Sorban állók kérték

  • Sisso
  • 2013. augusztus 1.

Jönni vagy menni

A magyar színházba járó nemzet, és ezt leginkább az Ördögkatlan fesztivál nagyharsányi információs pultja előtt reggel kilenctől kanyargó soron lehet lemérni.

Az itt várakozók a fesztivál színházi programjaira szeretnének sorszámhoz jutni. A karszalaggal rendelkezőknek természetesen az előadások is ingyenesek, de a színházi nézőtér férőhelyeinek száma véges, így muszáj sorban állnia annak, aki ragaszkodik a kultúrának ehhez a drámai tortaszeletéhez. Mindig az aznap esti előadásokra osztják reggel tíztől a jegyeket, és egy fő egyszerre maximum négy sorszámot kérhet.

Szerdán, a második napon reggel nyolc és kilenc között már kikempingeztek a népek a kegyetlen napra, és olvasással, beszélgetéssel, az előző napi, hajnalig tartó Quimby-koncert sérültjei pedig óvatos meditálással, merengéssel, bóbiskolással töltötték az időt, amíg megnyitott a sorszámosztó üzem. A rutinosabbak csapatostul települtek a bokrok hűvösébe, és egyenként küldték egymást strázsálni a szubmediterrán napra, illetve pokróccal, papucsokkal, vagy egyéb, kiszáradt embernek látszó tárgyakkal helyettesítették magukat, és a szemben lévő büfésorról lesték, mikor indul el a színházi zarándoklat.

Például lehetne napernyőket telepíteni ide, mondták a népek, vagy szólhatnának Punnany Massif-slágerek a hangszóróból, de az sem volna rossz, ha ez idő alatt vízzsonglőrök szórakoztatnák az embereket, akik például folyadékkal a szájukban komplett Arany János-balladákat mondanának el.

Sehogy sem lehetett őket lebeszélni a sorban állásról. Zalaegerszegi, pécsi és pesti fiatalok tömege ragaszkodott ahhoz, hogy délután és este a nyolcvanfokos tornateremben megnézhesse a Forte Társulatot, pontosabban A nagy füzet című előadást, amely a társulatnak is felér egy szaunás astangajóga-edzéssel, hiszen több mint két órán keresztül tornáznak, beszélnek és krumpliszsákokat emelgetnek.

A sorban állók között találkoztam boldog és fiatal színikritikusokkal is, a CampusOnline szépreményű munkatársaival. Ők egyáltalán nem bánták, hogy műelemzés-előadást tartok nekik a fizikai színházi produkcióról, ellentétben az elöl állókkal, akik azt hitték, azért kezdek el a színházi élmények személyiségformáló erejéről beszélgetni, mert az a szándékom, hogy közben előretolakszom sorszámért a saját pereputtyomnak. Ők a katlansor igazi hősei ma, ők, akik a háromszázadik Mulatság előadást szeretnék megnézni, pedig látták már vagy hatszor. Szóval Kapa–Pepe–Rémusz-rajongásuk és sorállási elszántságuk nem ismer határokat, ráadásul fesztiváligazgató alapján választanak fesztiválokat. Teljesen igazuk van. Csak annyit tehettem, hogy a hátuk mögé mutatva felsóhajtottam: Nézzétek csak, ott siet a Kis Tibi, megy kabócát festeni egy gerendányi nagyságú ecsettel a hóna alatt. És amíg fürkész tekintettel, hosszan keresték a rocksztárt a verőfényben, gyorsan eltűntem a közeli kisbolt mélyén, a gyanú árnyékában. Holnap talán kapok sorszámot is. Ha nem, akkor Hartyándi Jenő egzotikus outlookját nézegetem ismét este a kisharsányi Médiawave zenei műhely előtt. Maradéktalan színházi élmény az is.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."