Egész pályás lepusztulás - Spreepark

  • - urfi -
  • 2014. augusztus 24.

Interaktív

Jellemző, hogy Joe Wright úgy rendezte meg itt a Hanna – Gyilkos természet című thriller fináléját, hogy gyakorlatilag semmit nem kellett alakítania a helyszínen; így is hátborzongatóbb volt az elhagyatott vidámpark bármelyik kis részlete, mint a kigúvadt szemmel rohangáló Cate Blanchett, vagy a film ún. története. Meg is mondta az ékes szavú direktor: „That is a fucking mad place.”

Hanna a Spreeparkban

Hanna a Spreeparkban

 

A Spreepark azonban nem csak díszletnek elsőrangú, saját története is filmfeldolgozásért kiabál. Kelet-Berlin egyetlen vidámparkja a szocialista béke szigete volt, majd jött a privatizáció és a vadkapitalista tobzódás évi másfél millió látogatóval, ami annak rendje és módja szerint vezetett el a 2001-es csődhöz, Peruba menekülő tulajdonossal és a Repülő Szőnyeg nevű attrakcióba bújtatott 180 kiló kokainnal. Az ingatlan­piaci és adósságrendezési tökölődés évtizede után a megoldás is jól passzol ebbe a kelet-európai tanmesébe: az önkormányzat által megvásárolt területen kicsi, EU-konform, környezetbarát családi park lesz.

Vagyis alig néhány hónapunk maradt arra, hogy illegálisan, de az évek során kialakult és megtűrt szokás szerint bemásszunk a leszaggatott kerítésen, és addig gázoljunk a széttört játékok temetőjében, amíg a lélekjelenlétünk kitart. Mert az elárvult kisvasutat elnyelő rémmacska, a lefejezett hattyúhajó ölén kisarjadt nád és a földre döntött dino­szauruszok még csak a mulandóság sűrű levegőjét és az elveszett gyerekkor derűjét árasztják, de amikor a fenséges óriáskerék csikorogva elindul az esti szélben, akkor már a bátrabbak is menekülőre fogják.

A szerző felvétele

A szerző felvétele

 

Berlin, Treptow-Köpenick

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”