Orbán és Trump tudományellenessége nem katasztrófa, de aggasztó jel

szerző
Hraskó Gábor
publikálva
2017. dec. 20., 12:50
kommentek
5
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Attól tartok, hogy a tőlünk függetlenül létező valós világ majd egyszer csak visszaüt.

A napokban felkapta a sajtó a hírt, miszerint az amerikai állami hivatalokban betiltották számos szó, kifejezés használatát: tudós, stadion, szegény, reform. Több esetben a „nem használható” kifejezések helyett ajánlanak alternatívát:

Tudós (szakíró), stadion (sportkomplexum), szegény, szegénység (nélkülözés, rászorultság), tandíj (tandíjmentes felsőoktatás), reform (intézkedés, strukturális átalakítás, finomhangolás), kártérítés (kárenyhítés), rászoruló (segítségre szoruló), állam és egyház összefonódása (állam és egyház együttműködése), állam és egyház szétválasztása (állam és egyház különváltan működik), munkanélküli (álláskereső).

Ja bocs, ez nem az USA, hanem Magyarország 2015 februárjában! Az erről szóló belső dokumentumot az Emberi Erőforrások Minisztériuma állította össze dolgozói számára.

Viszont most tényleg úgy tűnik, hogy az amerikaiak ellopnák a magyar csodafegyvert. Az amerikai Járványmegelőzési és Járványvédelmi Központ (CDC) betiltotta az alábbi kifejezések használatát a 2018-as költségvetési tervek prezentációjában:

„bizonyítékokon alapuló”, „tudományon alapuló”, „gyenge/sebezhető”, „jogosultság”, „sokféleség”, „transznemű” és „magzat”.

Azóta egy hivatalnok megmagyarázta, hogy szó sincs tiltásról. A másfél órás eligazításon csupán azt javasolták az alkalmazottaknak, milyen kifejezéseket kerüljenek vagy helyettesítsenek abból a célból, hogy a terv könnyebben átmenjen a Kongresszuson. A tudományra való hivatkozásból lehetőleg el kell hagyni a bizonyítékok említését, viszont mindenképpen hozzá kell tenni a közösségi szokásokra, a közösség igényeire való utalást is.

Nem tudom, hogy az ilyen – kicsit az orwelli újbeszélre hajazó – megoldások tényleg bejönnek-e, de az mindenesetre látszik, hogy a magyar kormány továbbra is úgy ítéli meg, hogy megfelelő kifejezések elterjesztése, sulykolása hatásosan befolyásolja a közvélekedést. Néha az a gyanúm, úgy gondolják, a nyelv tudatos használata nemcsak az emberek véleményének befolyásolására alkalmas, hanem tulajdonképpen a valóságot változtatja meg, vagy ha úgy tetszik, megteremti a kívánt valóságot.

Nem is olyan rég még virágkorát élte az úgynevezett posztmodern filozófia, amelynek egyik megnyilvánulása volt a New Age mozgalom. Általános elvük, hogy többé-kevésbé tagadják egy tőlünk függetlenül létező, objektív világ létét: bármi igaz lehet, csak az a lényeg, hogy az azt tárgyaló nyelv legalább valamennyire konzisztens legyen. Húsz évvel ezelőtt egy a Magyar Tudományos Akadémián tartott előadásában Heller Ágnes filozófus úgy fogalmazott, hogy „…az uralkodó világmagyarázatok stabilizálnak egyfajta diskurzust, ami az igazságot termeli”.

