A tévézés forradalmára – A Netflix-sztori

szerző
Gera Márton
publikálva
2016. jan. 08., 13:01
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Lehetett rá számítani, mégis bombaként robbant a hír, hogy január 6-tól itthon is elindult a világ legnagyobb online filmkölcsönzője, a Netflix. A kezdetek, saját gyártású sorozatok és száraz számok – a siker mögé néztünk.

Korábban csak a rendre felröppenő pletykák jutottak nekünk, melyek szerint valamikor Magyarországon is elindul a szolgáltatás. Erre mostanáig kellett várni: ezentúl bárki használhatja a Netflixet. Bár egyelőre kérdéses, milyen eredménnyel, ugyanis a rendszer a magyar nyelvet hírből sem ismeri, egyelőre nem hogy szinkron, felirat sincs a filmekhez és a sorozatokhoz. Ahogyan az is kérdés, milyen változásokat indíthat el a hazai tévés piacon, hogyan reagál például a köztévé – vagy esetleg a Netflix, amelynek az idei egyik nagy dobása az lett volna, hogy bemutatja a szolgáltató saját gyártású politikai sorozatát, a Kártyavárat (House of Cards). Mindenesetre a streaming szolgáltató története igazi sikersztori: így kell a nulláról eljutni a milliárdokig.

Hülye ötletből katedrálist

Valóban érdemes lenne filmre vinni, miként is jött létre a Netflix. A középiskolai matektanár, Reed Hastings elég mérges lehetett, amikor 40 dollárt kellett fizetnie, mert később vitte vissza az Apollo 13 lemezét egy videotékába. Azóta ez a kiadás bőségesen megtérült, a legenda szerint ugyanis ennek hatására alapították meg Hastings és kollégái a saját filmkölcsönző szolgáltatásukat 1997-ben. Nem volt túl elmés ötlet, hogy postán küldik ki a filmeket, majd a vásárló szintén levélben küldi azokat vissza. Az érdekes sokkal inkább az volt, hogy előfizetéses lett a rendszer: havi 9 dollárért annyi filmet kölcsönzött az ember, amennyit akart. Persze, voltak korlátok, egyszerre csak egy filmet lehetett kérni. De ez senkit sem érdekelt, a modell működött; nyilván könnyebb volt levelet címezni, mint tékába járni. Meg olcsóbb is. Harminc alkalmazottal indultak, 2005-ben pedig már egymillió DVD-t postáztak naponta.

false

Ám közben a filmezési szokások átalakultak, a széles sávú internettel a letöltés gyerekjátékká vált. A Netflix nem panaszkodott, inkább gyorsan alkalmazkodott: 2007-ben elindította streaming szolgáltatását. Ma már persze ez általánosnak számít, akkor viszont újdonság volt, hogy bizonyos összegért cserébe annyi filmet és sorozatot lehetett megnézni, amennyit a néző akart. Mindezt otthon, a számítógép vagy a tévé előtt ülve, anélkül, hogy ki kellett volna mozdulni, esetleg várni a postást. És az egész legális volt.

Megint a Netflix győzött, pontosabban megint a kényelem győzött. A cég ugyanis nem akart semmit a felhasználóra tukmálni, nem voltak reklámok, egyszerűen csak a havi 8 dollárt (itthon ez a díj 8, 10, valamint 12 euró) kérték el, és a család már nézhette is a legújabb mozit. Vagyis hát a legújabb mozit éppenséggel nem: a szolgáltatás egyetlen hátránya mindig is az volt, hogy soha nem volt meg minden. Nem tudták felvenni a versenyt a mozipremierekkel, ami nagyon is érthető: a nagy forgalmazók nyilván nem fognak maguk ellen dolgozni, csak a DVD-megjelenéssel egy időben teszik elérhetővé filmjüket a Netflixen. És például az HBO sem lesz hülye, hogy odaadja bármelyik sorozatát. De ez kölcsönös, a HBO sem fogja sugározni semelyik Netflix-szériát. Mert most már a Netflix háza táján is a sorozatgyártásban van a biznisz.

Sorozatot a népnek!

