magyarnarancs.hu: Philippe Petit átsétált ugyan a World Trade Center ikertornyai között, 400 méter magasságban, de az angolja hagyott némi kivetnivalót maga után. Petit szerepében önnek erős francia akcentussal kell végigbeszélnie a filmet – hogy áll a franciával?
Joseph Gordon-Levitt: Köszönöm, megvagyunk. Ha nem tudná, egy jelentős frankománnal ül szemben. Már a gimiben rakódott rám valami a nyelvből, ezt kellett most a film kedvéért tényleges tudássá fejlesztenem.
magyarnarancs.hu: Mit bír a legjobban a franciákban?
JG-L: Ha valamilyen szerencsés okból kifolyólag Párizsban találom magam, az első dolgom, hogy veszek egy Pariscope-ot. Tisztában vagyok vele, mennyire ósdi dolognak számít manapság, az okostelefonok korában papíron, nyomtatásban átnyálazni a moziműsort, amikor lehet digitálisan is, de mit tegyek, ha ez – a Pariscope és egy kávé – számomra a legjobb párizsi dolgok közé tartozik. Pariscope-olvasás egy párizsi brasserie-ben – nincs is ennél klasszabb dolog a világon. Persze kávé és cigi kíséretében. Nem vagyok kávés, és dohányozni sem dohányzom, de Párizsban kávét iszom, cigire gyújtok és Pariscope-ot olvasok. Papíron!
| ||
magyarnarancs.hu: Párizsban mozizni is jobb, mint máshol?
JG-L: A legjobb. Kínálatban semmi sem veri Párizst. New York és L. A. is jók, de sehol sincsenek Párizshoz képest. Az még csak hagyján, hogy ha egy új szenegáli filmhez van kedvem, azt nagy valószínűséggel megtalálom a párizsi moziműsorban, de ami ennél is meghökkentőbb, hogy rajtam kívül más is lesz a moziban. Párizsban a kis szenegáli filmeknek is van közönségük! Mi ez, ha nem a paradicsom!
magyarnarancs.hu: Ideje tisztázni: Godard vagy Truffaut táborába tartozik?
JG-L: Mindkettőjüket kedvelem, de én inkább a Godard-filmekre gerjedek. Az Alphaville az abszolút nyerő nálam.
magyarnarancs.hu: Elég sokat edzett, hogy hitelesen adhassa a World Trade Center ikertornyai között kötéltáncoló Petit-t. Az igazi Petit segítségére volt a felkészülés során?
JG-L: Nagyon is. Már a második nap kénytelen voltam átesni a kötélen való keresztségen. A kötelesek körében bevett szokás, hogy műsor közben felhívnak valakit a közönség soraiból; felállítják szegényt a kötélre, mögéjük állnak, és átsétáltatják a kötél teljes hosszán a magasban. Philippe ragaszkodott hozzá, hogy ezt velem is megcsinálja, és mindezt a második nap, amikor én és a kötél még csak távolról méregettük egymást. Jó, rendben, felmegyek, átsétálunk. Persze viselem a kötelező hámot, e nélkül a biztosítótársaság nem is engedett volna fel. Az első menet végén Philippe megkérdezi tőlem, nem lenne-e kedvem kipróbálni a legújabb fejlesztésű biztosítást; egy szuperkönnyű, szinte láthatatlan hámot, amit az oroszok fejlesztettek ki. Mondom, persze, jöhet, mert azt tudni kell hozzá, hogy a hám megvéd ugyan, de nehezíti az egyensúlyozást. Erre Philippe mit csinál? Elpantomimezte, hogy felrakja rám a hámot, és már mentünk is. Na, ez volt csak az igazi tűzkeresztség.
| ||
magyarnarancs.hu: Meddig tartott a kiképzés?
JG-L: Nyolc teljes napon át, megállás nélkül nyúzott, hogy formába lendüljek. Olyan volt az egész, mint egy egyszemélyes workshop, csak nekem, magától a mestertől. Persze el kellett sajátítanom az egyensúlyozás technikáját, de ez még önmagában kevés lett volna a boldogsághoz; Philippe belső tartását is magamévá kellett tennem. Csak az maradhat fenn a kötélen, aki hisz benne, hogy fennmarad. Ha azon cidrizel, hogy mi lesz, ha leesel, az olyan, mint egy önbeteljesítő jóslat; akkor le is fogsz esni, ebben biztos lehetsz. A World Trade Center tornyai közé kifeszített kábelre nem lehetett pesszimistán rálépni. Persze, nekem könnyű dolgom volt, egyszer sem kellett 400 méter magasban egyensúlyoznom, és Philippe-pel ellentétben nekem dublőröm is volt: egy kiváló kötéltáncos. Három és fél méternél magasabbra nem is mentem, három és fél méteren viszont már nehezen lehet zavarba hozni. Fél méteren kezdtem a tanulást, innen tornáztam fel magam három és félre. Glenn Gouldnak és Jimmy Hendrixnek is sokat köszönhetek – főleg őket hallgattuk egyensúlyozás közben.
magyarnarancs.hu: Járt a valódi World Trade Center tetején?
