rés a présen

"Mint a társadalmi-szociális problémaérzékenység"

Heisler Zsófia fényképész

  • rés a présen
  • 2012. október 27.

Képzőművészet

rés a pésen: Mi az a slow fashion?

Heisler Zsófia: A mai fast fashion trend az üzletek folyamatosan változó kínálatával újabb és újabb vásárlásra ösztönöz, a slow fashionnél az egyediség fontosabb, mint a tömegtermelésben előállított milliónyi ugyanolyan modell esetében. Ahol a vásárló ismeri a kiválasztott ruha elkészítésének módját, szállításának útját, azt, hogy hogyan bánjon vele, hogy minél tovább megőrizhesse szépségét, és ezeken keresztül a kiválasztott darab hatását a környezetre, annak fenntarthatóságára. A slow fashion hosszú távú elköteleződést, minőségi termékeket, tartósságot kíván. A minőségnek persze ára van, de az értékesebb darabok tartósabbak, és velük talán csökken világszerte az évről évre szemétbe kerülő ruhák elképesztő mennyisége.

rap: Hogyan lett közöd a műfajhoz?

HZS: A slow design mindig része volt az életemnek, hiszen évekkel ezelőtt analóg fotósként indult a pályám, és ha tehetem, a mai napig szívesen fényképezek filmre, valamint, ha van rá időm, szeretem magam laborálni a képeimet. Életem első csoportos kiállítása Londonban volt, Budapesten pedig két éve állítottam ki szólóban.

rap: Miből áll a Timeless kiállítás?

HZS: Fél évvel ezelőtt a Szputnyik shop vintage bolt vezetője, Szekeres Ingrid keresett meg azzal az ötlettel, hogy a Design Héten szeretnének egy kiállítást rendezni a slow fashion jegyében, és rám gondoltak a megvalósításában. Elsőre is nagyon izgalmasnak tűnt a vintage ruhák megjelenítése múlt- és jelenbeli környzetben, és úgy gondoltam, hogy érdekes lenne bevonni egy másik fotóst is, aki más technikával reflektál az általam megalkotott világra. Így hívtam meg Krulik Marcellt a projektbe. A kiállítás a Fogasházban lesz megtekinthető szept. 29. és okt. 17. között, és a Marie Claire magazin főmunkatársa és a Fashion Issuefőszerkesztője, Szűcs Péter fogja megnyitni.

rap: Van-e még olyan műfaj, ami érdekel, és hol leszel látható még a közeljövőben?

HZS: Csak portrékat és divatfotókat készítek. Jövőre egy nagyszabású kiállítássorozat készítésén dolgozom, ami több világvárosban és több ismert fotós közreműködésével készül.

rap: Kik a példaképeid?

HZS: A környezetemben több olyan alkotó (fotós, balett-táncos, zenész, színész, színház- és filmrendező) van, akiket a barátságukon kívül a szakmai eredményeik miatt is sokra tartok. Ilyen például Czukor Balázs színész/rendező, Benoit Pailley, Dobos Tamás, Alex Prager és India Roper-Evans fotósok.

rap: Ha utazhatnál az időben, melyik korba szeretnél eljutni?

HZS: 1919-be mennék vissza. Akkor alapította Walter Gropius a weimari Bauhaus iskolát, amihez később tanárként csatlakozott Paul Klee, Vaszilij Kandinszkij, Moholy-Nagy László, Breuer Marcell, Mies van der Rohe és sokan mások. Kíváncsi lettem volna, hogy milyen lehetett abban a szellemiségben tanulni/tanítani, ahol a konstruktív törekvések mindenekelőtt fontosnak bizonyultak, ugyanúgy, mint atársadalmi-szociális problémaérzékenység.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.