1993-ban Theodore Schick és Lewis Vaughton „Hogyan gondolkozzunk a természetfölötti dolgokról: Kritikus gondolkodás a New Age számára” című munkájukban a különféle diskurzusok egyenrangúságát, valóságteremtő képességét a következőképpen fogalmazták meg:

„Nincs olyan, hogy objektív igazság. Magunk hozzuk létre a mi igazságunkat. Nincs olyan, hogy objektív valóság. Magunk hozzuk létre a mi valóságunkat. Létezik spirituális, misztikus, belső tudás, ami a közönséges tudásnál magasabb rendű. Ha valamiről úgy látjuk, hogy valóságos, akkor az valóságos. Ha egy gondolatot helyesnek ítélünk meg, akkor az helyes. A valóság igazi természetéről nem tudhatunk meg semmit. A tudomány maga irracionális vagy misztikus. Csupán egy másik hit vagy meggyőződésrendszer, vagy mítosz, semmivel sem megalapozottabb, mint bármelyik másik. Nem lényeges, hogy valamilyen meggyőződés igaz-e vagy sem, ha mond valamit a számunkra.”

Nem mennék bele további filozofálgatásba, én mindenesetre úgy látom, hogy tényleg valami létezőt foghatott meg a valóságból a bizonyítékokon és tudományosságon alapuló megközelítés. Elég csak a működő – a legszélesebb értelemben vett – technológiai megoldások elképesztő halmazára gondolnunk. És ezen még az sem változtat, hogy ezzel a technológiával természetesen nem csak jót lehet cselekedni.

Az amerikai CDC-s taktikában az a zavaró, hogy érződik rajta a tudományosságtól való idegenkedés. Már a magyar emmis „iránymutatás” esetén is furcsállottam, hogy mit jelent az, hogy „tudós” helyett „szakírót” kell használni, de az amerikai változatban elég egyértelmű, hogy ők a tudományra, bizonyítékokra való hivatkozást hátrányosnak ítélték meg a kongresszusi vitákra való készülődésben. Mintha Csurka életbölcsessége köszönne vissza: „a szakértelemre való hivatkozás olcsó bolsevista trükk”!

A CDC agytrösztjei egyébként tán nem is tudományellenesek, ők csak azt a realitást igyekeznek figyelembe venni, hogy a mai amerikai Kongresszusban sokkal kevesebbre értékelik a döntéshozók a bizonyítékokat, a tudományosságot, mint a narratívát, a közvélekedésnek (már ahogy ők látják) való verbális megfelelést. A „transznemű” és a „magzat” kifejezések elkerülése esetleg nem azt jelenti, hogy a CDC-ben nem tartják fontosnak a nemi identitáshoz és egyedfejlődéshez kapcsolódó témákat, és csupán attól félnek, hogy az ezekhez kapcsolódó átpolitizált viták nehezíthetik a szervezet költségvetésének elfogadását.

Bár én nem gondolom, hogy igaza van a New Age filozófiának abban, hogy minden tárgyalási mód, diskurzus egyenlő érvényességű a világ leírásában, azt nem kétlem, hogy kellő erővel számottevő időtartamra megteremthető egy valamilyen értelemben összefüggő, zárt beszédmód, és ez ténylegesen befolyásolja azt, amit az emberek gondolnak a világról.

Itt nemcsak értékítéletről van szó (hogy mit gondolunk egyenlőségről, esélyekről, csoport és egyén jogáról), hanem arról is, hogy az emberek mit gondolnak a fizikai világ működéséről. Változik a klíma? Egészségre károsak a genetikailag módosított élőlényekből készült tápanyagok? Segítik a betegségek leküzdését az oltások és okoznak-e autizmust? És még sorolhatnám elég hosszan.

A mostani CDC-s iránymutatás minden bizonnyal nem jelenti a tudomány halálát, de beleillik egy viszonylag új trendbe, és mindig lesznek olyan önkéntesek, akik meghozzák saját szintjükön a „megfelelő” döntéseket, illetve saját viselkedésükben igazodnak az elvárásokhoz. Az USA-ban és Magyarországon is.

Attól tartok, hogy a tőlünk függetlenül létező valós világ egyszer csak majd visszaüt, de akkor már nagyon nehéz lesz korrigálni az emberek gondolkodásán.