JG-L: Jártam, nem is akármikor, 2001-ben. Ekkor költöztem New Yorkba, és iratkoztam be a Columbia Egyetemre. Mintha a levegőben jártam volna. Nem azt éreztem, hogy egy épület tetején állok, sokkal inkább egy repülőn éreztem magam.
| ||
magyararancs.hu: Újdonsült New York-iként végigcsinálta a kötelező turistaköröket? WTC, Empire State Building, Szabadságszobor, satöbbi?
JG-L: Valahogy így. A Word Trade Center tetejére felmenni mindig is turistáskodásnak számított. De nyeretlen New York-iként egyszer fel kellett mennem, ezt minden valamit is magára adó városi újonc megtette volna. Los Angeles-i gyerek voltam, L. A. különböző külvárosaiban gyerekeskedtem, úgyhogy képzelheti, mit éreztem New Yorkban. Először is, itt sétálnak az emberek. Ez egy európainak megszokott dolog lehet, de az Amerikai Egyesült Államok nem egy Sétáló Államok, itt nem arra tervezték a járdákat, hogy azokat a lakók koptassák is. Amikor 12 évesen először jártam New Yorkban, majd leesett az állam a sétálók tömegei láttán. Nahát, micsoda extrém sport! Már akkor tudtam, hogy nekem itt kell élnem. Végül 19 évesen valósítottam meg a 12 éves fejjel hozott döntésemet.
magyarnarancs.hu: A politikának sokat köszönhet, hiszen ha a szülei nem botlanak egymásba, mint ifjú politikai aktivisták, ma alighanem mi sem beszélgetnénk itt. Mint politikailag aktív szülők gyermeke, hogy viszonyul egy kis anarchiához? Robert Zemeckis szerint ugyanis Petit egy igazi anarchista.
JG-L: Ha az anarchia, mondjuk, a kormány kiiktatását jelentené, ahogy az sokak fejében az anarchia szinonimája, akkor nem tekintem magamat anarchistának. Nehezen tudnék elképzelni egy kormány nélküli társadalmat. Még mindig jobb kormánnyal, mint nélküle. De lázadni emberi dolog, sőt, művészi kötelesség is egyben, és én ezt nagyon is helyesnek és követendőnek tartom. Az én lázadásom abban merül ki, hogy igyekszem a magam útját járni, ezért csináltam meg a hitRECord nevű céget is; nem hallgatunk másra, csak magunkra, ebben a szellemben alkotunk. Hol lemezeket, hol meg könyveket adunk ki, vagy épp tévésorozatot gyártunk – tavaly egy Emmy is összejött a HitRecord On TV című sorozatunkért, ami egy online közösségi kezdeményezésből született. A nagy hollywoodi produkciók, mint a Kötéltánc is, sokat hoznak nekem népszerűségben a konyhára; szeretem ezeket az alkalmakat a hitRECord népszerűsítésére is használni.
| ||
magyarnarancs.hu: Rendben, de mikor lázadt utoljára rendesen? Tüntetett valamiért vagy valami ellen mostanában?
JG-L: Szoktam tüntetni, ha az ügy megkívánja. Egy évvel ezelőtt épp itt, New Yorkban a klímaváltozás miatt vonultunk utcára. Hatalmas vonulás volt, ott voltam valahol én is a tömegben. Elég szomorú, de még mindig vannak ebben az országban olyan hatalommal bíró tényezők, akik tagadják a klímaváltozás tényét. Százezrek mentek az utcára, ami igazán felemelő érzés volt.
magyarnarancs.hu: Ha Hollywood arra vetemedne, hogy elkészíti az Alphaville remake-jét, akkor is kivonul?
JG-L: Elsőként. Megalapítom az „Emberek az Alphaville feldolgozása ellen” nevű csoportot, és azonnal utcára vonulunk.
magyarnarancs.hu: Christopher Nolan utolsó Batman-filmjében Robint alakította. Robin kap külön filmet?
JG-L: Micsoda váratlan kérdés! Ezt még soha nem tette fel nekem senki.
Legfrissebb print számunkban a Kötéltánc rendezőjével, a Vissza a jövőbe sorozat atyjával, Robert Zemeckisszel olvashatnak interjút.
