A Putnok melletti Hét községben nagy kincs a munkahely. A bábolnai mintagazdaság egykor tojóüzemet tartott fenn a Szlovákiától csupán pár kilométerre fekvő falu határában, mások a környékbeli szénbányákban, az ózdi kohászatban, vagy a putnoki termelőszövetkezetben találtak munkát. Csakhogy 1990 után minden leépült, a helyi fiatalok manapság külföldre vagy más, nagyobb településekre mennek munkát keresni. Aki pedig csodában bízik, úgy jár, mint a 40 éves Ipacs János, aki a faluban maradva átélte a munkanélküliség és a közmunkavégzés minden fázisát. Pedig ő még szerencsés embernek számít Észak-Borsodban, hiszen napi nyolcórás közmunkáért 49 ezer forint „üti a markát”. Nem mindig volt ez így.
Csak pár hónap mámor
Még a 80-as évek közepén is dübörgött Borsodban a nehézipar, így Ipacs Jánosnak szülei a gépi forgácsoló-esztergályos szakmát szánták. Ám mire 1991-ben megszerezte a szakmunkás-bizonyítványt, esztergályosokra már szinte sehol nem volt szükség. Az eredménytelen próbálkozások után pályakezdő munkanélküliként „debütált” a foglalkoztatás frontján, de a szüleinek akkor még volt jövedelmük. Nemsokára azonban megérintette a szerencse – legalábbis így érezte. Bekerült az Észak-magyarországi Regionális Átképző Központ keramikusképző OKJ-s tanfolyamára, amit 1998-ban végzett el. Azt mondja: ott végre kiteljesedhetett a kreativitása. Volt már két tanult szakmája, ám ez még mindig kevés volt az elhelyezkedéshez.
 Fotó: A szerző felvételei | |
Aztán jött a változás: a munkaügyi központ 2000-ben kiközvetítette Ipacs Jánost a General Electrichez, ahol elektromos alkatrészeket szerelt össze. Három hónap után hasonló munkát talált Putnokon, ahol a következő négy évben minimálbéren foglalkoztatták, de a cég aztán csődbe ment. Közben 2002-ben eltemette az apját, és édesanyjával ketten maradtak a kertes családi házban. Az 1920-ban épült vályogház teteje 2004-re felújításra szorult, amit több százezer forintból megoldottak, édesanyja viszont hamarosan lebénult egy agyvérzés után. Ipacs vállalta az ápolást, amiért 33 ezer forint kiemelt ápolási díjat kapott. Ezalatt leérettségizett Putnokon, anyját viszont hamarosan elveszítette. Ekkor a helyi polgármester sietett a segítségére, aki felvette fazekasnak, és négy hónapon át virágkaspókat és hamutálcákat készített. Azután nem tudtak támogatást szerezni, így ismét az álláskeresés és a segély következett. „Az elmúlt télen volt olyan, amikor nagykabátban aludtam, mert nem volt tüzelőm, a gázkonvektort pedig nem mertem begyújtani, nehogy az adósság miatt lekössenek a rendszerről. Gáz nélkül nem tudnék főzni, és meleg vizem sem lenne.”
A 40 éves hűtő
Később egy ismerőse kérdezte: nincs-e kedve 60 ezer forintért közmunkát vállalni a vízügynél? Ipacs örömmel vette fel 2012. február 16-án a munkát, és kapott is érte havi 63 ezer forint szakmunkásbért heti kiosztásban. Ezért a pénzért a közeli Sajó gátját és az árteret kellett rendben tartania. A pénzből már futotta olyan „luxuskiadásokra”, mint az internet-alapcsomag kétezer forintos díja, a 3600 forintos áramszámla, az 1200 forintos vízdíj, a gázfogyasztás 3-tól 8 ezer forintig terjedő költsége, vagy a heti egy liter házi tej. Mivel vegetáriánus, olcsóbb húst esetenként csak a kutyájának vesz. Mindez csak 2012 végéig tartott.
Közben azért követte a közéleti híreket, és év elején csatlakozott a Borsodból indult Éhségmenethez, végiggyalogolta a teljes utat egészen a Parlamentig. Elviselte a magas rangú politikusok becsmérlő megnyilvánulásait, gúnyolódásait, ám szerinte ők nem ismerik, mi a szegénység.
Legközelebb idén márciustól októberig végezhetett munkát a gáton. Ez azonban pár hete véget ért, mert Jánost visszasorolták a segédmunkás-bérkategóriába, ahol már csak 49 ezret kereshet, és vállalnia kell valamilyen újabb képzést. Ő a falugondnoki tanfolyamra jelentkezett, a 14 ezer forint fizetéscsökkenés azonban több okból rosszul érintette. A tél közeledtével már csak két hétre való tűzifája van. Kért volna szociális tüzelőt, de azt mondja, az csak akkor jár, ha kikötteti a gázt. Annak a visszakötése viszont számára horribilis összeg, és akkor nem tudna főzni, mosni és fürödni. Porszívója évekkel ezelőtt elromlott, három hónapja a centrifugája adta meg magát. A Szovjetunióban készült 40 éves Saratov hűtője szerencsére még tudja a kötelességét. A digitális átállás óta nem tud tévét nézni, mert nem volt pénze a set top boxra és az antennára. A kívülről takarosnak látszó szülői házat ő örökölte, de már repedeznek a falai, a nyílászárók színe pedig csak erős jóakarattal nevezhető fehérnek.
Jóga és bűvészet
Nehéz sorsa ellenére Ipacs János ezután is Hét községben szeretne megélni. Reméli, egyszer jelentkezik egy tehetős szponzor, akinek megtetszenek a kerámiái, és meglepi egy elektromos kemencével, egy elektromos koronggal, mert minőségi munkát csak minőségi berendezésekkel lehet készíteni. Próbálkozott már sokfelé, alkotásait bemutatja a közösségi portálon is, de idáig eredménytelenül. Mégsem adja fel, új fatüzelésű kemencét akar építeni, és bízik benne, hogy az egri közmunkás pedagógussal – aki névtelenséget kért – közösen megfogalmazott kérései egyszer meghallgatásra találnak. Azt kérték, hogy napi nyolc óra munkáért járjon minimálbér. Panaszukat Szél Bernadett LMP-s képviselő november végén olvasta fel a parlamentben „Értékünk az ember?” címen. Ipacsék 300 ezer közfoglalkoztatott embernek méltóbb körülményeket szeretnének. Nem akarnak ők csodákat, „csak” egyenlő bánásmódot a nyolc órában közmunkában foglalkoztatottak és a minimálbéres dolgozók között, tehát ők is kapják meg ugyanazt a kevéske fizetést. A legjobb persze az lenne, ha tényleges munkahelyeken dolgozhatnának az emberek, és a tisztességes munkáért tisztességes bért kapnának. Ennek érdekében alakítanak Putnokon új szakszervezetet.
Ipacs János végül elárulta a közel két évtizede tartó túlélésének a titkát. Rendszeresen jógázik, és böngészi az erről, valamint a kerámiáról szóló oldalakat, de ismer néhány bűvésztrükköt is. (Egyik oktatója Tompa Zoltán volt, aki egykor Rodolfónál tanult.) Emellett gondol a nálánál elesettebbekre is: a közelmúltban egy beteg kisfiú megsegítésére egyik alkotását ajánlotta fel négyezer forint licitáron. A kerámiát postán küldte el az adományt kérő szervezetnek.