A Nap felszíne 2015 február 8-án

A Nap felszíne 2015. február 8-án

Fotó: CC Halloweennight

szerző
Hraskó Gábor
publikálva
2017. dec. 20., 12:50
kommentek
5
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Megosztás
Cimkék:
Hamis dilemma
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 5
    rworse
    2017. december 20., szerda 22:21
    Ja, és most egy kis jégkorszak van az emberi értelmet tekintve.
  2. 4
    rworse
    2017. december 20., szerda 19:57
    Az igazság normatív kategória, nem objektív. A valóság leíró kategória, objektív. Objektív valóság természetesen van, hiszen a valóság szó arra készült, hogy a létezőt jelentse, a létezőnek a szinonimája legyen. A valóság a létező. Létező van, tehát objektív. A valóságot megismerni próbáló, tehát igazságokat alkotni próbáló ember is egy objektív valóság, objektív létező a világban. Hovatovább az az egy dolog bizonyosan objektív valóság, hogy gondolkodom, tehát létezem, tehát vagyok valóság. Persze, ha létezem, akkor rajtam kívülálló létezőnek is elég nagy bizonyossággal léteznie kell. De ettől függetlenül is, bizonyos, hogy van objektív valóság. Hogy a megismerésében mire képes a homo sapiens, vagy egyéb élőlény tudata, az más ügy, nem összemosandó.
  3. 3
    KassaiSonka
    2017. december 20., szerda 15:13
    Olvasom: "Nincs olyan, hogy objektív valóság." Írja ez a két úriember, én meg azon tűnődöm: Létezik, hogy valaki ennyire hülye legyen?

    De olvasom tovább: "A valóság igazi természetéről nem tudhatunk meg semmit." Ez viszont telitalálat. Aki ennyire hülye, a ugyanis tényleg nem.

    Úgyhogy elbizonytalanodtam: Lehet valaki annak ellenére is tökéletes hülye, ha ugyanakkor azt viszont világosan látja, mekkora irdatlan hülye is ő?

    Lehet? Nem lehet? Érdekes kérdés.

  4. 2
    galambocskám
    2017. december 20., szerda 14:10
    A munkatársak számára nem ajánlott kifejezések összeírása és tiltása bornírtság.
  5. 1
    galambocskám
    2017. december 20., szerda 14:08
    "„Nincs olyan, hogy objektív igazság. Magunk hozzuk létre a mi igazságunkat. Nincs olyan, hogy objektív valóság. Magunk hozzuk létre a mi valóságunkat. Létezik spirituális, misztikus, belső tudás, ami a közönséges tudásnál magasabb rendű. Ha valamiről úgy látjuk, hogy valóságos, akkor az valóságos."

    Ez stimmel. De az már nem hogy az ember szubjektivitása odáig is kiterjedhet hogy nem is akarja megismerni az objektív - na jó, annak tűnő - tárgyszerű - annak tűnő - valóságot.

    Az azért nem úgy van hogy akkor fejest lehet ugrani a saját szubjektív valóságunkba és semmi kitekintés meg megismerésre törekvés.
    Mindig mindennek utána kell nézni. Mindig mindent meg kell akarni ismerni a lehető legtöbb szempontból.

    A tudatos álom, az teljesen OK.

    Namármost. ha az ember tovább ássa magát az effélébe akkor elérkezik Seth írásaihoz és át is rágja magát rajtuk az pedig nem könnyű. Egyrészt olyan állítások vannak benne amelyek olvastán az ember csuklik, de nem az igazán nehéz hanem elviselni hogy a tisztelt személyiség folyamatosan hülyézi a könyvének olvasóját (te ezt még nem érted, te azt sem érted, nem értesz te semmit) na azt nehéz elviselni. A napi tapasztalattal ellenkező dolgok kezelése nem nehéz: az ember nem foglal állást, nem tagad de nem is azonosul. Van egy lebegő tudás, ami vagy igaz vagy nem. Majd elválik. Most még nem kell foglalkozni vele. Majd. Nem sürgős.







Komment írásához vagy regisztrálj

Adatlap

Hraskó Gábor

Tudósnak születtem aztán emberek közé keveredtem.

Hraskó Gábor
Szerző adatlapja