Talpig trutyiban - Chlo‘ë Grace Moretz gyereksztár

  • - köves -
  • 2013. szeptember 13.

Film

11 évesen különös kegyetlenséggel és bájjal osztotta a halált a Kick-Assben; azóta lecsapott rá Martin Scorsese, Tim Burton és Olivier Assayas is. Hollywood legkapósabb 16 évesével a nemrég bemutatott Kick-Ass 2 apropóján Londonban beszélgettünk.

Magyar Narancs: Amikor 11 évesen a Kick-Ass első részében szerepelt, a nyugati világ legnagyobb sajtóorgánumai rágódtak azon, hogy hogyan játszhatott el egy ekkora gyerek egy ilyen erőszakos, trágár és öldöklő figurát. Most, hogy már kellőképpen megöregedett, és elérte a 16-ot, miként látja a hajdani felzúdulást?

Chlo‘ë Grace Moretz: Végül is megértem, miért szisszentek fel az újságírók. Hit-Girl mégiscsak egy cuki gyilkológép volt a maga 11 évével, aki élvezte, amit csinál, s miközben a világ legtermészetesebb módján szúrta hasba a gonosztevőket, még a száját sem fogta vissza (a 11 éves Chloe szájából így hangzik a "cunts"). Persze ez csak egy mozi, egy őrült képregényfilm. Értem én az indulatokat, de azért nem kéne mindent annyira komolyan venni, a valóságban Pocahontas sem egy Disney-hercegnő volt. Én viszont nagyon bírom, hogy a fejletlen 11 évesből 16 lettem: 5 éve még nagyon igyekeznem kellett, hogy a fizikai kunsztokat meg tudjam csinálni, de most tízszer olyan könnyű ütni, vágni, rúgni.

MN: Nem lehet megkerülni a kérdést: a nuncsaku vagy a dobócsillag áll közelebb a személyiségéhez?

CGM: Én inkább nuncsakus csajnak mondanám magam. De ami igazán közel áll a szívemhez, az a pillangókés. Lehet, hogy ez valami beteg dolog, még soha senkit nem hallottam a pillangókéséről áradozni. Láttam, hogy pörgeti a pillangókést Ryan Gosling a The Place Beyond the Pinesban - na, mondtam is magamban, hogy ezt én is meg tudom csinálni.

false

MN: Képregényben hova húz a szíve?

CGM: A Watchmenhez! Nagyon beteg cucc!

MN: Gyűjti is a képregényeket?

CGM: Plüssnyuszikat gyűjtök.

MN: Legközelebb Brian De Palma híres horrorjának, a Carrie-nek a remake-jében játszik. Művér tekintetében melyik film a nyerő, a Carrie vagy a Kick-Ass?

CGM: Hülyéskedik? A Carrie mérföldekkel vezet. Egy hónapig mást se csináltam, mint tetőtől talpig vérben ázva játszottam. Na jó, nem igaziban: valami vörös trutyiban, amit vízből, szappanból, élelmiszer-sűrítőből és még ki tudja, miből kevertek ki.

MN: Nemrég mutatták be Sofia Coppola filmjét, a Lopom a sztáromat; valóban megtörtént, hogy hollywoodi tinédzserek hollywoodi celebekhez törtek be, akiknek a címét az internetről vadászták le. Akár magával is megtörténhetett volna...

CGM: Ilyen is csak Hollywoodban fordulhat elő. Láttam a filmet, elég ijesztőnek tűntek ezek az alakok. Annyi idősek lehettek, mint én most. Ha ma történne ugyanez, nekem is lehetne félnivalóm. Annyival vagyok jobb helyzetben, mint a kirámolt sztárok, hogy szemben velük én mindig kulcsra zárom a bejárati ajtót. Az én házam kész erődítmény az övékhez képest. Egy igazi Fort Knox!

MN: A Kick-Ass 2-ben Hit-Girl gimibe megy. Maga 7 éves kora óta színészkedik: járt egyáltalán emberek közé, normális iskolába?

CGM: 9 éves koromig rendes tagja voltam az amerikai iskolarendszernek, de onnantól otthonról folytattam. Nem nagyon tudom, hogyan kell viselkedni a saját korosztályom köreiben; a forgatásokon sokkal jobban kiigazodom. Én is idegennek érzem magam, s ők sem nagyon tudják kezelni a helyzetet. A leggyakrabban felmerülő kérdés, hogy mennyit keresek.

MN: És mennyit?

CGM: Na, ne már!

Kick-Ass 2

Mindenki itt van, akit az előző részben nem lőttek fejbe, nem beleztek ki, s nem égettek szénné mikrohullámú sütőben. Ez már csak a második részek sajátja, újra összetoborozni mindenkit, aki él és mozog, és pótolni a foghíjakat: Nicolas Cage ilyen foghíj, Batman-paródiájának emléke örökké élni fog szívünkben, de mivel elhalálozott a Kick-Ass végén, a második részre Jim Carreyt szerződtették mint barkácsszuperhőst és gyakorló, de kedves elmebeteget. Ha nem mondtuk volna, a Kick-Ass azon a vékony műfaji tatamin ért el számottevő sikereket, ahol az olyan 2 in 1 filmek teremnek, melyek egy kalap alatt a szuperhős- és a tinédzserfilmek paródiái kívánnak lenni. A Kick-Ass egyike volt a sikerültebb indulóknak, noha sokkal többet nem állított, mint hogy kétségtelenül komikus hatású, ha egy lila hajú icipici tinilány egy ál-Batman oldalán hihetetlen fegyverarzenállal felnőtteket skalpol. Lehet, hogy léteznek kifinomultabb módjai is a filmes erőszak parodizálásának, de amíg elő nem áll valaki ilyennel, addig Hit-Girl megérdemli a reflektorfényt. Pedig nem is ő a főszereplő, noha igény az lenne rá. Mert Kick-Ass sajna, bár a második részre izmokat is növesztett, épp annyira érdekes, mint egy tavalyi Batman-vicc.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.