Tévé

Rajtunk a rontás – Asztro Show, Astro-Világ

Interaktív

A népbutítás váltig kritikán aluli és túli jelenség, ámde a mennyiség olykor még itt is minőségbe csap át: mármint abba a minőségbe, amely a viszolygáson és a megvetésen túl már némi nyugtalanító lelkiismeret-furdalást is kiválthat a kívülálló szemlélőből.

A tévéjósok esetében bizony már jó ideje elérhettünk ide, hiszen a két nagy kereskedelmi csatorna hétköznaponként déltájban egymással a lehető legtermészetesebb összhangban adja bérbe műsoridejét különböző telejósdáknak. A penetránsan igénytelen adások nyilván hoznak a konyhára rendesen, a hiszékenység nap mint nap megfizeti a maga emelt díjas iskolapénzét, a műsorba bele-belekukkantó felvilágosodottabb vagy épp csak felsőbbségesebb néző pedig kedvére kacaghat mások butaságán. Van rá kereslet – ez, ugye, milyen szép védőérv, s még akár egy cinikus-bölcs latin aranyigazságot is idézhet az, aki nem óhajt fennakadni a tömeges méretű szélhámosságon: Mundus vult decipi ergo decipiatur. A világ azt akarja, hogy rászedjék, tehát rá is kell szedni.

Innen nézve akár magától értetődőnek is vehetnénk, hogy a műsorsávban, ahol hajdanán dr. Sas Elemér a fizika alaptörvényeit magyarázta, ott ma „Átokvizsgálat a tűz erejével!!!” meg „Előző és párhuzamos életek tisztítása!!!” zajlik, s hogy „pénzbevonzó Fehu gyertya” gyullad emitt, s a „Pénz forrása” csörgedezik amott. Szinte a szabadság ellen intézett orvtámadás lenne elvitatni, hogy ami nem büntetendő cselekmény, az mehet óraszám élő adásban is. Illiberalizmussal fenyegető korunkban valósággal ez hát a liberalizmus boldog kis szigete.

Csakhogy akkor miért olyan bicskanyitogató mégis, amikor VIII. 8-án („a dupla szerencse napja!!! – idén ilyen több már nem lesz”) az ógörög főisten nevével önmagát felruházó telejós imigyen fohászkodik föl: „az univerzumtól (sic!) most egy kérdést fogok intézni”. Talán mert az erre engedélyt adó, közömbös univerzum meg a mindezt legitimáló, nem kevésbé közömbös tévécsatornák mellett a mi hallgatólagos beleegyezésünk is közrejátszik abban, hogy Zeusz és pályatársai futószalagon ártsanak áldozataiknak. S itt nem csupán az így-úgy legombolt pénzről meg a siralmasan fantáziátlan hókuszpókuszokról van szó, hanem pőre és kimagyarázhatatlan ártások soráról. „Tudja meg, hogy volt a maguk kapcsolatában egy harmadik!” – mondja a „látó” egy asszonynak, aki ha a betelefonáláshoz elég naiv volt, alighanem ezt a békebontó közlést is készpénznek veszi. Más balekot lelkesen a szerencsejátékok felé terelnek, az Astro-Világ jóságos boszorkánya pedig elárulja Mónikának, hogy egy negyven év körüli férfiú sürgölődik körülötte – aki tönkre akarja tenni őt. S ha amúgy tán el is viccelnénk e műsorok általános kártékonyságát, az ilyen esetek feszélyező egyértelműséggel jelzik, hogy több ez, mint derűsen megmosolyogható szélhámia. Bizony valóságos rontás ez mirajtunk, amit még a száz legjobb jós történelmi összefogása (augusztus 8-án ez is megtörtént!) sem képes levenni rólunk.

RTL Klub, TV2, augusztus 8.

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz.

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.

„Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”

A Nemzeti Összetartozás Hídja egyelőre nem annyira a nemzet összetartozását, sokkal inkább azokat az emberi és eljárásjogi anomáliákat testesíti meg, amelyekkel ma Magyarországon egyre könnyebb bármilyen, NER-nek kedves beruházást végigvinni.

Dermedt figyelem

Az elbitangolt ellenzéki szavazók jó részét néhány hónap alatt becsatornázta Magyar Péter és a Tisza Párt. De mire jutnak így az elhagyott pártok?