A sorozat a tévézés lényegéből fakad. Egy dolog, ami csak egy csatornán van, ami mindig fix időpontban van, és amelynek a soros epizódját nem lehet korábban letölteni, várni kell egy hetet, hogy kiderüljön, hogyan alakul hőseink sorsa. Nos, a Netflix felrúgta a szabályokat: már első sorozata, a 2013-as House of Cards esetében is rögtön elérhetővé tette a teljes évadot. A készítőket sem köti tulajdonképpen semmi, nem probléma, ha valamelyik rész tíz perccel hosszabb, mint a korábbi. Ez a legkevesebb akkor, amikor már az első évaddal sikerül bezsebelni egy Emmy-díjat – és mellé néhány millió újabb felhasználót. Az ugyanis egyértelmű, hogy a sorozatkészítés erősen hozzájárult a felhasználótábor növekedéséhez. Kevin Spacey tekintete vonzóbb megannyi filmnél. Valójában az is a sorozatgyártásnak köszönhető, hogy itthon egyáltalán ismerjük a Netflix nevét.

A cég nem állt meg a House of Cardsnál, jelenleg tucatnyi saját gyártású szériát készít a legkülönfélébb műfajokban: van főzős dokumentumsorozat, animációs sorozat, történelmi sorozat. És nem állnak meg: kijelentették, hogy kéthetente szeretnének újabb sorozatot vagy évadot bemutatni. Erre minden esélyük megvan, sorra kötik az exkluzivitást nyújtó szerződéseket.

A titok egyszerűnek tűnik: sikerült elérni, amit korábban az HBO-nak is, nevük egyet jelent a minőséggel. Hiszen a készítőknek nem kell határidőre elkészülni, nincs őszi idény, mint a televíziós csatornáknál, amikor az új sorozatokat kell bemutatni. Van idő dolgozni, és van lehetőség a rétegsorozatokra. Csak egy példa: a Bloodline egy családi dráma, lassan építkezik, két percig azt nézzük, hogyan hullámzik a tenger. Igényes sorozat, de nyilván többen vannak, akik negyedóra után köszönik szépen, és nem kérnek belőle. Egy országos csatorna is köszönné szépen, és nem kérne második évadot. De a Netflix nem országos csatorna, és fütyül a konvenciókra, így megadta a zöld jelzést a folytatásnak. Viszont van, amit már ők sem vállalnak: sokáig arról lehetett hallani, hogy náluk folytatódik a Top Gear, aztán mégis az Amazon fizette ki az állítólagos több száz millió dollárt. Erre jött Neil Hunt, a Netflix termékfejlesztési igazgatója, aki szerint a trió nem érte meg ezt az összeget – és már nem is várjuk annyira Jeremy Clarksonék visszatérését.

Ami a szériák nézettséget illeti, nincsenek pontos adataink. Azt például tudjuk, hogyan állnak a sorozatok egymáshoz képest, de a Netflix nem közöl többet – így csak arra tudunk hagyatkozni, hány előfizetője van a szolgáltatásnak.

Nőnek, mint a gomba

Sok. A legutóbbi információk szerint egy év alatt közel 14 millióval nőtt a felhasználók száma. Jelenleg nagyjából 70 millióan fizetnek elő a szolgáltatásra, amit persze lehet kevésnek nevezni, csak éppen a hasonló, a zene területén működő, és jóval több országban elérhető Spotify körülbelül ugyanennyi felhasználóval rendelkezik. Bár az igazi növekedés mostantól várható, ugyanis Magyarország mellett további 129 országban indult el a szolgáltatás, így már 200 országban vannak jelen.

De nekünk, nézőknek nem is ez a lényeges, hanem a forradalom, amit a Netflix a televíziózásban véghez vitt. Ahol hozzáférhető a szolgáltatás, ott egyre kevésbé divat a letöltés, hiszen néhány kattintással majdnem bármi elérhető. Mindenhol ott vannak, manapság anélkül nem jelenik meg egy új technológiai eszköz, hogy ne lenne rajta a Netflix alkalmazása. Egy 2014-es felmérés egyenesen azt mutatta, az internetes forgalom harmadát adja a Netflix használata Amerikában.

Persze nem mindenhol örülnek a Netflix érkezésének. Tavaly csak nagy nehezen indult el Franciaországban a szolgáltatás, a távközlési piac erősen tiltakozott ellene. Végül az eredetileg helyi iparági szereplőkre kivetett adót kiterjesztették a külföldi székhelyűekre is. Munkálkodnak tehát rendesen a cég ellen, egyvalamit azonban nem lehet elvitatni: a Netflix újra szexivé tette a tévézést.

szerző
Gera Márton
publikálva
2016. jan. 08., 13:01
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Netflix

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

Kódolt feszültségek
Béremelés és adócsökkentés
Konzervatív agytröszt közpénzből
Orbán öreg barátai
Könyvmelléklet
Bertók László, Varró Dániel, Sikerlista
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...