16 évesen gerilla lett, belépett a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei (LTTE) harcosai közé. Nem várta meg, míg a Tamil Tigrisekből a világ egyik legrettegettebb terrorszervezete válik, 19 évesen kilépett, és Franciaországban talált menedéket. Író lett és éttermi mosogató, mígnem idén a cannes-i vörös szőnyegen találta magát: ő a főszereplője a fesztivál nagydíját elnyerő Deephan – Egy menekült története című filmnek. Skype-on beszélgettünk.
magyarnarancs.hu: Kamaszként csatlakozott a Tamil Tigrisekhez. A saját akaratából tette vagy kényszer hatására?
Antonythasan Jesuthasan: 16 éves voltam. Az én döntésem volt, senki sem kényszerített.
| ||
magyarnarancs.hu: Miért döntött így?
AJ: 1983-ban csatlakoztam. Kamaszgyerek voltam, aki mást se látott maga körül, mint hogy háború dúl minden fronton. Ezt a harcot a Srí Lanka-i kormány indította a tamil kisebbség ellen. Kézenfekvő volt, hogy csatlakozom a Tamil Tigrisekhez. A Tigrisek ez idő tájt gerillaszervezetként működtek. Gerillakiképzést kaptam én is, kitanítottak a fegyverek, a robbanószerek, a gránátok használatára. Az életem tipikus gerillaélet volt: részt vettem a harcokban, terjesztettem a Tigrisek propagandáját.
magyarnarancs.hu: Élvezte ezt a fajta életet?
AJ: Küzdelmes élet volt, de élveztem. Kamasz voltam. Három és fél év múlva azonban otthagytam a Tigriseket. 19 éves voltam ekkor.
magyarnarancs.hu: Milyen rangban szolgált?
AJ: A nyolcvanas években az LTTE még nem az a hierarchikus katonai szervezet volt, amilyenné a kilencvenes években vált. Nem volt rangom, csak egy becenevem. „Övnek" neveztek, de ne kérdezze miért, én sem tudnám megmondani. Nem kaptunk sem egyenruhát, sem ellátást, semmit sem.
| ||
magyarnarancs.hu: A civil tamilok hogy viszonyultak a Tigrisekhez? Féltek tőlük vagy felnéztek rájuk?
AJ: A személyes tapasztalataim csak a nyolcvanas évekig terjednek. Ebben az időben nem a Tigrisek volt az egyetlen csoport, amely a tamilokért harcolt, számos ilyen csoportosulás létezett. Voltak köztük nacionalisták, szocialisták, úgy tűnt, van választék. A civileknek akkor még volt választási lehetőségük.
magyarnarancs.hu: Miért hagyta ott a Tigriseket?
AJ: Mert teljesen megváltoztak. Amikor én csatlakoztam, a cél egy szuverén, szocialista tamil állam létrehozása volt. Mindehhez egy balos ideológia tartozott. 16 éves fejjel hittem bennük. Amikor a Tigrisek 1986-ban a tamilok között betiltottak minden más csoportosulást és egyeduralomra tettek szert, teljes fordulatot hajtottak végre ideológiailag is. A szélsőjobbra sodródtak, fasiszta szervezetté váltak. Innentől kezdve nem volt megállás; a szingaléz civilek is a célpontjukká váltak. A demokrácia kihalt a Tigrisekből, beköszöntött a diktatúra. A vezetők hadurakká váltak. 87-től megkezdődtek az öngyilkos merényletek.
magyarnarancshu: Könnyű volt kilépni a kötelékeikből?
AJ: Akkoriban még nem volt olyan nehéz. Egyetlen kitétel volt: ha elmész, befogod a szád.
magyarnarancs.hu: És hová ment?
AJ: Visszamentem a falumba, hogy befejezzem a tanulmányaimat. Amikor beléptem a Tigrisekhez, abbahagytam a gimnáziumot. Hat hónap elteltével azonban az Indiai Békefenntartó Erők háborút kezdtek Srí Lankán a Tigrisek ellen. Házról házra jártak, hiába nem voltam már tagja a Tigriseknek, ez nem számított; elfogtak volna. A falumból, mely fenn van, északon, először Colombóba menekültem. Itt börtönbe kerültem, a Srí Lanka-i kormány letartóztatott. Miután szabadultam, mindenképp el akartam hagyni az országot, de Indiába, érthető okokból, nem mehettem. Thaiföld lett az úti célom. Közel négy évet töltöttem itt. Franciaországba csak ezután kerültem.
| ||
magyarnarancs.hu: Útlevelet hogy szerzett?
AJ: Hát, kaptam. Ingyen, egy barátomtól. Beleragasztottam a fotómat, és kész volt. Bejutottam Franciaországba, itt élek azóta is. Állampolgárságom nincsen, politikai menekültként vagyok számon tartva.
magyarnarancs.hu: Franciaországból milyennek látta a Tigrisek működését?
AJ: A Tigrisek nem voltak hajlandók letenni a fegyvert, háborúztak tovább, noha 1987-ben Srí Lanka és India között megállapodás született, ez volt a Indo-Sri Lanka Accord, melynek célja a polgárháború felszámolása volt. Thaiföldön semmi kapcsolatom nem volt Srí Lankával, a fonalat csak néhány év elteltével, Franciaországba érkezve vettem fel újra. Itt váltam trockistává és a háború, minden háború, elutasítójává. Ekkor kezdtem el írni is. Háborúellenes novellákat, regényeket, esszéket, színdarabokat. Gorilla című regényemet angolra is lefordították. Ebben fejtettem ki a politika hitvallásomat. Most Gandhi életét tanulmányozom.
magyarnarancs.hu: A polgárháború 2009-ben ért véget a Tamilok vereségével. A harcok során mindkét fél, mind a szingaléz kormány, mind a Tamil Tigrisek háborús bűnöket követtek el. Az áldozatok számát 60-100 ezerre teszik.
AJ: A kormány 40 ezret mond, a tamilok 200 ezret, szerintem 100 ezer körül lehet ez a szám. A háború véget ért, de a problémák ezzel nem szűntek meg. A Srí Lanka-i hadsereg benyomult az otthonainkba, elfoglalta a faluinkat és a háború befejezése után is maradtak. De legalább nincs háború, a gyerekek iskolába járnak és nem katonáskodni. 30 év után az emberek visszakapták az életüket.
| ||
magyarnarancs.hu: A Deephan, melyben a címszerepet játssza, elnyerte a Cannes-i fődíjat. Megváltozott az élete?
AJ: Nem igazán. Korábban az írás mellett építkezéseken, szállodákban dolgoztam, éttermekben főztem és mosogattam. Most van egy kis pénzem a filmből, de hamarosan elfogy. Az év végével újra munka után kell néznem.
A Dheepan - Egy menekült története rendezőjével, Jacques Audiard-ral készített interjúnk legfrissebb lapszámunkban olvasható.
