy befolyásolni tudom az álmot. Fantasztikus felfedezés volt. Csodálatos élmény, ahogy megszűnik tér és idő, bárhova eljuthatok, bárkivel találkozhatom. De van prózai oldala is: ha például valamilyen fontos tárgyalás előtt álomban meggyőzöm a partneremet, ez a valóságban is be szokott válni.
MN: Vagy úgy! Tizennyolc év telt el azóta, hogy Jesse és Céline a Budapestről Bécsre tartó vonaton találkozott. Magát mi vitte Bécsbe?
RL: Bécs volt az első európai város, ahova eljutottam, meghívtak egy fesztiválra, és bejött: megtetszettek az épületek, az emberek szívélyesek voltak.
MN: Most Görögországot választotta a Mielőtt éjfélt üt az órához. Miért?
RL: Túl kézenfekvő lett volna Párizsban folytatni, amikor amúgy is ott laknak. Szerettük volna kimozdítani őket valami érintetlen közegbe. Kellett a levegőbe valami szomorúság, lezárás-hangulat.
MN: Az első két rész izgalmát az a feszültség adta, hogy vajon összejönnek-e, vagy sem. Nos, összejöttek. Hiányzott ez nekünk?
| ||
RL: Sokkal könnyebb egy románc kezdetét vagy a végét megmutatni; nagyobb kihívásnak éreztük ennek a forgatókönyvnek a megírását. Hosszú ideig kerestük, kutattuk, hogyan lehet kifejezni a szerelem arcait az életútközép válsága környékén. Már nem úgy működnek a hormonjaid, ahogy szeretnéd, az idegrendszered is eléggé megtépázott a sok feszültségtől, felelősségtől, hajszától, megfelelési kényszertől.
MN: A Sundance fesztiváltól Berlinig szinte egyöntetű a kritikai vélemény, hogy a Mielőtt éjfélt üt az óra a sorozat legérettebb darabja. Az új Jelenetek egy házasságból.
RL: Jaj, ne már! Ilyen mélységeket ne gondoljunk bele. Ez egy romantikus film, az a trükkje, hogy a hősei még mindig kívánják egymást. A film maga pedig attól működik, hogy mindenki a saját személyes tapasztalatai, önértékelése, kapcsolata alapján alkot véleményt a látottakról. Ha valakinek éppen rossz sejtései vannak arról, hogy megcsalja a párja, az biztos, hogy sötétnek, pesszimistának látja a filmet. Ezzel szemben találkoztam olyan párokkal, akik éppen túlestek a párkapcsolati krízisen. Ők inkább pozitívnak ítélték meg a vásznon látottakat. Vicces és tragikus, hogy a legtöbb kapcsolat azon siklik ki, hogy kié az utolsó szó, kinek van igaza. Céline és Jesse "játéka" is erre megy ki.
MN: Úgy hírlik, a Mielőtt felkel a Nap önéletrajzi élményből született, egy philadelphiai lánnyal átbeszélgetett éjszaka után.
RL: Nem önéletrajzi egyik film sem, de mind tartalmaz személyes lenyomatokat. A philadelphiai lány esete szomorú történet. Valamikor a nyolcvanas évek végén találkoztunk egy buliban, ahonnan megszöktünk, és végigdumáltuk az éjszakát. Amikor kijött a film, kerestem, de nem reagált a hívásaimra. Később tudtam meg, hogy meghalt. Motorbalesetben.
MN: A többi filmnek is van ilyen személyes kapcsolódása?
RL: Egyebet sem teszek, csak figyelem magamat, a barátaimat, a körülöttem élők életét.
MN: Sokan feltételezik, hogy forgatókönyv ide vagy oda, főszereplői lazán improvizálnak a kamera előtt.
RL: Hallottam már olyan véleményeket, hogy ha színészek írják a forgatókönyvet, akkor a rendező kussol. Ez nem igaz. Túl komolyan vesszük a szakmánkat ahhoz, hogy ne tisztelnénk egymás munkáját, profizmusát. Persze jócskán alakul egy anyag a munkálatok során.
MN: A közönség szereti a figurákat egy az egyben megfeleltetni a színészeknek. Julie Delpy és Ethan Hawke sem titkolta, hogy a saját személyiségük kőkeményen benne van Jesse és Céline szerepében.
RL: Megkerülhetetlen a személyesség, az esendőség, a saját érzelmi tapasztalataink megfogalmazása, az érintettség. Közben meg mindketten nagy manipulátorok, éles nyelvű, észjárású színészek, akik minduntalan meg akarják győzni a másikat az igazukról. Olyanok, mint két bonyolult gyerek.
MN: Trilógiának lett beharangozva a történet. Elképzelhetetlen a folytatás?
RL: Én magam soha nem mondtam ilyet. Benne vagyok a folytatásban.
Mielőtt éjfélt üt az óraKi veszekszik? - ez itt a kérdés, és nem a lenni vagy nem lenni, de azért ez sem mellékes. Ismerjük a feleket, mint a rossz pénzt, hiszen cirka tízévente viszontlátjuk őket: Jesse és Céline veszekszik - láttuk őket szerelembe esni Bécsben poétikusan fiatalon (Mielőtt felkel a Nap), és láttuk őket immár kevésbé ruganyosan a Szajna-parton, amint megemberesedve ismét átdumáltak-átsétáltak egy napot (Mielőtt lemegy a Nap). Bájos walkie-talkie filmek voltak ezek, nem kevés filmtörténeti előképpel, ám ezek egyike sem olyan fontos, mint az a megfellebbezhetetlen tény, hogy Richard Linklater rendezőnek sikerült, ami csak kevés filmesnek: megkedveltetni két mozialakot.
És most itt van Jesse és Céline újra, órát lehetne igazítani hozzájuk, ha feltűnnek, az annyit jelent, már megint elment tíz év az életünkből. Meg persze az övékéből; azért is vannak itt, hogy számot adjanak a történtekről. Persze csak amúgy mellékesen, a walkie-talkie közben. Ezúttal Görögországból jelentkezünk, lehet, hogy Linklater itt kapott pénzt, s ezzel Woody Allen nyomdokaiba lépett, aki már rég Európában kalapozik, de az is lehet, hogy megalapozott, artisztikus döntésről van szó, noha a film játszódhatna bárhol a világon. Negyvenes pár két gyerekkel meg az előző házasságból származó harmadik körüli dilemmákkal: lehetnének te vagy én is - hazudja kegyesen a film, de persze nem lehetnénk, mert akik itt a szemünk láttára veszekszenek, az két improvizációra hajlamos sztár: Ethan Hawke és Julie Delpy (mint múltkor, most is írótársai a rendezőnek). Ahogy a Jackass nyaktörő mutatványai előtt is ki kell írni, hogy gyerekek, meg ne próbáljátok odahaza, úgy itt sem ártott volna a figyelmeztetés: vigyázzatok, halandók, a ti családi kríziseitek soha nem lesznek olyan bájosak, flottak és szívhez szólók, mint ahogy azt Julie és Ethan csinálja. Mert remekül csinálják, szentigaz, azt a pici hazugságot meg simán elnézhetjük a filmnek, hogy itt két ember veszekszik. Nem kell csalódottan elengednünk Jesse és Céline kezét, a fickó fentebb megmondta: jöhet a negyedik andalgás is, s ez igen jó hír. A Mielőtt éjfélt üt az óra ugyanis a legjobb romantikus off-hollywoodi (független?) alkotás emberemlékezet óta. - köves - Forgalmazza az ADS Service | |||
