Folyóirat

Prizma

  • - urfi -
  • 2009. június 11.

Interaktív

Filmszakosok, akik lapot akarnak, szerkesztői tapasztalatuk nincs, költségvetés alig, a szerzők honorárium nélkül dolgoznak - az alapképlet nem túl biztató. Ehhez képest az első számával két hete jelentkező Prizma teljes fegyverzetben lép elénk az ELTE dohos folyosóiról, olyan minden szempontból profi, kész lapként, hogy a szavam elakad.

Tematikus, negyedéves filmművészeti folyóiratról van szó, amely mindig egy adott témakört/életművet vesz tüzetesen szemügyre, ugyanakkor állandó rovatszerkezete is jelentéses: a kiemelt téma és az obligát, egyelőre kissé szegényes kritikai blokk között a harmadik a "K2 - Kísérleti és rövidfilm". Az itt sorakozó, tárgyukat (Cronenberg, Cunningham, Brakhage) messzemenően komolyan vevő írások esetében talán megengedhető a hiánypótlás kétes hírű fogalmát felemlíteni.

A középpontban maga a "vérbáró", David Cronenberg. A tanulmányok mindegyike alapos munka (angol absztrakt is jár hozzájuk), bár a színvonal nem egyenletes: McLuhan és Baudrillard ráolvasása az életműre (Pálos Máté) nem érdektelen, de e lerágott csontoknál ízletesebb falat a videojátékfilmek kontextusa (Sepsi László) vagy az "antropológiai színrevitel", az "emberi mivolt állandó újrafogalmazása" Nemes Z. Máriónál, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy azzal, hogy kimondjuk: Cronenberg a (széthulló) test énekese - nos, azzal még nem vagyunk sokkal előrébb. Ezzel nem is elégszenek meg sem az értekezők, sem a szerkesztők, akik a Karambol forgatókönyvéből és a Ballard-regényből is közölnek részletet, de a legjobb persze a Cronenberg Cronenbergről ("imádom a szexet, de leginkább nemi betegségek formájában" és így tovább). A kritikák között Mark Browning monográfiájáról kapunk korrekt ismertetést, de fõhősünk A pankrátorról szóló, lehangolóan áradozó recenzióban is előkerül - amerre lépünk, Cronenberg terem. Ki van ez találva, ahogy a tördelésről és a képekről is van gondolva valami. Látványos, szép antré.

122 oldal, 690 forint

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Mi, a színek

  • Kiss Annamária

Már az elején világos, hogy a színeknek jelentőségük lesz. A gárda egyik fele piros és fehér ruhát visel, vannak, akik talpig pirosban játszanak, mint az életre kelt Mefisztó (Szacsvay László) is (jelmez: Nagy Fruzsina). A hatalom kiszolgálói, a megalkuvók púderrózsaszínben virítanak.

Perpatvar mobile

A XXI. magyar tánc – e-moll hangneme ellenére életteli verbunkos – szinte csak szignálként szolgál a Fesztiválzenekar Brahms-koncertjén: természetesen arra várunk, hogy a hegedűre és csellóra írt Kettősverseny felcsendüljön, amelynek komponálását maga a szerző egy levelében „mulatságos ötletnek” nevezett. Nem véletlenül: ez egy hálátlan műfaj.

Huszonhét másodperc

  • Pálos György

A történet közismert: az indiai-brit származású, jelenleg az Egyesült Államokban élő Salman Rushdie-ra az 1988-ban megjelent Sátáni versek című regénye miatt Homeini ajatollah a megjelenést követő évben kimondta a fatvát, amely szerint minden muszlim joga és kötelessége végrehajtani rajta a halálos ítéletet.

Kampány

Amikor az idiotizmus a megszokottnál is erősebben tombolt egy aktuális kampányban, egy-egy mondat erejéig rendre kitértünk arra: a Fideszben vajon mit gondolhatnak odafönt a saját szavazóikról? Mire taksálják őket, akik döntenek arról, hogy milyen ún. narratívával etessék azt a tömeget, amelynek a jólétüket (tízemeletes jacht, orangerie meg fakazetta, lásd mint fent) köszönhetik. (Persze, pontosan tudjuk a választ: az urak számára annyit érnek a híveik, amennyijük van.)

Elandalodni Andalúziában

Spanyolhon. Tarka hímü rét. Tört árnyat nyujt a minarét. Bús donna barna balkonon mereng a bíbor alkonyon… álljunk csak meg egy pillanatra, nem is oly bús, inkább vidám, széles mosolyához milyen jól áll ez a fess ezredes! Aire fresco… hermosos caballos… bien, mi coronel. Jerez szőlővesszeiről szakadatlan csepeg valami kis nektár.

Az élet kapuja

  • Jeszenszky Géza
Sokan, de talán nem elegen érezzük ebben az országban, hogy sokszázadnyi megpróbáltatás, tragédia után a magyarság hajója a NATO- majd az EU-tagsággal biztos kikötőben horgonyzott le. A mostanában sokat emlegetett író, Herczeg Ferenc Az élet kapuja c. történelmi regényének címét kölcsönözve, Magyarország előtt kitárult az élet, a jobb jövő kapuja.